Skip to main content

Belföld

Bozóki András: Az Ellenzéki Kerekasztal (első) története

(6. rész)


1989 szeptemberére egyre feszültebbé vált a hangulat mind az Ellenzéki Kerekasztal pártjai között, mind pedig a háromoldalú tárgyalásokon. A társadalom végre eredményeket várt, és az MSZMP is hajlott apróbb engedményekre annak érdekében, hogy a függőben maradt kérdésekben érvényesíthesse elképzeléseit. Kilényi Géza igazságügyi miniszterhelyettes még augusztusban egy ingerült hangú nyilatkozatban adta az ellenzék tudtára, hogy a törvényhozási folyamat nem lassulhat le, s ha nem születik megállapodás, a kormány konszenzus nélkül is a parlament elé fogja terjeszteni törvényjavaslatait.

(pm) [Pap Mária]: Hajrá könyvárusok!


A Fővárosi Tanácsnak és a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak már tavaly októberben meggyűlt a baja az utcai könyvárusokkal, akik ahelyett, hogy szó nélkül tudomásul vették volna, hogy elzavarják őket az aluljárókból, polgári engedetlenségi mozgalomba kezdtek, s azt követelték, hogy a tanács az érintettek bevonásával szabályozza a közterület-foglalást. Erre nem került sor.

Fényi Tibor: Cinkelt lapok

Hogyan játsszák át a vidéki lapokat a Springernek?


Kedden délután, amikor e sorok a nyomdába kerülnek, még csupán négy megyei napilap van az Axel Springer Budapest Kft. tulajdonában. Mire a Beszélő szerdán az olvasók kezébe jut, már öt vagy talán hat lap lesz a német sajtócézáré, akit ezek szerint sértődéssel aligha lehet vádolni. Profi tőkésként könnyű szívvel tette túl magát azon az apróságon, hogy élete egyik legjobb üzletét azokkal köti, akik évtizedeken keresztül hiénának, manipulátornak bélyegezték, s újságíró-gyakornoki feladatul mint a legreakciósabb imperialistáról írattak róla színes karcolatokat.

Fényi Tibor: Félúton

Választás-sirámok


A szabad demokraták első küldöttgyűlésén teljesen demokratikusan olyan ügyvivői testületet választottak, amely szinte kivétel nélkül az egykori ellenzék „kemény magjának” tagjaiból állt. Az adott pillanatban ez érthető és hasznos is volt. Érthető, mivel a gyorsan gyarapodó szervezet tagsága őket már ismerte; hasznos, mivel így egyértelművé vált, hogy ez nem az állampárttal paktumra törekvők csoportja. Hogy ez helyes stratégia volt, azt a népszavazási győzelem igazolja.

–székely–: Békéscsabai Dávid és Springer Góliát?


A Next 2000 körüli hatalomátmentési botránynál is nagyobb skandalum körvonalai bontakoztak ki, amikor kiderült, hogy a szocialista párti megyei napilapokra szemet vetett az Axel Springer Budapest Kft.

Bill Lomax: Kádár János utolsó átka


Ha Kádárnak lett volna humorérzéke, ma éjjel jót mulatott volna sírjában. Az őt eltávolító, s az általa oly sokáig védett pártállamot lebontó reformkommunistákat a magyar nép kerek perec elutasította azon a szabad választáson, melynek lehetőségét ők teremtették meg számára. A korábbi demokratikus ellenzék abba a nem túl irigylésre méltó helyzetbe került, hogy vagy ismét ellenzékbe megy, vagy részt vesz egy nagykoalícióban, s olyan kompromisszumokra kényszerül, amilyenekre az előző rezsimben nem volt hajlandó.

(Andrásofszky Péter): Tisztelt Szerkesztőség!


Erdélyből vagyok itt átutazóban. Csak sebtében írok a Nyugati pályaudvarról. Kérem, tudjuk – annyi hír eljutott hozzánk –, hogy a pártállam lebontásáért folytatott harcban mit tett ifj. Rajk László, Demszky Gábor, Kőszeg Ferenc, Nagy Jenő, Solt Ottilia és a többi szamizdat-kiadó, de az MDF-vezetők régebbi harcáról – Antall József, Für Lajos, Alexa stb. – úgyszólván semmit sem tudunk. Illetve annyit, hogy ők biztos főigazgatói, egyetemi tanári stb. állásokban voltak, s csak miután Pozsgay államminiszter lakitelki fellépése legalizálta őket, színre léphettek.

Baán László: Lehet valamivel kevesebb?

Választás-sirámok


„Aki többre képes, a kevesebbre is képes” – jegyzi meg mélyértelműen Estragon, miközben Godot-ra várakozik. Mintha csak az SZDSZ-en mélázott volna el. A politikai helyzetelemzések tucatnyi okot sorolnak és fognak még felsorolni, amelyek miatt a lehetséges többől végül is kevesebb lett. Én most csak kettőt emelnék ki.

Az első ok, ami miatt az SZDSZ alulmúlta önmagát, maga a választási mechanizmus, amely keveri az arányos – azaz listás – és az aránytalan – azaz egyéni választókerületi – elemeket.


–ér: Akié a tévé…

Elképedt tudósítók


A választás eredménye sok egyéb levonandó tanulság és végiggondolandó következtetés mellett egyet mindenképpen igazolt, mégpedig, hogy akié a tévé, azé a hatalom (vagy legalábbis a választási győzelem).

Magyarországon akkreditált vagy a két forduló között itt ragadt külföldi újságíró – főleg tévés – ismerőseim itt-ott találkozva vagy baráti társaságban hitetlenkedve kérdezgették egymást és a magyarokat: Ezt lehet? Senki nem tiltakozik, senki nem kiált diszkvalifikációt a tévé, mindenekelőtt a híradóműsorok láttán?


(Helle Mária, Lévai Júlia): Felhívás

a felülemelkedésre és a bölcsesség gyakorlására


A március 25-i választások után, legnagyobb rémületünkre, az SZDSZ szervezeteiben eluralkodott a mozgalmi hisztéria és a pánik.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon