Ez az írás eredetileg könyvrecenziónak indult. 2006. október 30-án engem ért az a megtiszteltetés, hogy a Beszélő rendszeres és minden bizonnyal legtermékenyebb „56-os” szerzője, Eörsi László Köztársaság tér – 1956 című, az 1956-os Intézet kiadásában frissen megjelent kismonográfiáját bemutassam. Az írás előrehaladtával a szöveg azonban lassanként túlnőtt a hagyományos recenzió keretein, és műfajt váltott.

Ma már sokan nem is értik, mi lehetett a jelentősége a néhai miniszterelnök ironikusnak szánt megjegyzésének, amikor az átalakulás körüli szemantikai vitát a maga bon mot-jával kívánta lezárni: „Gatyát vált az ember, rendszert változtat!”

„A legjobb politikai oknyomozó újságírás mesterművei” – ezt írta Hahner Péter történész az Élet és Irodalomban Murányi Gábor történelmi tárgyú cikkeiről tavaly, amikor gyűjteményük megjelent (A múlt szövedéke, 2005, Noran). A recenzens kolléga annyira fején találta a szöget, hogy az ő találata nekem is jó lesz fölütésnek. Murányi Gábor valóban oknyomozó újságíróként írja a történelmet, amiből követelmények és lehetőségek sajátos egyesülése következik.

1992 októberében Robert Gates, a CIA akkori főnöke egy különös ceremóniáról készült filmfelvételt ad át Oroszország elnökének, Borisz Jelcinnek. A film hat szovjet tengerész búcsúztatási ceremóniájáról, majd az azt követő, tengerészhagyományoknak megfelelő tengeri temetéséről készült egy amerikai hajó fedélzetén, 1974-ben.

Idén lesz Lengyel József születésének száztizedik évfordulója. A Kommunisták Magyarországi Pártjának alapítója, hivatásos nemzetközi forradalmár és jelentős író volt. Ma sem a kommunista forradalmár Lengyel, sem az író Lengyel nem része kanonizált emlékezetünknek. Egyik hivatásában sem jelent ma semmit. Miért is jelentene bármit ma Lengyel József? Írói életművének túlnyomó többsége, ha nem is olvashatatlan, de leginkább csak végtelenül unalmas. Még a jobb írásai is elsősorban kordokumentumok. Csak egy vastagabb füzetnyi novellája, kisregénye az, ami irodalomként is érvényes maradt.

Minden bizonnyal csak kevesen tudják, hogy az orális fogamzásgátlás alaptörténetében honfitársaink úttörő szerepet játszottak. Nem sokon múlott, hogy az első fogamzásgátló tablettát a hazai gyógyszergyártás megalapítójának, a hormongyártásban kiemelkedő tevékenységet kifejtő Richter Gedeonnak a budapesti vegyészeti gyárában állítsák elő az 1930-as évek végén, vagyis közel húsz évvel azelőtt, hogy a ma használatos fogamzásgátlók prototípusa feltűnt a piacon.