Skip to main content

Beszélő folyóirat, 10. szám, Évfolyam 2, Szám 9

Eörsi István: Allen háromszor

Mink András:

Rádai Eszter: „Nekem saját bányám van”

Kupa Mihállyal Rádai Eszter beszélget

Babarczy Eszter: „A történelem az, amit az ember tesz, és nem amit vele tesznek...”

Shlomo Avinerivel Babarczy Eszter beszélget

Daróczi Ágnes: „Kaptam a romáktól emberi gazdagságot...”

Csalog Zsolttal Daróczi Ágnes beszélget

Pető Iván: 1967

Beck Tibor - Germuska Pál: Kronológia – 1967

Bodor Pál: Miért Ceausescu?

Szabó Miklós: A zuglói nyilasper

Diósi Ágnes: A hatnapos háború és a magyar zsidók

Fencsik Flóra: Levelek a Nagyföldről

Fiókmélyi történelem

Révész Sándor: Kié a kéz?

Beszélgetés Erdély Dániellel az Apáról

Bikácsy Gergely: Mítoszok és parabolák

: 1967-ben moziba került magyar filmek

: Antonioni zsákutcája

Sebestyén János: Sztereó színes ’67

Bán Zoltán András: A bibliás fiatalember

Réz Pál: Vas István regénye – akkor és most

: Vaclav Nizsinszkij Füzetek című könyvéről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor és Radnóti Sándor

Márkus B. Zoltán: Spiró György szerepösszevonásai

Mihancsik Zsófia: Kötelező fecsegés

Peternák Miklóssal és Sugár Jánossal Mihancsik Zsófia beszélget

Farkas Zsolt: Chat room

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon