„Szűnjön meg a menekültszolgálat!” – jelenti ki Németh Géza lelkész, a református egyház menekültgondozó szervezetének vezetője a Magyar Hírlapnak adott interjújában. Azért szűnjön meg, mivel az Erdélyből távozókra „úgy tekintenek, mint az erdélyi kisebbség árulóira, akik cserbenhagyják azt a két és fél milliós magyarságot, amelyik felveszi a küzdelmet a 20 milliós többséggel” – folytatja.
„Testvéreim, magyarok!” Ilyen és ehhez hasonló diszkriminatív jellegű, az ország lakosságához szóló kifejezést bőven hallani a mai Magyarországon.
Ezekből jól kitűnik, hogy nemzetiségi politikánk elmélete és gyakorlata között súlyos ellentmondás van, amelyen sürgősen változtatni kell mindannyiunk érdekében, mert különben jogosan vádolhatják országunkat nacionalizmussal. Elsősorban azért kell azonban az eddig helytelen gyakorlaton változtatni, hogy országunkban jól érezze magát minden állampolgár, nemzetiségre való tekintet nélkül.
A rendőrség már nem nagyon ragaszkodik ahhoz az intézményhez, amelyet az ő szempontjai szerint hoztak létre. Legalábbis felsőbb szinten nem. Kacziba Antal rendőr alezredes, a BM illetékes osztályvezetője a következőket mondja erről: „Ezek az intézmények tele vannak diszfunkciókkal, nincsenek meg bennük, a nevelés igazi lehetőségei. Kialakult egy reménytelen nevelési csődhelyzet, és a rendőr jelenlétéhez e csődhelyzet megoldásának, a további szigorítás lehetőségének az illúzióját kapcsolják. Ezt a szerepet azonban mi ezentúl nem vállaljuk.
A „tömegek uszályában”
A választási program mindenekelőtt a gazdasági válságkezelés kérdéseiben igyekszik elhatárolódni a kormány politikájától. Lazuljon az adóprés, hirdeti a program, „az adórendszer nem rendelhető alá pillanatnyi kincstári szempontoknak”. Adózzon kevesebbet az is, aki alacsony jövedelmű, meg az is, aki többletteljesítménnyel szerez magas jövedelmet. Persze a költségvetési hiányt is mérsékelni kell, de az oktatástól, az egészségügytől, a tudománytól stb. ne vonjanak el pénzt. Vonzó követelések ezek, csak két dolgot nem tudunk.
– Kezdjük talán ott, hogy hogyan került az állambiztonsági szolgálathoz?
Bajcsi István: A középiskolában nagyon rossz tanuló voltam. Azokkal az eredményekkel lehetetlenség volt bármiféle felsőfokú intézményben továbbtanulni. Kitanultam az autószerelést, el is helyezkedtem a szakmában, de úgy éreztem, hogy hosszú távon nekem ez a pálya nem gilt. Ezt követően bevonultam katonának, és a leszerelésem előtt olvastam az újságban, hogy jelentkezni lehet a Rendőrtiszti Főiskolára.
Előzmények
A Magyarországon 1988 őszén elfogadott egyesülési törvény legális hivatkozási alapot teremtett a kialakuló civil politikai szerveződések számára.
Mennyire van vallásszabadság?
A vallásszabadság mértékét három „mutató” alapján szokták meghatározni:
– Milyen az állam és az egyház kapcsolata?
– Megvalósul-e az egyházak jogegyenlősége?
– Milyen korlátai vannak az egyházalapításnak?
1. Az új törvény – végre – nemcsak kinyilvánítja az állam és az egyház különválasztását, de megteremti hozzá a jogi biztosítékokat is. Kimondja, hogy az állam semmiféle szervet nem hozhat létre az egyházak irányítására, felügyeletére.
1. Mi történjék a megyékkel? Erre a problémára négy, lényegében egyaránt megalapozott és reális megoldás kínálkozik. Az első szerint a megyék továbbra is önálló önkormányzati szintként működjenek. Legyen tehát választott (bár esetleg a lakosság által közvetlenül választott) képviselőtestületük, de feladataik előírásában meg kell „tisztítani” őket az eddigi funkcióhalmozástól, s így gyengíteni kell a megyei hatalomkoncentrációt. Ezek a megyék ugyanakkor nem lehetnek a helyi önkormányzatok hierarchikus „főnökei”.
A „harmadik világban” a születő gyerek gyakorta áru, jószerivel az egyetlen értéktárgy, amit nyomorúságban élő anyja pénzzé tud tenni a nemzetközi piacon. A jóléti államokban ugyanis a szabad rendelkezésű gyerek hiánycikk: azok a meddő házaspárok, egyedülálló nők, akiknek boldogságához csak a gyerek hiányzik, nem találnak örökbe fogadható gyereket. (Saját társadalmon belüli diszkriminált etnikai kisebbségből származók – ha van ilyen – nem jöhetnek szóba.) Tervezett és várt, legalábbis fogadható gyerekek jönnek a világra, s szülőik fel is tudják nevelni őket.
A honvédelmi szövetség további sorsáról februárban dönt a kormány. Az eddig ismertetett elképzelések szerint a szövetség társadalmi szervezetté alakul, megszűnik felette a honvédelmi miniszter felügyelete, és megvonják tőle az évi egymilliárd forintnyi költségvetési apanázst. Tovább folytatódik a „régi hatalmi és politikai szerkezet felszámolása” – olvashatjuk a kommentárt a Magyar Nemzet január 25-i számában.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 3 hét
9 év 29 hét
9 év 32 hét
9 év 32 hét
9 év 34 hét
9 év 34 hét
9 év 34 hét
9 év 36 hét
9 év 37 hét
9 év 37 hét