Skip to main content

Emléknyom

Breitner Péter: Honnan jöttek…?

Egy hajléktalanokkal foglalkozó segítőnek – ha nem képes a szociális munkás- kliens szerepviszonyokon túlmutató, azokat más dimenzióba helyező kapcsolatokat kialakítania – egészen torz képe lehet a saját ügyfeleiről. Hiszen akkor soha nem ismeri meg őket teljes valójukban, hanem csupán azzal a csontsoványra apadt „hajléktalan-szerepkészlettel” találkozik, amelyet sok különböző, de mégis egy irányba tartó folyamat szorított be a mélyen gyökerező bizalmatlanság állapotába, amelyben csak szükségleteket tud felmutatni, ráadásul nem is mindig udvarias formában. Vagy éppen nem akar semmit, mert az akaratára megsemmisítő csapást mértek az életében elszenvedett események. A hajléktalan emberek jó része ilyen képet mutat magáról az érkezési oldalon, azaz amikor például egy hajléktalanszállásra érkezik.

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Az indulási oldal – bevezetés

Vitányi Iván: A KULTÚRA SZEREPE A TÁRSADALOMBAN ÉS A DEMOKRÁCIÁBAN

(Rövidített változat)

A kultúra szerepét illetően a mindenkori titkosrendőrségeknek több igazságuk volt, mint a kultuszminisztereknek: a társadalom „felforgatásának” alapvető oka ugyan a gazdasági és szociális ellentmondásokban keresendő, a folyamat mégis többnyire a kultúrában indul meg. Ezen rendőrségek megnyugtatására azonban azt is elmondhatjuk, hogy tömeghatását tekintve a kultúra (rövid időszakoktól eltekintve) mindig a legkonzervatívabb erők közé tartozott. A társadalom működésében a kultúra valamiféle kötőanyag, malter vagy (mint Richard A. Peterson mondja) ragasztószer. 

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Ezt a tanulmányt Havas Gábornak ajánlom. Az itt megfogalmazott elvek szerint működtünk együtt a rendszerváltás előtti évtizedben.

Zolnay János: „Ez itt egy színes világ ”

Havas Gábor kirobbanóan tehetséges kutató, tanár és változóan sikeres menedzser, ha sikerkritériumnak azt a képességet tekintjük, hogy megteremtse a munkájához minimálisan szükséges intézményi kereteket. Kirobbanó tehetségének sziporkázó verbalitása élesen elüt kényszerű menedzseri szerepeinek nyelvi tétovaságától. A tehetséges, de kevéssé gyakorlatias bölcsészekről, akadémikusokról, kutatókról színes adomákat mesélnek kortársaik, de Havas nem fér bele a szórakozott professzor vagy a bogaras bölcsész közhelyes szerepébe.

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Csongor Anna: Leltár, 1973

Küldöm – mint egy szívküldiben – ezt a leltárt abból az időből, amikor még nem ismertelek, de középiskolás rajongóidtól már hallottam rólad. Kíváncsivá tettek.

Ajándékot továbbadni, úgy emlékszem, nem illik. Pedig elég sokszor előfordul, hogy az ember kap valamit, aminek jobb helye lenne másnál. Én nagyon szeretem ezt az ajándékot, nem is adom tovább, inkább nyilvánossá teszem. Aki adta, ma 51 éves. Talán megbocsátja.

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Küldöm – mint egy szívküldiben – ezt a leltárt abból az időből, amikor még nem ismertelek, de középiskolás rajongóidtól már hallottam rólad. Kíváncsivá tettek.

Beszélő: Havas 70 – I. kötet

Havas Gábort, lapunk alapító szerkesztőjét barátai, tisztelői, tanítványai, munkatársai két kötettel köszöntötték 70. születésnapja alkalmából. Az első kötetben személyes hangú írások kaptak helyet, a másodikban tanulmányok. Mindkét kötet egy linken keresztül volt elérhető, most az összes írást közöljük a Beszélő honlapján.

Havas Gábort, lapunk alapító szerkesztőjét barátai, tisztelői, tanítványai, munkatársai két kötettel köszöntötték 70. születésnapja alkalmából. Az első kötetben személyes hangú írások kaptak helyet, a másodikban tanulmányok.

Kőszeg Ferenc: ALBUM AMICORUM

Barátok könyve

A Beszélő szerkesztőségében lenni jó. A szedők rakott krumplit főznek, a tördelők sört bontanak, s mire a képviselő főmunkatársak megérkeznek a Parlamentből, ha a lap nem is, a vacsora készen van.” Ez a két mondat Bizalmas házi közlemény címmel a Beszélő hetilap 1990. szeptember 22-i számában jelent meg. Bár azóta huszonnégy év telt el, hatan a lap egykori munkatársai közül – Havas Fanny, Ré- vész Sándor, Simonyi Kati, Zolnay János, Zádori Zsolt és e sorok írója – ismét együtt vagyunk. Velünk van Bernáth Gábor, Lengyel Gabi, Matern Éva is: sok év- tizedes barátság, egyetértés és együttműködés alapján itthon vannak ők is. 

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Együtt...

Sződy Macó: SZÖSSZENETEK

Havas Gábor komoly ember… Mondják… Nekem valahogy mindig a mosolygós jutott…

Ha mondjuk a hatvanas évek közös pécsi korszakára gondolok – akkor voltunk mindannyian fiatal házasok, Gábor Icivel, én Szilárddal, no meg a többi hasonszőrű, Kampis Péter, Bándy Gabi, Romvári Feri –, legelőször akkor is a jókedv jut eszembe, természetesen némi szarkazmussal fűszerezve. Csak a h-moll szvitet kel lett fütyülni uránvárosi ablakunk alatt, felmutatni mellé egy flaskát, és már hangzott is: gyertek fel! És akkor már együtt lehetett megpróbálni megváltani a megválthatatlan világot…

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Havas Gábor komoly ember… Mondják… Nekem valahogy mindig a mosolygós jutott…

Rupp Kálmán: TÁVOLBAN – MÉGIS KÖZELBEN MARADVA

Kedves Gábor, amikor barátságunk 1975 és 1986 közötti szakaszára gondolok, óhatatlanul Krzysztof Kieślowski La Double Vie de Véronique (Veronika kettős élete) című filmje jut eszembe. Az összefüggés áttételes és szubjektív, mégis itt kezdem, mert mindig ez kavarog manapság a fejemben.

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Vásárhelyi Judit: RÉTEGEK INTERAKCIÓJA

Pillanatképekben Havas Gáborról

A kedd délutánonként egyszerre sok emberrel „ki kicsoda”-morzsákat gyűjtve Havasról elsőre egy őt mitizáló súgásfoszlány maradt meg, amely szerint a barátjával, Bucz Hunorral együtt – őt már ismertem színházi tehetséggondozó és szocioterápiás munkáiból – volt tanár Mecseknádasdon (?). Vidékre ment tanítani! És hogy költő… vagy az apja az? Több se kellett a széplelkű, tanár szakos bölcsészhallgatónak, hogy figyeljen rá.

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Havas földereng

Török Ferenc–Bognár Zsuzsa: Jelentés

Jelentés:
Hvar, 2005.07.03.
Célszemély (H.G.) ismételten elhagyta az országot. Ismeretlen, gyanút keltő társaságban tűnt fel az exjugoszláv
szigeteken. Tevékenysége nyilvánvalóan zavarkeltő, mozgása szinte követhetetlen. Társasága
zajos (hippik?), egyszerre több külföldi nyelven társalognak, különös ételeket fogyasztanak, az italozás
rendszeres (kábítószer sem kizárható). Gyerekekkel veszik körbe magukat, hogy könnyen elvegyülhessenek
a gyanútlan turisták között. 

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

H. G. célszemély
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG BELÜGYMINISZTÉRIUMA
SZIGORÚAN TITKOS!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon