Skip to main content

Belföld

Szilágyi Imre: Kié lesz az Akadémiai Kiadó?


Az előzményekhez tartozik, hogy 1988-ban a vállalat vezetésének nemtetszésétől kísérve megalakult a TDDSZ helyi csoportja. Ez szóvá tette, hogy a nem túl rózsás helyzetben lévő vállalat főigazgatója 400 ezer forint prémiumot vett föl, ami az alkalmazottak 2500 forintos prémiumának százhatvanszorosa. Az új szakszervezet igényelte, hogy információt kaphasson a vállalat helyzetéről, s beleszólhasson a legfontosabb vállalati ügyek alakításába.

Fényi Tibor: Gazdálkodj okosan!


Bízhatunk benne, hogy akinek az Isten hivatalt adott, annak előbb-utóbb vállalkozókészséget is juttat hozzá. Az pedig aligha lehet kétséges, hogy az isteni adományból nem fognak kimaradni a Szociális és Egészségügyi Minisztérium vezetői sem, hiszen ők tudják: a központi költségvetésből a közeljövőben aligha juthatnak majd több pénzhez. Meg kell tanulniuk a meglévő pénzt, eszközöket jobban hasznosítani, ügyesebben forgatni, egyszóval: vállalkozni. Hogy efelé tartanak, annak máris számos jelét láthatjuk.

Solt Ottilia: Hajh, kutyafáját, harcias legény!


Csurka István azt mondta a rádióban január 14-én kora reggel, hogy „Elég volt!” A BESZÉLŐ szerkesztősége LÉNYEGÉBEN (vö. Csurka: aki nekem [nekünk] útban van, LÉNYEGÉBEN kommunista, sőt – bolsevik, ld. még Rényi Péter, Szabó László, koncepciós perek) egyetért az író gondolatmenetével. Legfeljebb nem vagyunk annyira harciasak.

További egyetértés


Egyetértünk azzal is, amit az MSZP kiáltványozott január 20-án az újságban. Veszély fenyegeti a békés átalakulást. Félő, hogy a szabad választások nem lesznek igazán szabadok. A köznyugalmat veszély fenyegeti, a pártérdekek mindenhatóságának, a nemtelen, demokráciákban nem honos módszereknek veszélye, a közrend, a közbiztonság és a közmorál aggasztó züllése.

Révész Sándor: A nevelőotthon és a rendőrség

II. Rácsháború


A Bokréta utcai intézmény csakúgy, mint a többi speciális otthon, egyetlen célt szolgált, azt, hogy együtt (és a rendőrség keze ügyében) tartsa a bűnözővé válás útján haladó fiatalokat. A Bokréta utcában 1981 és 1984 között mindent megtettek azért, hogy az odakerült gyerekek ne térjenek le a börtönbe vezető útról.

A rendőrség a házat teljes egészében a magáénak tekintette. A nevelők nagy része nyugdíjas, leszázalékolt vagy apróbb-nagyobb stiklik, illetve alkoholizálás miatt elbocsátott rendőrökből, belügyi dolgozókból, egykori ávéhásokból, katonatisztekből állt.


Solt Ottilia: A lápon át Libanonba?


Sokan aggódnak kívül és belül, hogy Magyarországon a politikai helyzet destabilizálódik. Mindig is sokan túlságosan is sokat aggódtak emiatt, legalábbis némi eufemizmussal így fogalmazták meg szorongásaikat (miközben valójában egészen másért aggódtak). Abban az időben is, amit ma, a megszépítő messzeségben ígéretes kezdetnek nevezünk. Például Grósz Károly, még főtitkár-miniszterelnök korában. Olyan nagyon aggasztották a változások túlzott felgyorsulásából adódó veszélyek, hogy a svájci bankárok hasonló gondjairól is sietett tájékoztatni a nemzetet. Érzeményeiben intenzíven osztozott pl.

Fényi Tibor: Vakoló


„Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy” – mondhatták azok, akik 1983-ban figyelmesen végigolvasták a 7001. számú PM–ÉVM rendeletet. A jogszabály a maga nemében történelmi mérföldkőnek számított: ezzel ismerte be a fejlett szocializmust építő rendszer, hogy a jövőben semmi kedve sincs akár csak a legszegényebbeknek is bérlakásokat építeni.

Botha Magyarországon


Január 3-án Magyarországra látogatott Pik Botha, a Dél-Afrikai Unió külügyminisztere. A magyar Külügy meghívására a vendéggel az SZDSZ két képviselője is találkozott. A diplomáciai esemény vitát váltott ki a szabad demokraták között. Az alábbiakban két véleményt közlünk.


Solt Ottilia: Mi szavatolja a TB biztonságát?


Erről szenvedélyes és elkeseredett viták dúlnak mostanában. Nem csoda. A nyugdíjak drámai elértéktelenedésének időszakában alkalmunk van átérezni a kérdés súlyát. A felszabadult nyilvánosságban különféle szakértők legtöbbünk számára soha nem ismert álláspontokat és szempontokat vonultatnak fel, melyek az álmos közelmúltban csöndben érlelődtek kis, néma műhelyekben.

Szabó Miklós: Egy tilalommal kevesebb, vagy egy elvtelenséggel több?

Botha Magyarországon


A hivatalos magyar külpolitika a Kádár-rezsim bukása óta a Nyugat felé közeledés politikáját azzal is kiegészítette, hogy kapcsolatait kiterjeszti a világ olyan országai felé, amelyektől szovjet blokkbeli beágyazottsága eddig elzárta. Az indíték elsősorban gazdasági. „Jólmenő” országokról van szó, amelyektől a kormányzat kedvezményes hitelt, működőtőke-behozatalt remél, és esetleg a fölöslegessé váló magyar munkaerő vendégmunkásként való átmeneti elhelyezését.

Az első ilyen áttörésszerű kapcsolat Dél-Korea volt.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon