Skip to main content

Belföld

– pap –: A demokratikus ellenzék nemzetközi találkozója (március 3–4.)

Az illegalitásból a törvényhozásba


A hét végén Kelet-európai szolidaritás – európai integráció címmel nemzetközi konferenciát rendezett Budapesten az SZDSZ.

A résztvevők részben még a hetvenes évek végén kerültek kapcsolatba egymással, nem éppen nyugodt körülmények között, s tartották fenn, sőt bővítették együttműködésüket a nyolcvanas években minden rendőri akadályoztatás ellenére. Börtöntöltelékek, fantaszták, a tegnapi Kelet-Európa máskéntgondolkodói jöttek össze ezen a konferencián, akiket realistává ütött a történelem.


S. [Solt Ottilia]: A titokzatos pályázat és más helyesbítések


Bizony homályos ez a munkásőrvagyon. Az iskolaalapítók kalandjairól szóló múlt heti cikkünkben sajnálatosan elfelejtettük megemlíteni a munkásőrség némely ingatlanára kiírt, és a Magyar Hírlap február 1-jei számában közzétett pályázatot. Mondanivalónkat ez kevéssé változtatja meg. A világi zsidó iskola alapítványnak figyelmébe ajánlott négy munkásőrépület közül kettő nem szerepel a nyilvános pályázatban (Vizafogó utcai és a kispesti). A súgás ténye fennáll, a ködösítés gyanúja jogos.

Rosszul írtuk azonban az amerikai pártfogó nevét. Helyesen: Ronald S.


F. Havas Gábor: A belső elhárítás belső szemmel

Beszélgetések Bajcsi István volt állambiztonsági tiszttel – II. rész: A politika belügy


– Ön 1987 decemberében került az állambiztonsági szolgálathoz. Napjainkig változott-e valamit a munka tartalma, jellege, célja?

Bajcsi István: Semmit. De hogy ezt érzékeltessem, élőbbről kell kezdeni. Én már bűnügyesként kapcsolatba kerültem a politikával, mert március 15-én bennünket is kivezényeltek. Ez is egy őrület. Hajnalok hajnalán ki kellett menni, és éjfélkor még ott hajkurásztunk 20 gyereket meg a Pákh Tibi bácsit. Na, szóval ’86 március 15-én volt a nevezetes lánchídi csata, amikor a Lánchídon a tüntetőktől begyűjtötték a személyi igazolványokat.


–t [Solt Ottilia]: 1 éven belül gyógyuló végleges állapot?

Bagatelle 3.


Sz. P., Heine-Medin kór következtében béna lábú II. kerületi lakos – miután türelmét vesztette a rokkantaknak kiutalható speciális Trabantra várakozván – múlt év őszén vásárolt egy használt Trabantot, átalakíttatta, és folyamodott a tanácshoz a rokkantakat megillető benzin-hozzájárulásért. Mellékelte az Országos Orvosszakértői Intézet 1989. III. 14-én kelt, 81.900/89. sz. bizottsági véleményét, mely szerint (rokkant) „állapota végleges”.

1990. január 15-én ismét igényelte az esedékes benzinpénzt.


Kartal Zsuzsa: „Mi épült azóta itt?”

Beszélgetés Darvas Ivánnal


– Hogyan lett ön független képviselőjelölt?

Darvas Iván: A Szabad Demokraták Szövetsége megkérdezte, vállalok-e képviselőjelöltséget. Azt feleltem, igen, de nem mint az SZDSZ képviselője, hanem mint olyan ember, akit ők ismerni vélnek, és támogatni is hajlandók. Egy-két nappal később felkérést kaptam a Magyarországi Szociáldemokrata Párttól, hozzájárulok-e, hogy ők is támogassanak. Szabad demokrata barátaim azt mondták, nincs akadálya, hogy két párt is támogasson. Ez függetlenségemre is garancia.


Kende Péter: Két dologról egészen röviden


Az egyik, hogy Magyarország olyan kedvetlenül megy bele a kommunizmus utáni első szabad választásokba. Ennek egyik oka nyilvánvalóan az, hogy a változás túl lassan és fokozatosan következett be, s hogy ebben az elnyúló folyamatban már úgyszólván semmi sem ígérkezik igazi és teljes újrakezdésnek, még a népképviseleti országgyűlés létrehozása sem.

E. J. [Eörsi János]: „Ebbe a játékba nem mehettünk bele”

– válaszol az SZDSZ ügyvivője


– Folyt-e vita az SZDSZ ügyvivői között a nemzeti csúcstól való távolmaradás kérdésében?

Magyar Bálint: Abban egyetértettünk, hogy e tárgyalásoknak nincs sok értelme: hogy nincs megfelelően előkészítve, tisztázatlan a napi- és eljárásrendje, továbbá túlságosan tág a meghívott pártok köre. Vita csak akörül forgott, hogy miképpen adjunk hangot e véleményünknek. Örülök, hogy végül is távol maradtunk, én magam kezdettől fogva emellett voltam.

– Talán nem osztatlanul népszerű a sok párt meghívására vonatkozó bírálatotok.




Fényi Tibor: Újra itt a nagy csapat?

Továbbra is jogsértő módszerekkel dolgoznak a belügyben


Legutóbbi lapzártánkkal egy időben minisztertanácsi határozatra megalakult a Magyar Köztársaság Nemzetbiztonsági Hivatala, valamint a Magyar Köztársaság Információs Hivatala, amihez az előterjesztést a belügyminiszter jogkörében eljáró államtitkár tette. Ezzel a hírszerzés és az elhárítás két külön szervezetben került felállításra.

„A Szolgálat nem vész el, csak átalakul” – írtuk legutóbbi számunk egyik cikke fölé.


Eörsi János: Nem engednek a 47-ből

Kisgazda seregszemle


Egy színikritikus vígan megél a néző szerepében. De a tüntetés tudósítója akarva-akaratlanul maga is tüntet: dagasztja jelenlétével a Hősök teréről a Parlament elé hömpölygő tömeget. Kényszeredetten – ámbár alapjában véve persze egyetértőleg – vigyorog az oroszok távozását sürgető, a „vörös bárók” országlását szidalmazó jelszavakat hallva. És amikor a hajdú-bihari küldöttség élén menetelő egyik helyi kisgazda pártvezetővel elegyedik szóba, maga is élére áll a megfelelő FKgP-csapat demonstrációjának.

Révész Sándor: Válasz Féderer úrnak


Teljes mértékben egyetértünk abban, hogy a magyar állam nem (csupán) a magyarok állama, mint ahogy nem is keresztény állam, hanem különböző nemzetiségű, etnikumú, anyanyelvű és vallású (vallástalan) állampolgárok állama, amelyben a megkülönböztetés egyetlen legitim formája a kisebbségeket megillető pozitív diszkrimináció.

Ebből – az Önével minden bizonnyal rokon – felfogásunkból következik, hogy mi is érzékenyek vagyunk arra, amire Ön érzékeny (ezért is tartjuk fontosnak az Ön levelét), legfeljebb nem egészen ugyanúgy.

A mi országunknak az az egyik sajátossága, hogy az i




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon