Szorgalmasan járjuk egymás választási gyűléseit, gyűjtjük egymás szórólapjait. Érdekes kiadványra találtam ezek között. Címe: Magyar Demokrata Fórum, Állásfoglalások. Kiadó: Inforam. A kis, egyszerű technikával készült 36 oldalas füzet tizenkét MDF-dokumentumot tartalmaz, az 1987. szeptember 27-i lakitelki nyilatkozattól egészen az első, 1989. február 25-i, dunaújvárosi munkásfórum állásfoglalásáig.
– Az ön véleménye szerint a 168 óra megsértette az államtitkot?
Dr. Ilcsik Sándor: Véleményem szerint az államtitkot Bajcsi István volt rendőr főhadnagy sértette meg, és az ügyészségi vizsgálat feladata lesz azt megállapítani, hogy – közreműködőként – az államtitok, megsértésében vétkes-e a 168 óra.
– Ön szerint vétkes?
I. S.: Ha én most határozott véleményt mondok, akkor prejudikálom egy eljárásnak a végeredményét.
K.: Hogy kerültél a delegációba?
V.: A január 5-ei Nemzeti Csúcstalálkozón Németh Miklós jelezte, hogy a pártok képviselői részt vehetnek a tárgyalásokon.
Azzal, hogy az Ellenzéki Kerekasztal nem ment el az MSZMP által 1989. április 8-ra kitűzött látszattárgyalásra, megőrizte egységét, és megteremtette annak lehetőségét, hogy későbbi valódi tárgyalások főszereplője legyen.
Ettől kezdve az EKA következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy az MSZMP-vel folytatandó tárgyalásokon a tárgyalóasztal ne kerek, hanem szögletes legyen, mert ez fejezi ki a tárgyaló felek szembenállását.
– „Békejobbról” a SZOT-vezetők iránt természetesen szó sincs, ez a vezetés a vagyonbotránnyal becsapta, illetve be akarta csapni a Ligát, hogy másról itt ne is essék szó. Ami az egyes szakszervezetek tagjait illeti, mi nemcsak a magunk számára követeljük a szervezkedés szabadságát, hanem minden más legitim szakszervezet jogait is elismerjük. De csak olyan szakszervezetet tekinthetünk legitimnek, hitelesnek, amely ugyanezen demokratikus elvek alapján áll, és ezek szerint is cselekszik.
Domján Mihály 69 éves ferencvárosi lakos a jelző nélküli Szociáldemokrata Párt jelöltje február 3-án házról házra járt a kerületben, hogy ajánlócédulákat gyűjtsön. Így jutott el a Hőgyes Endre utca 15/a egyik földszinti lakásába. Beszámolója szerint békésen beszélgettek a háziasszonnyal, amikor „Mit keres maga itt?” felkiáltással hívatlanul berontott az ugyancsak a házban lakó Derdák László és rövid szóváltás után kipenderítette a lakásból. „Itt nem lesz semmiféle cédulagyűjtés!” Domján az udvaron segítségért kiáltott.
Induljunk ki a szavazókörből. A szavazókörben összeszámolják a leadott szavazatokat, és erről felvesznek egy jegyzőkönyvet. Itt jelen vannak a különböző pártok képviselői és a független jelöltek megbízottai – tehát a jegyzőkönyv biztosan a valóságot tartalmazza. Elgondolásunk szerint ezután a jegyzőkönyv első példányára rá kell ragasztani egy öntapadós címkét, amelyen egy kódjel végig lehetővé teszi a jegyzőkönyv azonosítását.
– A januárban aláírt szerződés 73 millió 322 ezer forintról szólt, az aláírás Gál Zoltán államtitkáré. Az összeg azóta nem változott. A szavazatszámlálás számítógépes rendszerének kifejlesztésére 1989. július 20-a óta van megállapodásunk a BM-mel, ennek alapján végeztük a szavazatösszesítést a népszavazáskor is. A 73 millióból 14 millió a fejlesztési költség. Ehhez jön hozzá az aznapi – tehát a szavazatszámláláskor keletkező – működtetés költsége: 24 millió forint. Ebben benne vannak a munkadíjak, a készültségi díjak, a távközlési vonalak költségei, útiköltség stb.
Most, Nelson Mandela szabadulásakor Dél-Afrika kicsit kevésbé tabu. Így arra is fény derülhet, hogy abszolút tabu korában is virágzó kapcsolatai voltak az egész világgal. Például 79 francia vállalat és szövetkezet tudhat magáénak hosszabb-rövidebb ideje valamilyen létesítményt a faji megkülönböztetés hazájában, ami persze semmiségnek tűnik a 600 brit, 300 német és 200 amerikai érdekeltséghez képest.
Bár a többiek is ígérgették, csak a Renault és a Peugeot szedte tavaly a sátorfáját, ők is kizárólag gazdasági megfontolásból.
Ismét salamoni ítélet született. Március elsején a szabad demokraták sajtótájékoztatóján kiderült, hogy a Belügy csendben felbontotta az Állami Népességnyilvántartó Hivatallal kötött szerződését, és „takarékossági okból” a Hivatal által megtervezettnél állítólag sokkal olcsóbb, manuális – ám a szakemberek véleménye szerint: manipulálható – módszerrel kívánja lebonyolítani a március 25-i választás után a szavazatok összeszámlálásának és nyilvánosságra hozatalának bonyolult feladatát. Kiderült, hogy döntéséről a Belügy nem tájékoztatta az Országos Választási Bizottságot (OVB) sem.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 41 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét