A Blood and Homeland. Eugenics and Racial Nationalism in Central and Southeast Europe 1900–1940 (Vér és haza. Eugenika és faji nacionalizmus Közép- és Délkelet-Európában 1900–1940 között) című tanulmánykötet a nacionalista politikák és a rasszizmus történetének alig ismert közös metszetét tárja fel: a kettő programszerű összefonódását a két világháború közötti korszakban. Bemutatja az összefüggéseiben mai napig csak részben feltárt eszmetörténeti problémát: a faji eredetkutatás (eugenika) irányzatainak különböző szerepeit a korszak nemzetpolitikáiban.

A 2009. júniusi iráni eseményeket közvetlen közelről szemlélve és tapasztalva, bátran állíthatom, hogy valami tényleg megváltozott az iszlám köztársaságban: egyrészt eddig nem látott társadalmi aktivitás bontakozott ki, százezrek, sőt milliók vonultak a teheráni utcákra, s adtak hangot elégedetlenségüknek; másrészt a forradalmi eliten belüli frakcióharcok korábban nem tapasztalt méreteket öltöttek, az ország jövőjét és a hatalmi pozíciókat illetően komoly csatározás kezdődött a konzervatív vezetésen belül. A vitatott elnökválasztási eredménynek és még inkább az eredményhirdetést követően alkalmazott túlzott erőszaknak köszönhetően a forradalmi rendszer diszkreditálódott, legitimációja pedig erőteljesen megkérdőjeleződött.

Mikor a cikkíró 2007 februárjában először olvasta Ariel Toaff nevét, a róla való ítéletalkotásnál kénytelen volt hozott anyagból dolgozni. Ha valakiről mérv­adó lapok olyat írnak: „azt állítja, hogy a zsidók ellen a középkorban emelt vérvádnak volt racionális alapja, a Rajna vidékén a 11. századtól a zsidók valóban elkövettek rituális gyilkosságokat, válaszul az átvonuló keresztes hadak zsidóellenes pogromjaira és mészárlásaira. Az így nyert vért Pészachkor, közelebbről Széder estén, az Egyiptomból való kivonulás ünnepén borba csepegtették, illetve maceszba sütötték”1, ott megállhat az antiszemitizmus vádja.

Négy évtizedes politikai és gazdasági stagnálás után Afrika a kilencvenes években végre fejlődésnek indult. A gazdasági növekedés üteme a legtöbb államban elérte az öt százalékot, sőt helyenként a nyolcat is meghaladta. A gyarapodás jelentős mértékben volt köszönhető a nyersanyagárak világpiaci emelkedésének és a nyugati befektetők erősödő aktivitásának, különösen a bányászatban és az olaj­iparban. A világsajtó a fekete kontinens óriási lehetőségeiről cikkezett.

Az elmúlt évben 3387 gyerek és 10 909 kamasz követett el valamilyen bűncselekményt, ami az összes ismertté vált tettes – 116 161 fő – 12 százalékát jelenti. Hazánkban egyébként a nem büntethető, 14 év alatti elkövetők száma az elmúlt tíz évben 3689 és 4287, míg ugyanebben az időszakban a fiatalkorú tettesek száma 10 473 és 13 955 között mozgott.

A kiskorúakat érintő bűncselekmények nagy része rejtve marad, hiszen a család a gyerekkel történt dolgot, akár bűnözővé, akár áldozattá vált, szégyelli, és nem fordul a hatósághoz.