Skip to main content

Emléknyom

Szakolczai Attila: „Amíg a gyertya el nem égett” – Özvegyek a 301-es parcellában és a katonai ügyészségen

Budapest Főváros Levéltárában, a Budapesti Katonai Ügyészség iratainak rendezése közben bukkantam arra az ügyre, amelyből most huszonnégy jegyzőkönyvet közreadok. Az ügy maga érdektelen; a tanúk egy részétől felvett kihallgatási jegyzőkönyvek azonban az 1956-os forradalmat követő megtorlásnak egy eddig kevéssé ismert oldalát mutatják meg: ahogy azt a perbe fogottak (és kivégzettek) hozzátartozói kényszerültek megélni.

Szabó Miklós: A harmincas évek, a magyar szellemi élet nagy korszaka

Előadás a Rakpart Klubban, 1983. 4. 16.

Milyen egy nagy korszak? Lehet olyan, mint a reneszánsz volt; nagy korszak, amiről csak az utókor tudta, hogy nagy jelentőségű. Lehet olyan, mint a magyar reformkor volt; nagy korszak, amelyről résztvevői és az utókor is tudja, nagy korszak volt. Végül lehet olyan, mint a romantika; amelynek résztvevői úgy érezték, egy nagy korszak részesei, majd később ezt az utókor kétségbe vonta. A magyar harmincas évek leginkább a romantika korára hasonlít.

Kertész Péter: Az utolsó szó jogán

Magyarországon a deportálást a csendőrség végezte. Kecskési Tollas Tibor csendőr főhadnagyot a Népbíróság háborús bűnért elitélte. Lehet, hogy a büntetés nincs arányban azzal, amit elkövetett, vagy el sem követett. A csendőrség után belépett a Vörös Hadseregbe, majd felesküdött Szálasira. Rendszerváltás után – bizonyítottság hiányában – felmentették, ha úgy tetszik, rehabilitálták. Barátai – többnyire a Nemzetőr-től, melynek ő az alapitó főszerkesztője – teleírták a magyar sajtót.

Révész Sándor: Helyreigazítás Kecskési Tollas-vitában

A Kertész Péterrel folytatott vitám során tévesen állítottam, hogy a Tollas Tibor tiszteletbeli tagságáról született döntés Eötvös Pál elnöksége idején és Kende Péter közreműködésével született.

A tévedésemért elnézést kérek az érintettektől és az olvasóktól.

Demszky Gábor: Megsemmisülésünk története

A 2008-as nagy gazdasági válság megrendítette a nagyvilágban a piac szabályozó erejébe vetett bizalmat. Az EU is egyre nagyobb bajba került. A kapitalizmusba és a demokráciába vetett bizalom gyengülése a populistáknak kedvezett. Árnyék vetült a legfontosabb értékeinkre. A mi közös európai világunk épp akkor, amikor közelebb került hozzánk, hirtelen a legrosszabb arcát mutatta felénk. A válság okozta káosz éppen azokat a liberális gazdaságpolitikai célokat és az ezekből következő közszolgáltatási reformokat kérdőjelezte meg, amelyeket több mint másfél évtizede hirdettünk. Ebben a helyzetben a kormánynak is, a válságnak is kiszolgáltatott főváros imponáló erőt aligha mutathatott. Defenzívába kerültünk, mentegetőzni kezdtünk, amivel még inkább magunkra húztuk a problémákat. Magyarországon is a liberálisokat kezdték mindenért felelőssé tenni. Így szaladtunk bele 2009-ben a megsemmisítő vereséghez vezető európai parlamenti választásba. A padlóra kerültünk, és már nem is tudtunk onnan felállni.

Kertész Péter: Kínos ügy…

1 hozzászólás

Ha csak leheletnyi kétely fogalmazódik is meg az emberben az »örökös tagság« megalapozottságát illetően, máris alá van támasztva a nem. A szakmai etikának szigorúbbnak kell lennie a törvénynél.”

2008. elején, már mint javában nyugdíjas, HÉV-vel felutaztam Pestre, hogy befizessem a kedvezményes tagdíjat. Ennek fejében megkaptam a MÚOSZ, Magyar Újságíró Szövetség, évkönyvét. Végiglapozva bukkantam az örökös tagok névsorára. Néhai tényfeltáró zsurnaliszta létemre, fogalmam sem volt, kik ők, hogyan lettek halhatatlanná életükben, miben különböznek tőlünk, mezei újságíróktól. Nem fárasztom az olvasót a kiválasztódás módjával. Feltűnt két örökös tag – Tollas Tibor és Kecskés Tibor. Bent volt – akkor még az Andrássy úti székházban – Eötvös Pál, MÚOSZ-elnök, egykori főszerkesztőm a Népszabadságnál. Elmondtam neki, szerintem a kettő ugyanaz, Kecskési Tollas Tibor egykori csendőr főhadnagy. Beregszászon részt vett tízenegyezer környékről összegyűjtött zsidó deportálásában. Eötvös annyit mondott  – kínos ügy.

Kőszeg Ferenc 70. születésnapjára

„Az édesapja az egyik legbecsületesebb ember, akivel valaha találkoztam.”
Tölgyessy Péter levele Kőszeg Sárához

Családtagjai felkérésére barátok, munkatársak írtak köszöntőket Kőszeg Ferenc 70. születésnapjára. Az ünnepi szövegekből kötet készült, ezzel lepték meg lapunk alapító szerkesztőjét.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon