Skip to main content

Belföld

Fényi Tibor: „Nincs adat”?


A Belügyminisztérium még jóval a választások előtt közzétette, hogy amennyiben a számítógéprendszer valamilyen oknál fogva nem lesz alkalmas arra, hogy a szavazatokat összesítse, akkor életbe lépteti a „titkos katasztrófaelhárító tervét”. Tudjuk, hogy a szavazófülkék bezárását követő második napon sem volt még előzetes végeredmény, így nemcsak azt kell megkérdezni, hogy miért nem működtek megfelelően a számítógépek, hanem azt is, hogy miért nem rendelték el ennek a vésztervnek az alkalmazását? De kérdések akadnak még ezen kívül is.

Bozóki András: Az Ellenzéki Kerekasztal (első) története

(4. rész)


A háromoldalú politikai tárgyalásokon a 2. albizottság a pártok működésének jogi szabályozásával foglalkozott. Az 1988 őszén elfogadott egyesülési törvény után sokan vitatták ugyan, hogy szükség van-e egyáltalán párttörvényre, nem lenne-e helyesebb a pártokat is az egyesülési törvény hatálya alá helyezni. Az igazságügy-minisztérium jogászai azonban – a parlament felhatalmazása alapján – nem a liberális angolszász modellt, hanem a nyugatnémet mintát követték, s ennek szellemében dolgozták ki 1989 áprilisában a párttörvényre vonatkozó javaslatukat.

Iványi Gábor: „Ha a jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki!”


Amennyiben a léleknek bal oldalon is lenne tükre, az operáció nem is torkollna végzetes tragédiába. Némelyek azonban küklopszszemet emlegetnek, mely eddig a suta felső végtag irányában pislogott, s olykor sebészeti beavatkozásra ingerelt. Most, mintha a horizont ellenkező pólusa felé siklana. De mit rejtélyeskedem?

Bozóki András: Az Ellenzéki Kerekasztal (első) története

(5. rész)


A háromoldalú tárgyalások negyedik témakörében a büntetőjogi és büntetőeljárás-jogi szabályok elveinek felülvizsgálata volt napirenden. Ez a tárgyalássorozat nem tartozott a leglátványosabbak közé, holott a jogállamiság megteremtésének fontos feltétele volt a pártállamot védő és a diktatúrát kiszolgáló jogszabályok eltörlése és új szabályok kidolgozása.

nagy: A keleti partról


Beszélő: Lajos, miért nem jöttetek eddig, és mi változott most?

Koncz Lajos: Sokan úgy éreztük, és a barátaim közül sokan még ma is úgy érzik, hogy a Magyarországra való beutazás a kommunista pártállam elismerését jelentette volna. És ezt személyünkben nem akartuk megadni ennek a pártállamnak. Ami az én lépésemet illeti, úgy látom, hogy a pártállam összeomlott, és tíz napon belül a magyar nép szabad választáson dönt a sorsa felől.


Fekete György: Aggodalmak

Egy főiskolán oktató történelemtanár nyilvánosságra tartozó töprengései a hatalmi átmenetről


Munkahelyemen, a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán (Szentendre) ez év elején megszüntették az ún. politikai osztályt és a politikai tisztek intézményét.

Bozóki András: Az Ellenzéki Kerekasztal (első) története

(3. rész)


1989. június 13-án, három nappal a Nagy Imre-temetés előtt az Országház Vadásztermében gyűltek össze a három tárgyalófél képviselői szándéknyilatkozatuk megtételére. Az eseményt a televízió egyenes adásban közvetítette.

Az MSZMP részéről Grósz Károly, az Ellenzéki Kerekasztal nevében Kónya Imre, a Harmadik Oldal képviseletében pedig Kukorelli István olvasta fel nyilatkozatát. Grósz a békés átmenet követelményére hivatkozott, és azt hangsúlyozta, hogy a fordulatot az állampárt indította el.


Demszky Gábor: Adósságmentesség kérdőjelekkel


Az adóbevallások elkészítése a finishez ért, a március 20-i leadási határidő közeledtével minden adózó állampolgár felteszi a kérdést, hogy mi mindent vonhat le az adóalapjából. Románia népeinek megsegítésére szánt segélyek és adományok közérdekű kötelezettségvállalásnak minősülnek, és adókedvezményt élveznek. Az adományok összege, illetve a pénz, élelmiszer, gyógyszer, gyógyászati eszközök, vér- és vérkészítmények értéke levonható az adóalapból. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium közös rendelete szerint a december 22. és december 31.

Borenich Péter: Vádlott: Beszélő, 168 óra

Gerincpróba belügyben
Államtitkok kifecsegése?


Az ön véleménye szerint a 168 óra megsértette az államtitkot?

Dr. Ilcsik Sándor: Véleményem szerint az államtitkot Bajcsi István volt rendőr főhadnagy sértette meg, és az ügyészségi vizsgálat feladata lesz azt megállapítani, hogy – közreműködőként – az államtitok, megsértésében vétkes-e a 168 óra.

Ön szerint vétkes?

I. S.: Ha én most határozott véleményt mondok, akkor prejudikálom egy eljárásnak a végeredményét.






Bauer Tamás: Változékony múlt

„…makacsul újra és újra elmondjuk…”


Szorgalmasan járjuk egymás választási gyűléseit, gyűjtjük egymás szórólapjait. Érdekes kiadványra találtam ezek között. Címe: Magyar Demokrata Fórum, Állásfoglalások. Kiadó: Inforam. A kis, egyszerű technikával készült 36 oldalas füzet tizenkét MDF-dokumentumot tartalmaz, az 1987. szeptember 27-i lakitelki nyilatkozattól egészen az első, 1989. február 25-i, dunaújvárosi munkásfórum állásfoglalásáig.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon