A magyar választók nem utolsósorban avval is tanúságot tettek politikai érettségükről, hogy különböző irányzatok néhány különösen fülsiketítő hangú vagy másként szélsőséges közvetlen jelöltjét választókörzeteikben megbuktatták.
– Az utóbbi időben, de különösen az első forduló után mintha egy kicsit idegesek lettetek volna. Most, hogy a vártnál nagyobb fölénnyel nyertetek, megnyugodtatok?
Kiss Gy. Csaba: Ezzel kapcsolatban csak azt szeretném mondani, hogy nem emlékszem arra, hogy az elmúlt két és fél, három hétben ideges lettem volna, és azt hiszem, az MDF sem volt ideges vagy nyugtalan. Amit mondtál, az feltétélezés, benyomás. Én mindig azt a jelszót szerettem a legjobban, hogy az MDF nyugodt erő, és azt hiszem, hogy eddig feltétlenül nyugodt volt a Demokrata Fórum.
Március 18-án (vasárnap) délelőtt Szegeden fóliába csomagoltuk a leköszönő kommunizmus egyik legféltettebb jelképét, a még mindig lábon álló Lenin-szobrot. A demonstráció eredeti célja az volt, hogy fölhívja a megyei tanács figyelmét: a fenti „műtárgy” további helyfoglalása a Rákóczi téren sem politikai, sem esztétikai szempontból nem kívánatos, ezért hamarosan elszállítandó.
Mondom, eredeti célja, mert a valóság egész más képet mutatott. Az eseményt a helyi MDF rendezte, s meghívta „természetes szövetségeseit” (?!), köztük a Független Kisgazdapártot.
Az NSZK alaptörvénye – ellentétben a tartományi jogú szabad- és hanzaváros, Hamburg alkotmányával – nem ismeri az ellenzék fogalmat. Nem ismeri, de demokratikus szelleméből következően feltételezi, a kisebbség jogainak szavatolása révén pedig jelentős feladatokhoz juttatja. Az ellenzék „a holnap kormánya”. Így határozta meg a szociáldemokrata Carlo Schmid.
A politikai hatalomért több párt verseng.
A TDDSZ Rehabilitációs Bizottsága tagjaként sanyarú kötelességem volt az 1973-as ideológiai határozat szövegelemzése, azaz a „szocializmus megrágalmazása”, „a marxizmus–leninizmus értékeinek tagadása” stb. fordulatok kontent analízise.
Kevesen tudják, hogy az amerikai kongresszus évente ezernél több törvényt alkot. Ezeknek nagy része azonban az úgynevezett private bill kategóriába tartozik, nem közérdekű, nem az állami élet egészére vonatkozik, ellentétben a másik kategóriával, a public bill nevű törvényekkel. A private bill többnyire egyedi esetek megoldására szolgál: egy-egy képviselő vagy szenátor javasolhatja az állampolgárság soron kívüli megadását választókerülete valamelyik külföldről származott tagjának, kiemelt nyugdíjat, külön elismerést kérhet valaki számára és így tovább.
Az elmúlt hét kiélesedő választási küzdelmei, a különböző személyek ellen intézett sajtótámadások és a sajtó ellen intézett támadások számos olvasónkat késztették arra, hogy cikkben, levélben, nyilatkozatban tiltakozzanak a kampány hangneme, a szövegeken átsütő bundás indulatok ellen. Az alábbiakban a szerkesztőségünkbe érkezett írásokból közlünk válogatást.
A francia sajtóban a parlamenti ülésszakok idején gyakran szerepel egy szám: 49/3. Az alkotmány 49. paragrafusának harmadik bekezdése teszi lehetővé ugyanis a kormány számára azt, hogy az általa előterjesztett törvénytervezeteket akkor is hatályba léptesse, ha azok nem kapták meg a nemzetgyűlés tagjai többségének szavazatát. Egyetlen kivétel van: ha a nemmel szavazó képviselők a bizalmi szavazáshoz hasonló eljárást kérnek, az úgynevezett censure alkalmazását: ha ilyenkor nincs többsége a kormánynak, távoznia kell.
1985-ben, a szocializmusépítés utolsó parlamenti választásának és pártkongresszusának évében a rendszer szerveződő ellenzékének különböző árnyalatait képviselő értelmiségiek ültek össze három napra a monori kempingben. A tanácskozás mindenekelőtt Donáth Ferenc diplomáciájának és szervező munkájának volt köszönhető.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 41 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét