Skip to main content

Beszélő-beszélgetés

Ikvai-Szabó Imrével, Budapest főpolgármester-helyettesével Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Somogyi Zoltánnal, a Political Capital vezetőjével Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Fodor Gáborral, az SZDSZ ügyvivőjével Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Szent-Iványi Istvánnal, az SZDSZ EU-parlamenti képviselőjével Dobrovits Mihály beszélgetett
Bauer Tamás közgazdásszal, az SZDSZ volt parlamenti képviselőjével Mink András és Révész Sándor beszélgetett

Bozóki András kultuszminiszterrel Rádai Eszter beszélgetett
Magyar Bálint oktatási miniszterrel Gács Anna és Révész Sándor beszélgetett

Rauschenberger Péterrel, a Védegylet szervezőbizottságának tagjával Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Demszky Gáborral, Budapest főpolgármesterével Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon