Skip to main content

Belföld

(özv. Víg Andrásné): Földet vissza nem adunk?


Tisztelt Uram!

Az utóbbi időben a sajtó, a rádió és egyéb nyilatkozatokból az tűnik ki, hogy 1956 árnyékában a Rákosi-rendszerben velünk és rajtunk esett törvénytelenségekkel nem törődik senki. A különböző pártok még azt is kijelentik, hogy a mi jogsérelmünk orvoslása (családi házaink és földjeink törvénytelen államosítása még az akkori rendelet szerint is, hisz a kulákházaknál nem volt 6 szoba, de volt istálló és ól) újabb igazságtalanság lenne a most falun lakó tsz-tagokkal szemben is, azt persze nem fejtik ki, mért gondolják ezt.


Szabó Miklós: Egy tilalommal kevesebb, vagy egy elvtelenséggel több?

Botha Magyarországon


A hivatalos magyar külpolitika a Kádár-rezsim bukása óta a Nyugat felé közeledés politikáját azzal is kiegészítette, hogy kapcsolatait kiterjeszti a világ olyan országai felé, amelyektől szovjet blokkbeli beágyazottsága eddig elzárta. Az indíték elsősorban gazdasági. „Jólmenő” országokról van szó, amelyektől a kormányzat kedvezményes hitelt, működőtőke-behozatalt remél, és esetleg a fölöslegessé váló magyar munkaerő vendégmunkásként való átmeneti elhelyezését.

Az első ilyen áttörésszerű kapcsolat Dél-Korea volt.


Solt Ottilia: Mi szavatolja a TB biztonságát?


Erről szenvedélyes és elkeseredett viták dúlnak mostanában. Nem csoda. A nyugdíjak drámai elértéktelenedésének időszakában alkalmunk van átérezni a kérdés súlyát. A felszabadult nyilvánosságban különféle szakértők legtöbbünk számára soha nem ismert álláspontokat és szempontokat vonultatnak fel, melyek az álmos közelmúltban csöndben érlelődtek kis, néma műhelyekben.

Botha Magyarországon


Január 3-án Magyarországra látogatott Pik Botha, a Dél-Afrikai Unió külügyminisztere. A magyar Külügy meghívására a vendéggel az SZDSZ két képviselője is találkozott. A diplomáciai esemény vitát váltott ki a szabad demokraták között. Az alábbiakban két véleményt közlünk.


Fényi Tibor: Vakoló


„Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy” – mondhatták azok, akik 1983-ban figyelmesen végigolvasták a 7001. számú PM–ÉVM rendeletet. A jogszabály a maga nemében történelmi mérföldkőnek számított: ezzel ismerte be a fejlett szocializmust építő rendszer, hogy a jövőben semmi kedve sincs akár csak a legszegényebbeknek is bérlakásokat építeni.

Solt Ottilia: A lápon át Libanonba?


Sokan aggódnak kívül és belül, hogy Magyarországon a politikai helyzet destabilizálódik. Mindig is sokan túlságosan is sokat aggódtak emiatt, legalábbis némi eufemizmussal így fogalmazták meg szorongásaikat (miközben valójában egészen másért aggódtak). Abban az időben is, amit ma, a megszépítő messzeségben ígéretes kezdetnek nevezünk. Például Grósz Károly, még főtitkár-miniszterelnök korában. Olyan nagyon aggasztották a változások túlzott felgyorsulásából adódó veszélyek, hogy a svájci bankárok hasonló gondjairól is sietett tájékoztatni a nemzetet. Érzeményeiben intenzíven osztozott pl.

Révész Sándor: Az MSZMP két útja

XIV. kongresszusuk elé


A magyarországi pártrendszer még csak félig emelkedett ki az őskáoszból. A pártok normális esetben a politikai véleménytagolódás intézményei, a mi pártrendszerünk azonban jelenlegi állapotában inkább a társasági tagolódást, a mentalitások skáláját, a magát politikára szánt értelmiségi kör szociometriáját tükrözi. A pártrendszer kiépülésével egyidőben zajlanak az elmúlt évtizedek elfojtásait oldó tömeglélektani folyamatok, a tabuledöntés rítusai, a tiltott szimbólumok apoteózisa.

Rákosi Judit: Másként szeretkezők

Homeros és ellenzéke


Terry Black fiúnak született. Szép, fürtös haja, kacérkodó nevetése, anyáskodó mozdulatai, megértő pillantásai miatt lánynak vélem. Terry még szimbólummá emelkedhet, mint a kelet–nyugati párbeszéd egyik mérföldköve. Mert tetszik valakiknek, vagy sem, a magyar homoszexuális fiú is a két rendszer közeledésének egyik előmozdítója volt. Mikor háromévi illegalitás után a múlt év januárjában nem kisebb testület, mint a Minisztertanács engedélyezte a Homeros, azaz a Homoszexuálisok Országos Egyesülete megalakítását. Tényt, a magyar „meleget” is ünnepelte a hazai és a világsajtó.

Kampánypróba

Sajtóelemzés


1989. október 1-jétől követtük nyomon a három újság összes közleményét a népszavazás körüli eseményekről és a politikai harcokról, beleértve a háromoldalú megállapodás aláírásáról szóló tájékoztatást. Az utóbbiban a Magyar Nemzet bizonyult a legtárgyilagosabbnak azzal, hogy nemcsak a megállapodás szövegét és az aláírók névsorát közölte, de az SZDSZ és a Fidesz állásfoglalását is az aláírás megtagadásának indokával.

Révész Sándor: A „nem”-ek arca

Göncz Árpád: Sem!

Ha Göncz Árpád döntései nem felelnének meg az Alkotmánybíróság határozatának, akkor nem támogathatnánk őket akkor sem, ha minden egyéb szempontból, fontos szempontokból ezt kellene tennünk. A köztársasági elnöknek jobb meggyőződése és az általa (is) hangoztatott érvek ellenére alá kellene írnia a miniszterelnök előterjesztését, ha nem feltételezhetné alapos okkal, hogy ezzel a közszolgálati médiumok személyi tényezők következtében azonnal és közvetlenül és másképp el nem hárítható módon képtelenné válnának valamely alapfeladatuk (például a pártatlan tájékoztatás feladatának) ellátására.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon