„Az a liberális értelmiség, amely a kései Kádár-korszakban a folyóiratokban, klubokban és a nyilvánosság más fórumain oly sokat tett az átalakulás előkészítéséért, a rendszerváltás pillanatában kettészakadt, és ennek a szakadásnak a következményeit máig sem heverte ki. Egy részét felszívták az ellenzéki pártok. A kívül maradottak fanyalogva fordultak el a politikától.
Bevezető kommentár
1978. augusztus 21. és 23. között (feltehetően Kelet-Berlinben) a Stasi és a magyar BM képviselői tanácskozást tartottak a magyar és keletnémet ellenzéki és irodalmi körökkel kapcsolatos közös teendőikről. Az összejövetel egyik közvetlen oka az volt, hogy 1978. május végén NDK- és NSZK-beli értelmiségiek Csobánkán szemináriumot szerveztek Rudolf Bahro „A reálisan létező szocializmus alternatívája” című könyvéről.
Az elmúlt hónapokban erőteljes konzervatív fordulat következett be a magyar kormány egyházpolitikájában. A baloldali és liberális politikusok, értelmiségiek többsége azonban mégsem kéri számon a nyilvánosság előtt az egyházpolitikával kapcsolatos polgári demokratikus értékeket: magatartásukat a belefáradt hallgatás jellemzi.
Az ideológiai alapon álló jobboldal eközben erőteljes kampányt folytat azért, hogy előtérbe helyezze a történelmi egyházak érdekeit, mégpedig arra hivatkozva, hogy a kormánypolitika „egyházellenes”, „ellenséges hangulat veszi körül az egyházakat”.
Az úgynevezett ügynöktörvény módosítása körüli legutóbbi viták és izgalmak csupán újabb fejezetét jelentik annak az immár sokéves küzdelemnek, amely a pártállami közelmúlt dokumentumainak és történetének feltárásáért – illetve végleges elsüllyesztéséért folyik.
Az érdekelt szakmákon (jogászok, történészek, levéltárosok) kívüli közvélemény nagy részét a jelek szerint már kissé untatja ez a téma.
Az előzmények
Az 1990-ben Magyarországon hatalomra került koalíció meghatározó csoportjait azok alkották, akik a megelőző évtizedekben nem léptek fel aktívan a fennálló rendszer ellen, stratégiájuk inkább a túlélés volt. Értékrendjük közelebb állott a háború előtti Magyarország paternalista, az „úri középosztály” tradicionális szerepére épülő világához.
A rejtőzködő állambiztonsági szervezet
A nemzetbiztonsági szolgálatok (a titkosszolgálatok) működésének törvényi szabályozása – és különösen működésük külső ellenőrzésének törvényi szabályozása – viszonylag új a nagy múltú demokráciák törvényalkotásában is. Az Egyesült Államokban a nemzetbiztonsági törvény 1980-as módosítása hozta létre a titkosszolgálatokat felügyelő kongresszusi és szenátusi bizottságokat. Ausztráliában 1979-ben, Kanadában 1984-ben született átfogó nemzetbiztonsági törvény.
A magyar gazdaságban hosszú idő óta megfigyelhető, ahogy élesen elválik egymástól a jelenség és a lényeg. A közbeszéd pedig talán az elkerülhetetlennél nagyobb mértékben szól a fontos kérdések helyett a színes, érdekes, meghökkentő, de az összfolyamat szempontjából korántsem perdöntő kérdésekről. Parkinson törvényét idézi, hogy miközben a parlament éles vitákat folytat néhány tízmilliós tételekről, addig az államháztartási százmilliárdokról és az adózásról szóló viták üres padsorok előtt folynak.
Az a sztrájkhullám, amely 1976 júniusában végigsöpört Lengyelországon, nem az első és nem az utolsó ilyen esemény volt a lengyel szocializmus közel fél évszázados történetében; a közvetlen kiváltó ok sem számított újdonságnak: Jaroszewicz miniszterelnök június 23-án a szejmben megszavaztatta az élelmiszerárak adag 46%-os felemelését. A lengyel családok akkori költségvetésében – tekintettel az alacsony bérekre és a nyomorra – az élelmiszernek súlyponti szerepe volt, az embereket tehát elfogta az elkeseredés és a reménytelenség.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 20 hét
8 év 45 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét
8 év 50 hét
8 év 51 hét
8 év 51 hét
9 év 1 hét
9 év 1 hét
9 év 1 hét