Skip to main content

Befejezetlen jelen

Dokumentumok – I.


BELÜGYMINISZTÉRIUM
SZIGORUAN TITKOS!*

III/III-4-a alosztály

Engedélyezem:
Harangozó Szilveszter
r. vezérőrnagy
főcsoportfőnök I. helyettese

Tárgy: „Csata II.” fn. akció végrehajtására

JAVASLAT

Jóváhagyott elvi javaslat alapján 3/e „labda” operativ technikai rendszabály** alkalmazását tervezzük 1980. október 20-án a Bp. XII.., Óra köz 2. I. em. 2. szám alatt, a „repülő egyetem” előadásának rögzitésére.

Az akciót a korábbi összejöveteleken rendszeresen részt vevő XXXXXXXXXX segitségével hajtjuk végre.
















Szilágyi Sándor: A hétfői szabadegyetem és a III/III.

Egy dehumanizált történet rehumanizálása


Az alábbi összeállítás részlet egy készülő könyvből, mely az 1918–85 között működött Hétfői Szabadegyetem történetét mutatja be a BM Archívumban fönnmaradt dokumentumok és az egykori szereplők visszaemlékezései alapján. A kötet, ha minden jól megy, idén ősszel jelenik meg az Új Mandátum kiadónál. Az alapötlet, hogy a BM-anyagot közzé kellene tenni, s hogy ezt nekem kellene megcsinálni, Kenedi János fejében fogant meg, és a kiadás tervét támogatta Demszky Gábor is, többek között az anyagi feltételek előteremtésével.

Magos Gábor: Molotov-koktéllal a tankok ellen


A Corvin mozi a Kisfaludy közben azért volt ideális hely a harcoló forradalmárok számára, mert a Kisfaludy köz 4. sz. épületben üresen álltak egy volt munkásszállás helyiségei, a közvetlen szomszédságban volt a Práter utcai iskola alagsorában egy hatalmas konyha és hozzá tartozó étkezőhelyiség, de a legfontosabb előnye a Kisfaludy köznek az volt, hogy a mozi mögötti benzinkútból literszám lehetett hordani vödrökben a benzint, ami azokban a napokban nem üzemanyagként szolgált, hanem harci eszközként, lőszerként a támadó Vörös Hadsereg ellen.

Eörsi László: A corvinisták a második szovjet támadás után


A november 4-ei szovjet támadás egyik fő iránya a legnagyobb felkelőközpont, a corvinisták[1] ellen irányult, akik az Üllői út, Nagykörút kereszteződésénél rendezkedtek be. E felkelő csoportok felvették ellenük a harcot, de bázisaikat rövidesen aknázni kezdték.[2] Így az ellenállás ott reménytelennek tűnt, és ezért már 4-én este vagy 5-én fegyveresen elhagyták a körzetüket. Egy kb.

Iványi Gábor: „Ne nagy légy, hanem kicsi!”

Bulányi Györggyel Iványi Gábor beszélget – II. rész


Pontosan mikor is szabadultál?

1960. december 9-én. Akkor fölérkeztem a Nyugatiba, telefonáltam az Imre öcsémnek: itt Bulányi György. Nem akar hinni a fülének. Aztán azt mondja: „Azonnal ott vagyok!” Jön Mátyásföldre, és azt mondja, hogy maradj kinn, nehogy anyukának valami baja történjék a nagy örömtől. Akkor anyukám már 64. évében volt. Akkor ez számomra magas kornak tűnt. Szinte hihetetlen, hogy már én is 79 éves vagyok. Amikor hazaértünk, az „Öcsi” bement, és azt mondta, hogy jó híreket hallott, hamarosan szabadul a Gyuri.


Molnár György: A Vörös Hadsereg magyarországi hadjárata 1956-ban


A Vörös Hadsereg 1956-ban látszólag sikerrel töltötte be a mindenkori fegyveres erő klasszikus szerepét: „a királyok végső érveként” megmentette az önmagát röpke egy évtized alatt politikailag teljesen lejárató rezsimet, és visszaültette a hatalomba annak újabb mutációját. Az elmúlt években számos kiváló tanulmány tárta fel, milyen belső harcok és bizonytalanság közepette születtek a politikai döntések Moszkvában és Budapesten. Az újabb kutatások és publikációk tükrében a végrehajtás szintjén is meglepő fejetlenség és felkészületlenség uralkodott. Három-három kérdésre kezdem a választ.

Dokumentumok


Jászi Oszkár

Előadás 1947-ben a Martinovics-páholyban

Őszintén megvallom, nehéz ebben az órában számot adnom érzéseimről. Huszonnyolc év után jöttem vissza Magyarországra, egy teljesen új országot találtam, sajnos legjobb barátaim közül számosan nincsenek meg, és a nagy reményekre jogosító magyar fiatalságot még csak kevéssé ismerem.


Kende Péter: A kelet-európai kisnemzetek három lehetséges útja


A „köztes Európának” is mondott Kelet-Közép-Európa kisebb-nagyobb nemzeteit helyzetük és sorsuk a demokratikus újkor kezdetei – más szóval a XIX. század – óta arra ítélte, hogy két egyformán problematikus és ugyanakkor nehezen járható lehetőség között válasszanak: 1. betagolódás valamilyen nagyobb, birodalmi államkeretbe, vagy 2.

Hanák Péter: 1867 – európai térben és időben


Sokat szidják a történészeket. Ennek van is némi alapja. Sok történész a lelke mélyén politikus szeretne lenni, vagy az is lesz. (Annál rosszabb a történelemnek.) Az sem tagadható, hogy sok történelemfaragó szépíti vagy torzítja, politikai szenvedélyei, jobbik esetben világnézete szerint formázza a történelmet, mint gyerek a gyurmát, vagy elegánsabban: mint szobrász a márványt. De vannak, nem is kevesen, történészek, szakemberek, a szakma hivatott mesterei is.

Litván György: Fate calls me...

Jászi Oszkár 1947 végi Duna-völgyi búcsúlátogatása


A magyar politikai emigránsok hosszú sorában Jászi Oszkár egyik megkülönböztető vonása, hogy ő egyszerre két rendszer emigránsa lett – és maradt. Amikor a magyar demokrácia e század eleji úttörője, az 1918-as polgári-demokratikus forradalom egyik előkészítője és nemzetiségügyi minisztere kevéssel a kommunista hatalomátvétel után, 1919.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon