Skip to main content

Belföld

D. J. [Dési János]: „Az ellenzék burzsoá viszonyokat akar”

„Tartóztassák le azt a palit, aki kiadta az információt!”


Burzsoá restauráció fenyeget, jön a kapitalista kizsákmányolás, jobbratolódás, az ellenség hecckampánya – hallom percenként. Pedig a naptár 1990-et mutat. Ám úgy tűnik, a főnixként feltámadó MSZMP immáron harmadik XIV. kongresszusának résztvevői ezt nem hajlandók tudomásul venni. Talán végképp tovatűnt fiatalságukat próbálják még a külsőségekben és a szófordulatokban is idézni. A kongresszust a régi dicsőségek színhelyén, az Építők Rózsa Ferenc Székházában tartják.

Révész Sándor: A nevelőotthon és a rendőrség

III. Győzzön a rosszabb!


1988 végén a speciális nevelőotthonok helyzetét három tényező határozza meg.

Az egyik az, hogy a rendőrség mozgásszabadsága leszűkült, már nemcsak egy-egy karakán igazgató, de maga a társadalmi nyilvánosság is egyre inkább akadályozta abban, hogy a nevelőotthonokban (és másutt) kedve szerint tevékenykedjen. 1988-ban a nevelőotthonok lakóinak életében már egyébként is kisebb szerepe volt a rendőri erőszaknak, mint az évtized első felében.


–dg– [Demszky Gábor]: Az MHSZ is sorra kerül?


A honvédelmi szövetség további sorsáról februárban dönt a kormány. Az eddig ismertetett elképzelések szerint a szövetség társadalmi szervezetté alakul, megszűnik felette a honvédelmi miniszter felügyelete, és megvonják tőle az évi egymilliárd forintnyi költségvetési apanázst. Tovább folytatódik a „régi hatalmi és politikai szerkezet felszámolása” – olvashatjuk a kommentárt a Magyar Nemzet január 25-i számában.

(pap): Jogérzet és igazságérzet


A konferencia alaptónusát a szkepszis és a józan optimizmus jellemezte.

K. F. [Kőszeg Ferenc]: Hová, hová oly sietve?


Miközben az élelmiszerárak és a közszolgáltatási díjak drasztikus felemelése meg a bérliberalizálás együttesen az infláció teljes elszabadulásával fenyeget, és egyre kisebb az esély, hogy lehetséges még bármiféle válságprogram bevezetése, a kormány, s főképp az Igazságügyminisztérium törvényhozási dühe mit sem csökken. A törvény-előkészítők ismét erőltetett menetre késztették a parlamentet. A január 23-án elkezdődött négynapos ülésszak eredeti napirendjén tizenhét törvény és törvénymódosítás vitája szerepelt.

Dornbach Alajos: Az igazságtétel határai

A törvénysértők felelőssége


Büntetőjogi felelősség

Az elévülés legtöbb esetben kizárja a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét. Ezért sokan felvetik: ahogy a nürnbergi törvényekkel, illetve Magyarországon az 1945. évi VII. sz. törvénnyel kizárták a háborús-népellenes bűncselekmények elévülését, ezt megfelelő törvényi szabályozással most is meg kellene tenni, hogy a vétkeseket bíróság elé lehessen állítani.

Véleményem szerint ezek a törekvések nem helyeselhetők.




Tölgyessy Péter: Munkás képviselők

Hivatásos parlament


Az 1985-ben megválasztott parlament még a pártállam országgyűléseként kezdte működését. A pártállam rendszerének megbicsaklásával majd felszámolásával honatyáink már nemcsak a színfalak mögött ügyeskedő kijáró emberként próbáltak erőforrásokat elnyerni szűkebb pátriájuknak, hanem bátorkodtak a nagypolitika ügyeiben is megszólalni. Akadtak felkészült, lelkiismeretes képviselők, mégis nagy általánosságban a szakszerűtlenség, a rögtönzés és a kócos indulatok kaptak teret az éleződő vitákban.

Krokovay Zsolt: Sajtószabadság vagy sajtótörvény


Egy amerikai alkotmányjogász mindenekelőtt roppantul csodálkozna, hogy országgyűlésünk a felelősségteljes újságírás és a közélet tisztasága érdekében szabályozni kívánja a sajtót. Ez még akkor is egyértelmű cenzúra lenne számára, ha az eltiltó hatású óvadék javaslatától eltekintünk. Ahhoz van ugyanis szokva, hogy a szólásszabadság alkotmányos mentességet élvez a törvényhozók és általában a közhatalom rendelkezéseivel szemben. Ebben a tekintetben a sajtó minden „de”, „noha” és „ellenben” nélkül szabad.

Kőszeg Ferenc: „Maguk kiénekelték a sajtot a holló csőréből”

Beszélő-beszélgetés dr. Verebélyi Imrével, a Belügyminisztérium közigazgatási miniszterhelyettesével


Beszélő: Miniszterhelyettes úr, a Belügyi Szemle nem kerül hírlapárust forgalomba. Kérem, mondja el röviden, milyen szervezeti elképzelést ismertetett a múlt év márciusi tanácskozáson.

– A közigazgatási, tanácsi, önkormányzati szervezettel kapcsolatos nézetek ezúttal nyilván nem tartoznak ide, bár ez a tulajdonképpeni szakterületem. Munka közben kezdtek foglalkoztatni a rendészet, az állambiztonság kérdései. A hazai helyzetről keveset tudtam, hiszen a minisztérium szervezeti szabályzatába a kinevezésem előtt éppúgy nem tekinthettem bele, mint önök.


–lt [Solt Ottilia]: Nyers-anyag


Az MSZP elnöke nyilatkozott január 25-én a Duna-gate ügyről a Népszabadságnak. Azt mondja: „Ellenfeleink egy része ugyanazokkal a módszerekkel dolgozik, mint korábban a Belügyminisztérium. Igen, titkosszolgálati módszereket vetnek be a közéletbe.” Kedves Elnök Úr! Ne haragudjék érte, de Ön nem tesz különbséget agresszió és önvédelem, jogtiprás és jog, szezon és fazon között?


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon