Skip to main content

Befejezetlen jelen

Litván György: Hanák Péter ravatalánál

(1921–1997)


Történészszakmánkban kegyetlenül aratott a halál az utolsó esztendőben. Vörös Károly után elment a fiatal Lackó Mihály, majd Borsányi György. Most pedig itt állunk szakmánk egyik legkiválóbbja, Hanák Péter ravatalánál. Döbbenten és hitetlenkedve állunk itt, hiszen fantasztikus vitalitásával, hatalmas tudásával, vibrálóan élénk szellemével és kiapadhatatlan érdeklődésével ő mindig és mindenütt jelen volt munkánkban, vitáinkban és mindennapi életünkben.

Kun Miklós: „Javaslom, hogy Selepint válasszuk meg a KGB elnökének”

Alekszandr Selepinnel Kun Miklós beszélgetett


Az 1918-ban Voronyezsben született és 1994-ben Moszkvában elhunyt Alekszandr Selepin életrajza nagyon jellegzetes. Apja a helyi vasútállomáson tisztviselősködött, és a posványos közegből kitörni vágyó gyermek már iskolás korában, nyaranta biflázta az egyetemi felvételi anyagát. Pályájának fontos mérföldköve lett a moszkvai elitértelmiség-képző, a híres IFLI, a Történeti, Filozófiai és Irodalmi Főiskola, amelyet nappali tagozaton kezdett el, de 1941-ben levelező hallgatóként fejezett be.

Gheorge Ursu: A XIII. Kongresszus


Ólompalotatér
Kátránypalotatér
Fönt ólom az ég
kátrány
Gyilkos ködben úsznak el a felhők
egy élettelen bolygó fölött
a végleges és végletes invázió után
Óloműrhajók
Kátrányűrhajók
Állják el
a be és kijáratot
tér és idő között
Betiltják a percek vonulását
be molekulák mozgását
a levegőben
Győzők és legyőzöttek
Kintiek és bentiek
Sárból és agyagból, fényből és bársonyból
Egyhangúlag, egyöntetűen
sugároznak
egy hullámhosszon
éljent, hurrát, hozsannát neki
a nagyobbnak, az erősebbnek






















Gh. Ursu emlékére


Cornel Michalache „Babu” című
dokumentumfilmjéből:

Neve: Ursu
Keresztneve: Gheorghe Emil
Beceneve: Babu
Született: 1926. július 1.
Helység: Soroca, volt Szovjetunió
Gyermekei: Olga és Andrei
Tanulmányok: Műegyetem, építészeti fakultás
Életmű: 39 000 lakás tervezete
1 verseskötet, életében
1 posztumusz verseskötet
1 posztumusz útinapló
(...)
A halál oka: bélelzáródás, légzésielégtelenség.















Horia R. Patapievici: A gyilkosok közöttünk élnek


1984 decemberében két kolléganő átlapozza főnökük naplóját. Az RKP XIII. Kongresszusának ősze ez, és a két asszony olvassa főnökük vitriolos élceszeit a kongresszus és a Kondukátor rovására. A két nő derül és kuncog. De félnek is. Akad a naplóban egyéb feljegyzés is, éppoly csípős, amely tán a saját becses személyüket vagy éppen a munkaközösséget kezdi ki. Úgy döntenek hát, hogy átadják a naplót az intézet szekusának. A szekus továbbítja az igazgatónak, aki lelkiismeretesen jelenti az „ügyet” a Belügyminisztériumnak. December harmincadikán a feljelentettet behívatja a rendőrség.

Lakatos Attila: Elitváltás: a Romániai Demokratikus Konvenció nagy kísérlete


1996. november 17-én a romániai választások második fordulójában elnökké választották Emil Constantinescu geológus professzort, a bukaresti egyetem rektorát, a Romániai Demokratikus Konvenció (RDK) vezetőjét és jelöltjét. Az RDK egyedülálló politikai tömörülés a modern Románia történelmében.

Elena Stefoi: Kitörni a bűvös körből...

Frunda Györggyel Elena Stefoi beszélget


Elena Stefoi: Ön szerint a gazdasági válság önmagában megmagyarázhatja azt a könnyedséget, mellyel nálunk fenn lehet tartani, illetve ki lehet élezni az etnikumközi ellentéteket?

Frunda György: Nem. A gazdasági helyzet egyike a legfontosabb összetevőknek, de nem az egyetlen. Legalább ennyire fontos a magyarságra vonatkozó ismeretek csaknem teljes hiánya. Emlékeztetnem kell önt arra, hogy tavaly készült egy felmérés, mely a román–magyar viszony eddig ismeretlen aspektusaira is rávilágíthat.


Ruff Tibor: Átvilágítatlanul


A kommunista diktatúra összeomlása óta a „történelmi” egyházak (elsősorban a katolikus) erőteljesen hangsúlyozzák igényüket a társadalom erkölcseinek formálására. Az MDF-kormány, de legújabban maga Horn Gyula sem győzte, győzi hangsúlyozni, hogy „az egyházak szerepe nélkülözhetetlen társadalmunkban a lelki béke megteremtésében”. Alig esik azonban szó arról a tisztító munkáról, amit maguknak az egyházi vezetőknek kellene saját házuk táján elvégezni ahhoz, hogy hitelesen vághassanak bele ebbe a sokrétű feladatba.

Szalai András: Az én házam, az én vágyam


A családi ház, a múlt századi reprezentatív villák leszármazottja a nagyvárosok peremén kialakult kertes külvárosokban született. Kezdetben csupán építészeti feladat volt, később társadalmi, kulturális és esztétikai problémák emblémájává (is) vált, de lakással kapcsolatos képzeteinkben vágyaink netovábbja volt és maradt.

A családi ház – elvileg – nem (nagy)polgári villa: ahogyan a múlt századi és századfordulós villa afféle „kiskastély”, esetleg kúria vagy udvarház akar lenni, ugyanúgy a családi ház is amolyan „kisvilla”, vagy legalábbis annak szeretne látszani.


Kőszeg Ferenc: 1956: a magunk képére formált forradalom


A Beszélő 1981 őszén lezárt első száma Bibó István 1956 novemberében írt Kibontakozási javaslatát közölte. A szamizdat folyóirat utolsó, 27. számában a Bibó István és társai bűnperében kihirdetett ítélet olvasható.

A demokratikus ellenzék szervezett először – magánlakásban, de a bárki által látogatható repülő egyetem keretében – félig nyilvános megemlékezést a forradalom évfordulóján 1981-ben, és a demokratikus ellenzék szervezett először tüntetést a Batthyány-mécsesnél Nagy Imre és társai kivégzésének emléknapján 1988-ban.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon