Sivatag, szárazság, éhínség, puccsok és rabszolgaság. Öt szó, amely, ha nem is mindent, de sokat elárul a nyugat-afrikai, tengerektől elzárt, nagyrészt homok- és kősivatag borította Nigerről. Arról az országról, ahol egymás mellett él, bár örök konfliktusok között, a polgári és a törzsi társadalom. A végeláthatatlan sivatag, a nehezen ellenőrizhető határvonalak és a sok évszázados hagyományok miatt csak lassan illeszkednek a mai társadalmi viszonyok közé – ha egyáltalán – az olyan tradicionálisan vándorló, szabadságukat féltve őrző népcsoportok, mint a harcos tuaregek és tibbuk. A világ egyik legszegényebb állama – ahol még ma is tízezrek élnek rabszolgasorban –, szinte reménytelenül tengődik a vissza-visszatérő aszály és éhínség közepette egyik katonai puccstól a másikig.

Danyiel Avramovics Golovej (eredetileg Stern) 1879. április 8-án született a vjatkai kormányzóság Surovo nevű falujában, ahol apja, Avram Iszakovics Stern módos földbérlő és a lubavicsi hitközség tekintélyes elnöke volt. Danyiel Avramovics már ifjú korában kitűnt éles elméjével, különös tehetségével: állítólag már négy­évesen megtanult oroszul olvasni, és már nyolcesztendősen sikerrel transzportált a szoba egyik sarkából a másikba nagyméretű papírdobozokat, amit négy kopejkáért lehetett megtekinteni.

Az utóbbi évtizedben az európai jogalkotásban, jogi és filozófiai szemléletben kibontakozott egy olyan irányzat, amelynek értelmében vissza kell térni a szabadság egy általánosabb értelméhez, amelynek a perspektívájából az egyéni szabadságjogok által le nem fedhető, a közösségi élet által megkövetelt közösségi szabadságjogokat1 olyan alapokon lehetne egymással nem kizáró, hanem inkább kiegészítő viszonyokba szervezni, ami egyszerűen lehetséges.

Húsz év telt el a rendszerváltás óta, húsz év az ifjúságkutatás rendszerváltozás utáni szociológiatörténetéből. Köztudott, hogy a szociológia mint diszciplína a modernizáció tematizálásával vette kezdetét. A modernizáció és a folyamatosan mozgásban lévő modernitás minden társadalmi csoportot alkalmazkodásra, illetve gyakran védekezési stratégiák kialakítására ösztönzött. Nincs ez másként az ifjúság esetében sem. Ahogy változott a politika tematikája, a fiatal korosztály politikai identitása is újrakonstruálódott. Az alábbiakban az ifjúság politikai projektjeinek értelmezését a modernitás és a globalizáció társadalomelmélete felől kí­vánom megközelíteni, bemutatva ezzel a jobboldali radikalizmus egy új szegmensét.

A négyszáz éves portugál gyarmati uralom, majd az egész országot szinte porig romboló, huszonhét éven át dúló polgárháború után Angola, ha nehezen is, de megindult a fejlődés útján. Olyannyira, hogy – a partjainál felfedezett hatalmas kőolajkincsnek köszönhetően – mára a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdaságát tudhatja a magáénak. A társadalmi és politikai változások azonban lassabban és bizonytalanul haladnak, noha a tavalyi békés és tiszta parlamenti választások, s főleg az eredmények fogadtatása, ha fenntartásokkal is, de biztató a jövőre nézve.