Skip to main content

Befejezetlen jelen

Kun Miklós: Alekszandr Majorov tábornok


Az ősz szakállú, kitüntetésekkel teleaggatott szovjet uniformisát ma is büszkén viselő hadseregtábornok hetvenedik életévén túl váratlanul memoárírásra adta a fejét: „a dicső múltba” menekült. Az utóbbi esztendőkben egymás után napvilágot látó írásaiban büszkén felidézi azt a korszakot, amikor a szovjet birodalom határai egyre kijjebb tolódtak, amíg Jaltát és Potsdamot követően meg nem állapodtak.

Arról viszont Majorov nem szívesen ír, hogy a Kreml mindenkori gazdái általában a mégoly komoly geopolitikai térnyerést is kevesellték.


Vlagyimir Vedrasko: „Ráijesztünk a svejkekre!”

Részletek Alekszandr Majorov hadseregparancsnok visszaemlékezéseiből


1968. április 12.

Gyönyörű vasárnap reggel volt. Véget ért a téli hadgyakorlat, már csak az értékelés maradt hátra: le kellett osztályozni az alakulatok, magasabb egységek harci és politikai kiképzését, a parancsnokok, törzsek és politikai tisztek egész tevékenységét. A 38. hadsereg, amelynek immár második éve a parancsnoka voltam, Közép- és Nyugat-Ukrajna hét megyéjében állomásozott, azaz észak-dél irányban 300-350 km-es, kelet-nyugati irányban 700-750 km-es területen: irányítása rengeteg szervezőmunkát és állandó ingázást követelt.


Kun Miklós: Telefon a mauzóleumból

A prágai szovjet nagykövettel, Sztyepan Cservonyenkóval Kun Miklós beszélget


A beszélgetésünk idején 74 éves Sztyepan Cservonyenko neve akkor került először a világsajtó címoldalaira, amikor Prága főterére begördült az első szovjet tank. Néhány évvel korábban a diplomata még szürke főállású pártmunkás volt Ukrajnában, ahol a helyi központi bizottság ideológiai titkári posztjáig vitte.

Váradi Monika Mária: Rendszerváltó kálvinisták

A karikási presbitérium


Színpad és szereplők

Főiskola, gimnázium, általános iskola, templom, két parókia, egyházi hivatal, Kálvin-terem; Karikás központjában nem kell öt perc ahhoz, hogy elsétáljak az összes egyházi épület mellett, abban a sűrű térben, amely az 1990 óta eltelt évek eseményeinek színpadaként szolgált.


Solt Ottilia: „Kész a leltár”

Egy budapesti kerület alacsony jövedelmű munkáscsaládjai


Egy budapesti munkáskerület egyik általános iskolájának körzetében 1972–73-ban teljes körű kérdőíves vizsgálatot végeztünk. Kérdőívünkkel lehetőleg pontosan igyekeztünk összeírni a családok jövedelmét is. Majd „sorba raktuk” az összegyűjtött kérdőíveket a családokban egy főre jutó jövedelem szerint, és a legrosszabb viszonyok között élő 10%-hoz ismét elmentünk. Ebben a körben az egy főre jutó jövedelem nem éri el az 1000 Ft-ot. Hogyan élnek a gyerekek ezekben a családokban? Földhözragadtan vizsgálódtunk: pontos leltárakat készítettünk kereken 20 lakásban.

F. Havas Gábor: Miss Marple és az „anyagias tények”


Solt Ottilia pályája három jól elkülöníthető szakaszra tagolódik. Az első periódusban – ez nagyjából a 70-es éveket fogja át – főállású szociológusként folytat tematikailag sokféle, de szellemiségét, megközelítési módját tekintve nagyon hasonló kutatást. A korabeli magyar valóság legkülönbözőbb tájait járja be, fedezi fel a maga, és teszi hozzáférhetővé mások számára invenciózus és érzékletesen megformált esettanulmányaiban.

1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról


I. fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1. § (1) E törvény célja annak biztosítása, hogy – ha e törvényben meghatározott jogszabály kivételt nem tesz – személyes adatával mindenki maga rendelkezzen, és a közérdekű adatokat mindenki megismerhesse.

(2) E törvényben foglaltaktól eltérni csak akkor lehet, ha azt e törvény kifejezetten megengedni.

(3) E törvény szerint megengedett kivételt csak meg határozott adatfajtára és adatkezelőre együttesen lehet megállapítani.

Értelmező rendelkezések

2.














Rév István: Arkheion


Kenedi János: Kis Állambiztonsági Olvasókönyv

Október 23.-március 15.–június 16. a Kádár-korszakban

Budapest, Magvető Kiadó, 1996, 510+443 o. 2489 Ft

1972 március 16-án „Viola” anonimizált fedőnevű rezidens egy konspirált lakásban átadta a III/III-A Alosztály alhadnagyának „Legyezőfű” anonimizált fedőnevű ügynök jelentését, amelyből kiderül, hogy előző nap „Legyezőfű” azért indult el „a Várba a Szentháromság térre, mivel már a 16-os autóbusz megállójában többen csatlakoztak hozzám. Kb.


Dokumentumok – III.


BELÜGYMINISZTÉRIUM
SZIGORÚAN TITKOS!

III/III-4-a alosztály

Tárgy: A „repülő egyetemi” hallgatókról

JELENTÉS

A 11-OD-4884. keretében végzett feldolgozó munka során birtokunkba jutott információk szerint változó helyszineken 1978 óta müködik az un. „repülő egyetem”. Az összejövetelek szervezését a „Várakozók” fn. ügyben nyomozás alatt álló személyek kezdeményezték.

A szervező munkában kezdettől fogva részt vesz Szilágyi Sándor, aki az elmult évben gyakorlatilag egyedül végezte ezt a tevékenységet.











Dokumentumok – II.



BELÜGYMINISZTÉRIUM

SZIGORÚAN TITKOS!
KÜLÖNÖSEN FONTOS!

JELENTÉS

„A repülő egyetemi” összejövetelek szinhelyéről és az előadások lefolyásának körülményeiről:

A belső ellenség egyik csoportja a „repülő egyetem” keretében létrehozott egy olyan fórumot, amely alkalmas az ellenséges ideológiai nézetek terjesztésére, az ellenzéki bázis növelésére. A rendezvények szinhelye 1980. február 18 óta a Bp., XII., Óra köz 2. I. em. 2. sz. alatti lakás.

Adataink szerint a lakás 3 szoba összkomfortos, izlésesen berendezett müvészlakás.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon