Skip to main content

Belföld

Kőszeg Ferenc: Ólomfenekű szentek

Frakciószabályzatok


„A frakció önmagában egy parlament lesz”

A jövőben a kormánypárti képviselő törvényhozói munkájának nagyobbik részét nem a parlamentben vagy a parlamenti bizottságban, hanem a saját frakciójában végzi. Hogyan?


Szekeres Imre: Munkacsoportokat hoztunk létre, amelyek nagyjából megfelelnek a parlamenti bizottságok struktúrájának. Ezekben azok is részt vehetnek, akiket érdekel a téma, de nem tagjai az illetékes bizottságnak.



M. A. [Mink András]: Csöbörből vödörbe

Fidesz-kongresszus


A hely szelleme


Jó két évvel ezelőtt, amikor úgy látszott, semmi sem állhat a fiatal demokraták útjába, a Pécsett, a virágzó polgárvárosban tartott, nagyszabású banzájjal és fesztivállal egybekötött kongresszus után Tolna megye összes közlekedési rendőre a Szekszárd előtti elágazásnál gyülekezett, hogy megtizedelje a sikerektől megrészegült, hazafelé tartó fideszes konvojokat. De ki törődött akkor ezzel?

A most szombaton rendezett rendkívüli kongresszus helyszíne, a válságos helyzetben lévő Vasas angyalföldi kézilabda-csarnoka egészen más hangulatot idézett.



Szabad György véleménye


„Tudjuk, hogy a XX. században a szélsőbalon és a szélsőjobbon – az utóbbinál az ismert korporatív törekvésekben, az előbbinél legfőképpen népfrontos jellegű, de a hatalmi ágak különtartása ellen ható – az az alkotmányos törekvéseket más elemekkel kontamináló törekvések megjelentek, de én nem ismerek egyet sem, amelyik ezeket a törekvéseket ne a diktatúra közvetlen vagy közvetett fügefalevelének használta volna fel.”

Parlamenti napló 14., július 4., hétfő




Wekler Ferenc hozzászólása


„Ebben az Országgyűlésben kell minden érdeknek megjelennie, nem tudom, hogy miért épp az önkormányzati érdeket kellene innen kiszorítani, amikor itt vannak a szakszervezetek, itt vannak az ügyvédek, itt vannak az orvosok, itt vannak a pedagógusok, és nem tudom én… Az elmúlt parlamentben egész sok vadász volt, most nem tudom, hogy lesznek-e vadászok… (Közbeszólás: Most csak erdészek vannak. – Derültség.) Most csak erdészek vannak, de az is fontos, hogy ők is itt legyenek.

Zolnay János: Össze-visszaférhetetlenség

A polgármesterek és a parlament


A szabad demokraták indítékait illetően bizonyos értelemben sérelmi politikáról beszélhetünk. Az SZDSZ négy éve hangoztatja, hogy kormányzati pozícióban felülvizsgálja mindazokat a „feles” törvényeket, amelyeket a kétharmados önkormányzati törvényt „kiegészítendő” fogadott el a kormánytöbbség 1990–1991-ben. Ezek közé tartozott a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló 1990 őszén elfogadott LXVII.

Révész Sándor: Irány a posvány

A köz és a közpénzek


A rendszerváltás első éveiben módfelett elszaporodtak a nonprofit szervezetek és különösen az alapítványok. 1989 decemberében körülbelül 400 alapítvány működött hárommilliárd forint alaptőkével, 22 hónappal később már 6000 az alapítványok száma, és tizennyolcmilliárd forint az alaptőkék összege. A nonprofit szférát természetesen nem a pénzbőségtől szenvedő polgárok és magánvállalkozások hizlalják, hanem az állam.

Eörsi János: Nem ellenzem a koalíciót

Interjú Nagy Sándorral, az MSZOSZ elnökével


A közvélemény szemében ön mint szakszervezeti vezető annak az irányzatnak a képviselője az MSZP-n belül, amelyik az SZDSZ-szel kötött koalíciós megállapodással kisebbségbe került. Azt is nagyon sokan mondják, hogy tulajdonképpen ezzel az irányzattal szemben született meg a koalíció.

Ez jelentős részben spekuláció. Soha nem mondtam és nem is gondoltam, hogy nem koalíciós kormányzás kellene Magyarországon.


Révész Sándor: Kinn a bukás, benn a farkas


Mrozek ír a Levélkékben az „engem pedig nem vernek át” mentalitásról: „Lám az egész világ be akar csapni, át akar verni, de én nem hagyom magam, én okosabb, ravaszabb, furfangosabb vagyok mindenkinél és mindennél. Azoknál, akik engem át akarnak verni, és azoknál a hülyéknél, akik esetleg hagyják magukat átverni. És egyáltalán az egész élet, a dolgok menete a világmindenségben, csak azt célozza, hogy előttem látszatokat teremtsen, amelyeket én átlátok.”

A valóságot sem a fényképezőgép, sem a röntgenkészülék nem tudja bemutatni.


zzs [Zádori Zsolt]: Helyet a sajtónak!

Képriport


Nagy dömpingje van most a kongresszusoknak, küldött-, frakció- és választmányi gyűléseknek. Ez választások után így természetes. De sajnos, többnyire zárt ajtók mögött zajlanak. Egyetlen jelentős kivétel az MSZP koalíciót szentesíteni hivatott rendkívüli kongresszusa volt.

És ha már így alakult, ott lehettek a sajtó képviselői is. Egyesek MSZP-s képviselőként, mások a tájékoztatás egyszerű napszámosaként. Az egyik honatya, aki Csongrádon pártja akarata ellenére nyerte el mandátumát, sötét (jaruzelskis) szemüvege mögé rejtezett.


révész: Ördögidézés

Koalíciós megállapodás a közoktatásról


Az oktatással foglalkozó szakbizottságban a tárgyaló felek nem gyötörték agyon egymást, viszonylag kevés kérdésben voltak kemény viták, és az a szöveg, amelyet összeraktak, határozott modernizációs szándékokat tükröz.

Egy modernizációs oktatáspolitika csak akkor lehet sikeres, ha határozott és kemény, ha képes szembemenni a status quo fönntartásához fűződő hatalmas érdekekkel.

A két párt oktatásügyi programjában és a koalíciós tárgyalásokon képviselt álláspontjában meglévő különbségek arra mutatnak, hogy az MSZP sokkal inkább hajlik a status quo-hoz fűződő érdekek követé




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon