Skip to main content

Havas 70 – II. kötet

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Havas Gábort, lapunk alapító szerkesztőjét barátai, tisztelői, tanítványai, munkatársai két kötettel köszöntötték 70. születésnapja alkalmából. Az első kötetben személyes hangú írások kaptak helyet, a másodikban tanulmányok. Mindkét kötet egy linken keresztül volt elérhető, most az összes írást közöljük a Beszélő honlapján.
 
A kötetek létrehozásában közreműködtek:
 
Bernáth Gábor
Havas Bálint
Havas Fanni
Hübner Dorka
Kőszeg Ferenc
Lengyel Gabriella
Matern Éva
Máté Tóth Zsuzsa
Pintér József
Révész Sándor
Simonyi Katalin
Szendrői Árpád
Sződy Macó
Zádori Zsolt
Zolnay János
 
A könyv 2014. október 14-én, Havas Gábor 70. születésnapja alkalmából jelent meg, egy (1) példányban
 
A II. kötet tartalma:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon