Skip to main content

Emléknyom

Setét Jenő: „AZ LÁTSZIK, HOGY ÉLETÜNK SZÁMOS PONTON METSZETTE EGYMÁST”

Még szülővárosomban, Sárospatakon éltem, amikor a roma mozgalom magába vonzott. Fiatal voltam, és lelkes és érdeklődő. Mondhatom, hogy mindent magamba akartam szívni, ami tudásként, ismeretként fellelhető volt.

Megszereztem az összes kiadványt, könyvet, a megjelenő roma lapokat. Persze a meglóduló roma civil önszerveződésbe is bekapcsolódtam, illetve bekapcsolódtunk apámmal, családunkkal, helyi és környékbeli barátainkkal, ismerőseinkkel. 

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Még szülővárosomban, Sárospatakon éltem, amikor a roma mozgalom magába vonzott. Fiatal voltam, és lelkes és érdeklődő. Mondhatom, hogy mindent magamba akartam szívni, ami tudásként, ismeretként fellelhető volt.

Szegedi Dezső: SZERVUSZ, GÁBOR! MINDIG ÍGY KÖSZÖNÖK NEKED

Ebben a köszönésben nagyon sok tisztelet, olykor pedig félsz is felfedezhető. Tisztelet, mert te vagy azon kevés emberek egyike, akik szakmai, erkölcsi zsinórmérték gyanánt szolgálnak számomra. Tisztelet, ugyanis – azt hiszem, ezt te nem is sejted – rengeteget köszönhetek neked. Érzékeny és okos pedagógusként olykor tudatosan, olykor pedig játszva, észrevétlen tanítottál, hatottál rám, formáltad a gondolkodásmódomat. Ezt az érzést szerencsére nemcsak én tapasztalhattam meg, hanem több száz, hozzám hasonló, kivételezett helyzetben lévő roma lány és fiú is. 

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

S z á r a z A n d r á s: „BIZONYÁRA TÚLZÓNAK TARTJA AZ ESZMÉNYKÉP TITULUST”

Hetvenéves Havas Gábor

Nagyszerű emberi tulajdonságaival, kvalitásaival, a következetesen képviselt univerzális értékeivel, az államszocializmusban kifejlődött szisztematikus rendszerkritikai készségével, a több évtizedes munkásságával, közéleti szereplései során az elesettekkel szemben érzett felelősségérzetével, a rászorulók védelmével kapcsolatos nagyon erős és kitartó elkötelezettségével olyan magasságokba jutott, amelynek az elérhetetlensége és megközelíthetetlensége okán az utána következő generációk eszményként tekintenek személyére. A szerénysége miatt bizonyára˛túlzónak tartja az eszménykép „titulust”, de úgy vélem, abban, hogy ez mennyire így van, sokan egyetértünk.

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Eörsi László: Abszurdisztán, határon kívül-belül

„Akárhogy is fáj, Harangi a sztár”

„És hitvány Semmiségre pompa vár. És árulás sújt minden szent hitet.”
(Shakespeare: LXVI. szonett; ford: Szabó Lőrinc)

Rendszereken átívelő besúgások

Dinók Henriett: GALAXIS ÚTIKALAUZ

A Festschrift érdekes műfaj, sokat találkoztam vele az elmúlt négy évben, amióta bekerültem az akadémiai közegbe – a Te meggyőző erőd, biztatásod, sokéves támogatásod eredményeként. Ezeket a köszöntő ünnepi köteteket egy-egy iskolateremtő jeles tudós tiszteletére állítják össze tanítványai, tisztelői az ünnepelt életének, munkájának jeles évfordulóihoz kapcsolódva. Eddig a pillanatig ezek a kötetek, ahogyan ez a meghatározás is, mindig túlzottan formálisak voltak számomra. A kezembe akadt kötetek többségükben olyan írásokat tartalmaztak, amelyeknek volt ugyanközük az ünnepelthez, de őszintén megvallva inkább a szerzők szakterületeinek egy részletét tartalmazzák, amelyet szorgosan igyekszenek az ünnepelthez kötni.

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Orsós Jűlia: HOMO PLENUS

Na szóval Havas... Megpróbáltam rólad valami szirupos laudációt írni, de mindig eszembe jutott az arckifejezésed, amikor a Justitia Regnorum Fundamentum-díjat kaptad... így aztán jót kacagva magamon, hamar eldöntöttem, hogy pillanatfelvételekben rögzítem mindazt, amit egy ilyen kötetben lehet és talán kell. Fényképeket nézegethetsz. Magadról, velem, velünk. Nem kell szégyellni, ha az ember mások életalbumába kerül, sőt. Azt hiszem, ez fontos. Amikor ezt az írást olvasod, az én Havas-albumomat nézegetheted. Vagyis a miénket.

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

dr. Vadász Gábor: A kábítószeres Kalap haláláról

Tények az akkori betegellátásról és a ma eutanáziájáról

Oka van annak, hogy a sok ezer betegem közül miért is emlékszem a Kalapra. Az emlékek sokszor váratlanul jelennek meg. Sokszor jutnak eszembe sikertelenül kezelt betegeim, akik talán továbbra is itt maradhattak volna, ha ügyesebb, szemfülesebb vagyok, vagy jobban értékelem a helyzetet, a tüneteket, ha a szükséges kórházi infrastruktúra rendelkezésemre állt volna. Ilyenkor szemek, arcok, csövek, vérrel telt edények képei jelennek meg, hallom a hangokat, és olyan fura rossz érzés fut át a testemen, mint amikor a bombák sivítása, a robbanó és leomló épületek hangja jut eszembe. Ez nem kóros jelenség, ez nem lelkiismeret-furdalás, ez csupán a kitörölhetetlen, örökké velünk maradó emlékek egyike, másika.

I. Kalap haláláról

A halottak, az élők emlékezetében élnek tovább.
Ciceró.

Eörsi László: Fegyveres ellenállás a X. kerületben

Az erős helyi pártközpont

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, sikeresen megostromolták a Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. A kibontakozó forradalom különbözőképpen érte az ország, sőt a főváros egyes részeit. Kőbányán a helyi hatalom kezdetben – noha nem minden erőfeszítés nélkül – megőrizte fölényét a gyér számú felkelővel szemben.

Vajda Júlia: Kötelességünk, de van-e bátorságunk hozzá?

Két évvel járhattunk a „hatvanadik évforduló” előtt, amikor a Múlt és Jövő folyóirat szerkesztősége felkért, hogy nem csak, hogy fordítsam le számukra James E. Young „The Texture of Memory” című könyvének bevezetőjét, de írjak is a világ számos holokauszt emlékművét számba vevő, ismertető, elemző könyvről. Talán ehhez a pillanathoz, illetve íráshoz köthető, hogy a „perverzióm”, amellyel akkorra már vagy húsz éve „küzdöttem”, hogy ui.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon