Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2007. június, Évfolyam 12, Szám 6

Vers

Halmai Tamás: Előtt

Kistotál

Erdős Virág: Alternatív Bédekker

Beszélő-beszélgetés

Neményi László - Révész Sándor: Miért pont ők?

Tausz Katalinnal Neményi László és Révész Sándor beszélgetett a szegénységről

Folyamatos jelen

Vendégkönyv

Játéktér

Miklósi Zoltán: Az új magyar liberalizmus kilátásai

Szalai Miklós: Az analitikus marxizmus kísérlete

Fehér József: A szabadság és a közösség ügye

Beszélgetés Dénes Iván Zoltánnal a magyar politikai hisztériák hátteréről

Pál Attila: Négritude és fordított apartheid

Befejezetlen múlt

Sonia Combe: 1956 – Kelet-Berlinből nézve

Kísérlet Lukács György kimenekítésére

Szalay László: Egy úttévesztés jóvátétele

Lőcsei Pál emlékére

Messzelátó

Csordás Attila: „Jó és rossz kutató is sokféleképpen lehet az ember”

Venetianer Pállal, az MTA Szegedi Biológiai Központ molekuláris biológus professzorával volt diákja, Csordás Attila beszélgetett

Kultúra

Ambrus Judit - Márton László: Levelek Márton Lászlóhoz

Márton László a Beszélő Nyitott Estjén

Márton László: Ne bánts, Virág!

Forgách András: Nélküled

Szegő János: Szabadság miatt zárva

Márton László: Bowen monológja, sötétben című verséről

Beck András: Szó, szót, követ

(Horger a pácban)

Erdős Virág: Hopp, te Zsiga!

avagy képaláírás-variá­ciók egy Szilágyi Lenke-fotóhoz

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon