Skip to main content

Kultúra


Úgy látszik, ez most így megy.

A már nem egészen fiatal, de még nagy öregnek sem nevezhető költők (Nádasdy Ádám, Parti Nagy Lajos mellett most Kántor Péter) olyan kiadásokkal állnak elő, amelyek egybegyűjtik a régebbi köteteket (nagy részüket vagy bőséges válogatást belőlük), és hozzáteszik az elmúlt években keletkezett új verseket. Spekulál, persze, az olvasó – mit jelentsen ez? A könyvkiadás újabb technikai trükkje? (Az olvasó jobban harap a teljes kiadásra.) A szűkös megjelenési lehetőségek kényszere? Vagy: a fiatal középnemzedék lezár, összegez, számvet?



Megjelenik Parti Nagy Lajos válogatott verseinek kötete, az Esti kréta, de hát itt a nyár, aztán a zaklatott ősz, az ember kicsit el is bambul (meg megszűnik kedvenc lapja, efféle apró kellemetlenségek), s mire észbe kap, már nagyszerű műbírálatok jelentek meg a fent említett könyvről, akkor hát mit tegyünk?, morfondírozik, az 1995-ös év talán legjobb verseskötete mellett szó nélkül nem lehet elmenni.


1

Annak a Kafka-képnek az alapja, amelyet napjainkban többé-kevésbé mindenki elfogad, egy regény. Max Brod írta, közvetlenül Kafka halála után, s 1926-ban adta ki. Ízlelgessék nyelvük hegyén a címét: A szerelem elvarázsolt birodalma. Ez a kulcsregény kulcsra járó regény. Főhősében, Nowyban, a prágai német nyelvű íróban felismerjük Max Brod hízelgő önarcképét (imádják a nők, irigylik az írók). Nowy-Brod felszarvaz egy férfit, akinek azután nyakatekert, gonosz intríkák révén sikerül négy évre ítéltetnie az írót.


Részlet


Péntek, Santiago


(„Witold Gombrowiczon, ahogy Santiagóba érkezett, ismét úrrá lett a kései erotikus hullám, talán ugyanaz, mint évekkel ezelőtt… De most mintegy meghatványozta ezt az indián vértől, a könnyelmű bájtól és a forró naptól párálló város. Így hát e hullám, amely minél késeibb, annál nevetségesebb, újra a nevetségesség és a szégyen örvényébe taszította őt.


hélas! Victor Hugo
(Andre Gide)

(1.1)

Két gésa megy a sivatagban. Az egyik Gárdonyi Gésa, a másik…

(2.1)

Az én Mikszáth Kálmán Műveim egy lila széria, harminchárom könyv aranyszín díszítéssel, a Révai Testvérek Irod. Int. R. T. Kiadása, évszám nincs feltüntetve. A 12. kötet két kisregény, A szelistyei asszonyok és Ne okoskodj, Pista. Rengeteg dolog. Mikszáth-polc.

(3.1)

Mikszáthot nemigen szoktam olvasni. Majd, majd egyszer.














I. 1995. december 15.

Egy javakorabeli férfi ül meztelenül a hamuban, és egész testét beborító gennyes keléseit vakargatja egy cserépszilánkkal. Égeti, pörköli a tébolyító ázsiai nap. Még egyedül van, de már nem üvölt, mert elment a hangja. Nemsokára megérkeznek hozzá a barátai, három irányból, és helyet foglalnak a porban, tisztes távolságra tőle, hogy bűzét el bírják viselni. Meg sem mukkannak egy héten át, a megdöbbenés beléjük fojtja a szót, csak ülnek, imákat motyognak maguk elé, és gyomruk korgását hallgatják.


beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Beck András és Radnóti Sándor


Bán Zoltán András: Tar Sándor regénynek alcíme: bűnregény. Ebből következik néhány dolog. Először is ez egy krimi, annak készült a Beszélőben, aztán folytatódott az ÉS-ben. Mi, Mosonyi Alizzal azzal a szándékkal hirdettük meg még a hetilapban ezt a pályázatot, hogy felderítsük, lehetséges-e magyar krimit írni. Olyan krímit tehát, amely a magyar világot ábrázolja. Vajon sikerült-e Tarnak? Ez az első kérdésem. A másik, ami nagyon fontos dolog szerintem, és alapvetően meghatározza a regény szerkezetét, hogy itt tulajdonképpen folytatásos regényről van szó.

Vas, Canetti és Gombrowicz kamaszkori erotikája


Költészet és szerelem Vas önéletírásában hol összefogózva, hol egymást elengedve, de mindig párban siklanak, hasonlatosan a jégtáncosokhoz. E páros mozgás szereplőiről, koreográfiájáról a szerző a legbehatóbb részletességgel tájékoztatja az olvasót. A kisgyerek majd kiskamasz az Ezeregyéjszaka és Jókai világából merít anyagot erotikus fantáziáihoz. Az első érintések emléke a későbbi választásokban is meghatározó lesz.

Esterházy Péterrel beszélget Petri György


Antikommunizmus és orgazmus szoros összefüggéséről olvastam legutóbbi könyved, az Egy nő egyik jeles darabjában. Te antikommunistának definiálod magad egyáltalán? Hozzáteszem mindjárt, hogy puszta kíváncsiságból kérdezem. Neked nyilván nem volt marxista múltad. Nekem volt, vastagon. Évekig tartott, amíg leküzdöttem.

Nekem ezeket a házi feladatokat nem kellett megoldanom. Hogyan válik az ember marxistából nem tudom micsodává, meg az emberarcú szocializmusig és tovább, ezek az én életemből kimaradtak.



A mesék úgy kezdődnek, hogy hol volt, hol nem volt, aztán folytatódnak valahogy, amit már a gyerekek sem hisznek el, de szeretik hallgatni. Így voltunk mi is, sokáig, mondja Kerekes, csak éppen már hallgatni is rossz volt. A világon már senki nem hitte el évek óta, hogy jól mennek a dolgok, azt meg pláne nem, hogy nem lesz elbocsátás, van megrendelés, munka, az egész város arról beszélt, hogy csődbe ment a cég, és ebben az országban már annyit hazudtak az embereknek, hogy miért pont ez lett volna igaz?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon