Eörsi László: A pesterzsébeti fegyveres ellenállás, 1956

2015. január 23.

Első összecsapás a szovjetekkel

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, sikeresen megostromolták a Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet.

• Tovább

Kőszeg Ferenc: Töprengések az összeforradásról

2014. december 12.

2014 októberében a B’nai B’rith (a Szövetség fiai) nevű zsidó világszervezet elismerő oklevelet adott át egy 92 éves asszonynak és egy 90 éves férfinak. Az asszony Lengyelországban született, és New Yorkban él, a férfi Magyarországon született, Budapesten él. Kettőjükben az a közös, hogy 1944-ben, Budapesten, üldözött zsidó létükre zsidókat próbáltak menteni. Izrael 1956 óta a Világ Igaza címmel tünteti ki azokat a nem-zsidó embereket – ha így jobban tetszik: azokat a gójokat –, akik a gyilkos zsidóüldözés idején zsidókat mentettek.

• Tovább

Eörsi László: Szilágyi József küzdelme

2014. június 16.

A „Nagy Imre és társai” elítélésének 50. évfordulóján kiadott DVD-ROM* meghallgatásával sokkal átélhetőbb – még nyomasztóbb – a per, a tárgyalási napok eseményei.

A vádlottak közül különösen Nagy Imre, Maléter Pál, de leginkább Szilágyi József nézett igen bátran szembe a végzettel. Szilágyi ügyét – mint ismeretes – 1958 februárjától leválasztották a többiekétől, mivel attól féltek, hogy harcosságával károsan befolyásolja a tárgyalás menetét, esetleg erőt önt a csüggedőkbe. Az ő perét így már 1958 áprilisában folytatták le, amelynek kimenetele – elsősorban a vádlott rettenthetetlen magatartása miatt – nem lehetett kétséges: 23-án halálra ítélték, és másnap kivégezték.

• Tovább

Csak egyetlen forrás... – Emlékezés a magyar holokausztra

2014. május 24.

2001. óta április 16-a a holokauszt magyarországi emléknapja. 1944-ben e napon kezdődött meg a magyarországi zsidók gettókba zárása. Nem ez volt azonban az első deportálási hullám Magyarországon. 1941. július végén, augusztus elején a magyar szervek 16–18 ezer zsidót szállítottak át a határon a németek által megszállt keleti területekre. Augusztus végén többségüket Kamenyec-Podolszkijnál agyonlőtték. A zsidó munkaszolgálatosok közül 1941 és 1944 között 25–40 ezer zsidó férfi vesztette életét.

• Tovább

Frojimovics Kinga: Egy kinevezés – A bécsi magyar főkonzulátus jogtanácsosa 1938 és 1945 között

2014. május 24.

1896. szeptember 16-án születtem a Bécs melletti Badenben az egykori kapitány, báró Othmar von Ettingshausen és felesége, Marianne von Wasserburger fiaként.

Öt év általános iskolai tanulmányok után gimnazista lettem. Nyolcadikos voltam amikor kitört a világháború, és én önkéntesnek jelentkeztem. Érettségim után a Bécsben állomásozó Harmadik Dragonyos Ezredhez vonultam be.

• Tovább

K. Horváth Zsolt: Egy munkaszolgálatos fényképre

2014. május 24.

Mérei Ferenc (1909–1986) pszichológust, pedagógust 1942-ben belföldi munkaszolgálatra hívták be. Előbb Hárosra, utóbb Szentkirályszabadjára vezényelték, ahová néhány, a minisztériumba beérkezett panaszlevél nyomán kiszálltak raportra, s a szemlére állított muszosoktól megkérdezték, hogy ki írta a panaszlevelet. Természetesen senki sem lépett ki, nem vállalta a felelősséget. Kis idő múlva Mérei mégiscsak kilépett, s azt mondta: „a levelet ugyan nem én írtam, de én elmondanám, hogy itt milyen az élet”. Majd még páran kiléptek, s ugyanígy beszámoltak a tábori körülményekről.

• Tovább

Horváth Rita: Egy jegyzőkönyv

2014. május 24.

Egy évfordulós emlékkonferenciára készülő tanulmánynak kettős célja van: a Holokauszt mint történeti esemény kutatása és a megemlékezés. Az évfordulók kapcsán születő kutatások esetében a megemlékezés és a kutatás kapcsolata sokkal tudatosabb, sokkal látványosabb mint általában: a kutatás megemlékezés funkciója kerül előtérbe, s ezzel párhuzamosan az emlékezés a kutatásban betöltött szerepe is sokkal egyértelműbbé válik.¹

• Tovább

Kovács Éva: Andor bácsi spulnija

2014. május 24.

Andor bácsi 1906-ban született – 108 éves lenne épp. A numerus clausus miatt Brünnben végezte el a Műszaki Egyetemet, majd családot alapított, 1939-ben kislánya született. Hosszú katonáskodás, majd munkaszolgálat után hajtották 1945 telén halálmenetben a mauthauseni megsemmisítő táborba. Andor bácsi felnőtt emberként élte meg a vészkorszakot, feleségén és lányán kívül mindenkit elveszített, lakásába nem költözhetett vissza, minden tulajdonától megfosztották. A nulláról kellett újrakezdenie az életét és még így is a szerencsés kevesek közé tartozott.

• Tovább

Laczó Ferenc: Következményekről és megelőlegzéseikről – (a magyar holokauszt hetvenedik évfordulójára)

2014. május 19.

1943 végén a magyar zsidóság számos tagja értetlenül és egyre kétségbeesettebben figyelte a kortárs eseményeket, saját sorsát illetően ugyanakkor immár bizakodóbban várta a háború szemlátomást közelgő végét. A második világháború legvégső fázisának kezdetén még úgy tűnhetett, hogy Magyarország viszonylag szerencsésen megúszhatja az erőszaknak az első világháborúnál is kiterjedtebb és szélsőségesebb európai fellángolását. Volt esély arra, hogy a kelet-közép -európai régió éles kivételeként az országnak sikerül a globális konfliktus perifériáján maradnia, és nem válik a brutális náci-szovjet háborús összecsapás és a népirtó politika központi színterévé. A magyar politikai elit reménykedett az ország viszonylagos épségének megőrzésében és a szovjet megszállás elkerülhetőségében, akárcsak a néhány évvel korábban visszaszerzett területek megtarthatóságában.

• Tovább

Szécsényi András: Életmentő linóleum

2014. május 19.

A 2014 nyarától a Holokauszt Emlékközpont Gyűjteményében lévő „linóleumnyomda” története a vészkorszak néhány aspektusába enged bepillantást. Az unikális tárgy-együttest és a hozzá kapcsolódó fotókat, iratokat használójának lánya, Káldori Zsuzsa ajándékozta a múzeumnak.

Bevezetés

• Tovább