Nemrégiben elolvastam és kijegyzeteltem a Hoffmann Rózsa vezette államtitkárság vitaanyagát a közoktatási törvény tervezetéről. Az alábbiakban a Nemzeti Erőforrás Minisztérium honlapján vitára bocsátott anyagnak azokkal a részeivel foglalkozom, amelyek közvetlenül érintik az esélyegyenlőség megteremtésének kérdését a közoktatásban.

Az egyik legfrissebb Orwell-életrajz írója, Jeffrey Meyers 2000-ben azzal büszkélkedhetett, hogy műve megírásához rendelkezésére állt a Peter Davison által szerkesztett, az addig számos kiadatlan Orwell-írást megjelentető, húszkötetes Orwell-összes. Az azóta magyar fordításban is megjelent mű (George Orwell: Egy nemzedék fagyos lelkiismerete) szerzője akkor még nem tudhatta, hogy nem is olyan sokára, 2006-ban Davison egy újabb kötettel lepi meg az Orwell-kutatókat. Miként D. J. Taylor, az utóbbi évtized Orwell-életrajzírási hullámának másik alakja megfogalmazta, a kirakós újabb darabja megkésve érkezett.

Nem volt alaptalan a félelem – noha szerencsére nem igazolódott be –, hogy az apartheid rendszert alig több mint másfél évtizede lerázó, faji és szociális ellentétektől, végletektől szabdalt Dél-afrikai Köztársaság nem lesz képes bajok nélkül lebonyolítani a labdarúgósport négyévenként seregszemléjét. Ám a fantasztikusan összefogott, ragyogóan végigvitt beruházások, a pozitív nemzeti és afrikai hazafias érzések felfűtése, a nagyszabású és következetes biztonsági intézkedések hatására a világ egy remek sportélménnyel gazdagodott, s nem mellékesen kedvező, már-már hízelgő képet kapott a fekete földrész legnagyobb tekintélyű, egyben legellentmondásosabb országáról. A stadionokat bezengő vuvuzelák azonban elhallgattak, az eufória rózsaszín köde lassan felszáll, a problémák újra a felszínre törnek.

Madagaszkár június 26-án ünnepelte függetlenségének ötvenedik évfordulóját. A jubileumon kívül azonban nem sok örvendenivalójuk van a világ negyedik legnagyobb szigete lakóinak, hiszen fél évszázad alatt sem sikerült kikecmeregniük a mérhetetlen szegénységből, amiért nem kis részben az egymást követő zavargások, puccsok, a szakszerűtlen (katonai) kormányzás tehető felelőssé. A Malgas Köztársaság történetét az újrakezdések sorozata írja.

Az iráni atomprogram már lassan egy évtizede áll a nemzetközi figyelem középpontjában, de ezen idő alatt mégsem kerültünk közelebb a probléma megol­dásához. Sőt a teheráni vezetés engedetlensége és határozottsága, valamint a nemzetközi közösség gyengesége és tehetetlensége egyfajta patthelyzetet eredményezett. A nukleáris állóháború feloldására számos forgatókönyv létezik, de korántsem biztos, hogy azok bármelyike is megoldaná az iráni válságot.

Én is úgy vagyok ezzel a témával, mint az elhivatott tanuló a viccben: „A jesivában föl-alá járkál egy tanuló, és egyre csak ismételgeti: – Nem értem, nem értem, nem értem…!
– Arra megy a rabbi, és hallja, ahogy a tanuló ezt mondja: – Nem értem, nem értem, nem értem…! – Megkérdezi tőle: – Mit nem értesz fiam? Mondd el, majd megmagyarázom. – Mire a fiú: – Megmagyarázni én is meg tudom, de nem értem.”