Skip to main content

Befejezetlen jelen

[Kitelepítések és Sztálin]


A kitelepítések modern, huszadik századi gyakorlatát Sztálin honosította meg 1941-től mint a „problémafeloldás” sajátos eszközét (volgai németek, krimi tatárok, csecsenek stb.). A londoni emigráns cseh kormány (és maga Beneš is) a háború kezdetén még nem tűzte ki célul a németek teljes kitelepítését. Többféle hatás mozdította el a csehszlovák elitet ebbe az irányba. Ilyen volt a hazai (nem kommunista) ellenállás nyomása már 1940-től, a német represszió fokozatos eldurvulása, de ilyen szellemben manipulálta később Sztálin is Benešt.

Gyurovszky S. László: Lex Lexa – avagy hogyan lehet titkot tartani Szlovákiában?


Ivan Lexa, a Szlovák Információs Szolgálat vezetője kabaré-tréfák és karikatúrák kedvelt és közismert figurája, politikai botrányok főszereplője, állandó levelezésben áll a köztársasági elnökkel és az ellenzéki pártok vezéreivel, minden valamirevaló napi- és hetilappal perben áll, s több ügyészségi feljelentést tett különféle ismeretlen tettesek ellen. Szervezetének – egyébként titkosnak minősülő – székhelyét, osztályainak és alosztályainak vezetőit lassan minden érdeklődő ismeri, csakúgy, mint szolgálati autóiknak típusát és rendszámát.

[Felmérések]


A cseh átlagember nem ellenszenvvel, hanem tisztelettel kevert gyanakvással tekintett és tekint „a” németekre. Közvélemény-kutatások sora bizonyítja: a németek nem ellenszenvesek, inkább közömbösek a szociológiai cseh átlag számára. Ez annak ellenére is igaz, hogy az 1996. februári felmérések kedvezőtlen tendenciákat mutatnak.

Rádai Eszter: Állam, egyház, államegyház

Rádai Eszter kérdezi Iványi Gábor metodista lelkészt, Fodor Gábor SZDSZ képviselőt, volt művelődési minisztert, Gellért Kis Gábor MSZP képviselőt, a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának az elnökét


IVÁNYI GÁBOR: „VÉDELMET NYÚJTANI ÉPPEN A KICSIKNEK KELLENE”

– Hol tart most Ön szerint nálunk az egyház és az állam szétválasztása? Mint metodista lelkésznek, van-e oka az aggodalomra?

– Az állam és az egyház viszonya súlyos alapkérdéseket vet fel. Először is azt, hogy mit jelent a „Krisztus teste” fogalom, és hogy mi az egyház célja ezen a világon.




Vincze János: Betegség-e az államadósság?


A gazdaságpolitikai döntések végső soron ugyanúgy a polgárok kompetenciájába tartoznak, mint az egészségükkel kapcsolatosak. A legtöbb embernek azonban csak homályos elképzelése van az államadósság problémáiról. A tisztánlátás hiánya nem egyszerűen az átlagpolgár gondja. Bármilyen magabiztosnak is mutassák magukat a közgazdászok és a döntéshozók, valójában tudásunk hiányos és bizonytalan.

Wojciech Maziarski: A faltörő kos


Az eset valószínűleg példa nélküli a legújabb kori Európában: egy belügyminiszter a nyilvánosság előtt egy szomszédos hatalom biztonsági szolgálatával fenntartott kémkapcsolattal vádolja meg miniszterelnökét. A esemény helyszíne: Lengyelország. Az esemény időpontja: 1995. december 19.

Varga György: Történelmi megbékélés: kezdet vagy cél?


A kelet-közép-európai térségben a „megbékélési” kísérletek és a rájuk következő csalódások sajátos csoportját alkotják azok, amelyek szorosan kötődnek az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területéhez, pontosabban olyan közösségeket érintenek, amelyek túlnyomó többségükben vagy teljesen az egykori K. u.K.-birodalom területén élnek – vagy csak éltek, mivel már kitelepítették onnan őket.

David Rudenstine: Sajtószabadság és nemzetbiztonság: a Pentagon-iratok


A sajtószabadság és a nemzetbiztonság viszonya minden társadalomban a demokrácia egyik sarokköve. A Pentagon-iratok híres-hírhedt esete, amelyben a Legfelsőbb Bíróság éppen huszonöt esztendeje hozta meg történelmi jelentőségű döntését, nagyszerű betekintést kínál ebbe a nagyon is problematikus viszonyba.

Halmai Gábor: Merre tovább Alkotmánybíróság?


Az új alkotmány előkészítésének folyamata óhatatlanul is napirendre tűzte a több mint hat éve működő Alkotmánybíróság hatásköreinek, szervezetének és működésének értékelését, esetleges korrekcióját. Ezt sürgeti az a körülmény is, hogy a törvényhozásnak ez a hat esztendő kevésnek bizonyult az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló törvény elfogadásához.

Időről időre megfogalmazódnak politikai szándékok az alkotmányvédő testület hatalmának újragondolását – alapvetően csökkentését – illetően.


Haraszti Miklós: Káderlapom ossza már!


Dalos Stasi-aktája, ez a kedélyes kortörténet, beletrafál a Történeti Hivatalról folyó itthoni vitába. Miről folyik a vita? A titkosszolgálatok III/III-as ügyosztályának aktáit bezúzták, a többi ügyosztályét nem; mármost a Szocialista Párt, melynek abszolút többsége van a parlamentben, s melynek parlamenti elnöke például épp a belügyminiszter volt a bezúzás idején, azt szeretné, ha csak a bezúzott III/III-as akták maradványaiba tekinthetnének be a polgárok, a ténylegesen megmaradt iratokba nem.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon