Orbán Viktor (Fidesz): „…a kormány hazudott.”
Inotay Ferenc (KDNP): Orbán Viktor képviselőtársunknak volt egy kifejezése, amelyet Torgyán képviselő úr kifogásolt. Kérem, erre azt kell mondanom, hogy nem azt kell nézni, hogy mit mondanak, hanem azt, hogy ki. (Taps a jobb oldalon.) Sajnálattal kell megállapítanom, hogy kedves képviselőtársunknak… a szókincse nem európai, hanem bukaresti.
Csak ezt a gyors, levélbeli formáját tudom találni egyelőre, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik megértve az ország súlyos válságát, azonnal munkára jelentkeztek. Úgy érzem, történelmi szerepű volt, amit cselekedtünk. Néha már az volt a benyomásom, hogy túl zökkenőmentesek voltak közvetítéseink, s ezáltal azt a képzetet kelthettük a nézőkben, hogy tökéletes műszaki háttér áll mögöttünk. Holott valamennyien tudjuk, hogy szegényházi körülmények között dolgoztuk végig az elmúlt 72 órát.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Vasárnapról hétfőre virradóra véget ért az új magyar demokráciát megrázó első nagy társadalmi válság. Megkönnyebbüléssel vettük tudomásul, hogy a szemben álló felek rendelkeztek a kellő bölcsességgel, és kölcsönös engedményeket tettek. Az élet – úgy tűnik –visszatér a megszokott kerékvágásba.
Persze Pálfy G. István, a Tv-híradó főszerkesztője valószínűleg így is gyalázkodásnak minősítette volna a vitát, hiszen néhány nappal korábban a Nap Tv-ben a következőket nyilatkozta Forró Tamásnak: „Úgy érzem, hogy itt sokan üvöltenek együtt a farkasokkal, és sokan közülük azt se tudják, hogy miről van szó.
A taxis megtette kötelességét, a taxis mehet – mondották a kommentátorok, oknyomozók és tanácsadók a heveny kríziscsúcs elmúltával. Most már ők foglalják el a főteret, ők csavargatják a kormány fülét. Helyes, de azért az alsóbb szintű tapasztalatok se sikkadjanak el teljesen!
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most már talán valamennyien egyetértünk abban, hogy Magyarországon a múlt héten nem valamiféle benzinár-válság zajlott le, hanem nyílt politikai válság. A szabad demokraták nagy megkönnyebbüléssel vették tudomásul, hogy az események kimenetele végül is a tárgyalóasztalnál dőlt el. Örülünk annak, hogy nem került sor karhatalmi erőszak alkalmazására; örülünk annak, hogy a tiltakozó megmozdulás résztvevői mindvégig megőrizték fellépésük békés jellegét, és örülünk a megegyezésnek is.
De ne higgyük, hogy ezzel a politikai válságnak is vége van.
Mélyen tisztelt polgártársak! Képviselőtársak! Hölgyeim és Uraim!
Ez a nap fordulópont az életemben, s azt hiszem, képviselőtársaim életében is: mostantól mindenért, ami ebben a városban van és történik, megkülönböztetett módon felelősnek kell ereznünk magunkat. Akkor is, ha víg kedvvel gyalogolunk.
Szeretném azzal a fogadalommal kezdeni működésemet, hogy amikor csak lehet, új tisztemben is gyalogolni fogok, mert azzal nem sok mérget juttatok polgártársaim tüdejébe. Önöket is arra kérem, hogy minél kevesebbet autózzanak mindannyiunk érdekében.
Az elmúlt hétvége válságát a kormány és az érdekvédelmi szervezetek megegyezése zárta le. A hétfői parlamenti vita, amely vasárnap délután még kíméletlen politikai pankrációnak ígérkezett, a viharos események utórezgése volt csupán. Az országgyűlés békehangulatát a miniszterelnök vasárnap este sugárzott tévéinterjúja alapozta meg. Antall József, bár aligha volt vétlen abban, hogy a kormány az utolsó pillanatig hajthatatlannak látszott, betegszobájából a higgadt tolerancia hangján szólalt meg.
A rendi ellenállástól a lakásfoglalásig
A polgári engedetlenséget a középkor már ismerte, de akkor még nem polgári, hanem úri engedetlenség volt, nemesi előjog. A rendek „ellenállási joga” joggá emelte azt, ami most képtelenségnek tűnik. A rendi alkotmányok, törvények egy csoportja törvényben adott jogot a rendeknek, hogy az uralkodó intézkedésének végrehajtását megtagadják – vele szemben a polgári engedetlenséghez hasonló ellenállást tanúsítsanak, ha úgy ítélik meg, hogy az intézkedés ellentétes az ország írott alkotmányával vagy szokásjogával.
Elvi és szellemi kapcsolataim az SZDSZ és a Fidesz vezetőivel és számos tagjával messze megelőzte e szervezetek párttá alakulását. A kölcsönös baráti és elvbaráti kapcsolatok öregbedtek hazatérésem után. A Fidesz azzal is megtisztelt, hogy tiszteletbeli tagjává választott, ezt a viszonyt komolyan tovább kívánom ápolni.
Már az országos választások előtt arról győződtem meg, hogy nemzetünk megújulásának előfeltétele az összes progresszív erők összefogása nagykoalíciós kormány formájában.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 29 hét
10 év 2 hét
10 év 6 hét
10 év 6 hét
10 év 8 hét
10 év 8 hét
10 év 8 hét
10 év 10 hét
10 év 11 hét
10 év 11 hét