Skip to main content

Belföld

Krokovay Zsolt: Magyarország és az ellenzék


Meghalt a király az első fordulóban, túl vagyunk a második fordulón, éljen a király. Az ország vasárnap nem arra szavazott, hogy ellensúlyozza a szocialista párt törekvéseit a szabadelvű gondolat. A szocialisták ezt többnyire egyébként is afféle kampányfogásnak tekintették, még jó, ha nem kérték ki maguknak. El kell ismerni, az eredmény őket igazolta. Ennek korántsem mond ellent, hogy vezetőik is, támogatóik is szinte kivétel nélkül széles koalíciót akarnak, nem abszolút többséget.

Gulyás J. Attila: A mór nem távozik…

Beszélgetés Király Bélával


1990 tavaszán az ellenzéki pártok felkérésére vállaltam a képviselőjelöltséget, az SZDSZ-en és a Fideszen kívül az MDF kaposvári szervezete is támogatott és mellém álltak az akkori szocdemek is, valamint az Agrárszövetség és a Néppárt is rám szavazott. Független képviselőként foglaltam helyet a parlamentben, ám mivel akkor csak hatan voltunk a frakcióban, nem éreztem erőt ahhoz, hogy végrehajthassam terveimet. Mielőtt átültem, nem sokat kellett töprengenem, mert a szabad demokraták liberalizmusa és humanizmusa kiváltképpen vonzó volt számomra.

Arató András: A párt és az ország


Még egyszer, lehet, hogy utoljára, a szociálliberális koalícióról szeretnék írni. Közvetlenül a választások után komoly emocionális érv szól a koalícióban való liberális részvétel ellen. De szól egy mellette is. A szocialisták nyilvánvalóan abszolút többségre törekedtek, a liberálisok így csupán a fügefalevél szerepét játszhatják: magukra kell hagyni őket, hadd kormányozzanak egyedül, egyék meg, amit főztek.

Révész Sándor: Jóslásatás


„…a vízválasztó … a választási vereség. Aki annak súlya alatt is képes lesz eszméihez hűségesen politizálni, annak majd nyugodtan elhihetjük, hogy ő európai szocialista, és nyugodtan becsülhetjük ebben a minőségében.” (Csengey Dénes, Magyar Nemzet, 1989. december 12.)

„A küldetéstudat összefügg a kisebbségi helyzetből való politizálással, a bolsevikok mindig is kisebbségi helyzetből indultak. (…) A bolsevikot soha nem rendíti meg, ha kisebbségben marad. Ilyenkor legföljebb arról lehet szó, hogy a többiek nem ismerték föl a helyes utat, az objektív érdekeiket stb.


Repeta


Mi a véleményük a szocialistáknak a forradalomról? Mi a véleményük arról az átmeneti szakaszról, amelyet idősebbjeik proletárdiktatúra néven vezettek be? Mi a véleményük egyszeri rendszerük teljesítményeiről és hibáiról? Mi a véleményük a kommunisták egykori mensevik, szociáldemokrata, független marxista, trockista, anarchista, liberális szocialista, radikális (tehát baloldali) bírálatairól? Mi a viszonyuk Leninhez? Mit gondolnak a reformok történetéről? Mit gondolnak az új baloldalról és a kommunistákhoz való egykori viszonyáról? Mit gondolnak ’68-ról?

(gábor–zolnay), (révész), (zádori): Második menet


Szabó Miklós
„Ahogy ez hazánkban általában szokás”



Bár az SZDSZ vezetői az eredmények ismeretében visszafogottan nyilatkoztak, egyértelműnek tűnik, nem lesz koalíció az MSZP-vel.


Én ezt egyáltalán nem látom ennyire egyértelműnek. Ha az SZDSZ koalícióra lép, tehermentesíti a parlamentet. Ha ellenzékben marad, egy egymással marakodó, könnyen megosztható, heterogén oppozíció tagja lesz. A maga 70 képviselőjével – ami nem kevés – érdemlegesen már nem változtat a parlamenti viszonyokon.

Neményi László: Kik azok a szocialisták?

Neményi László


Titokzatos párt

Ez itt a kérdés, mert nagymértékben ettől függ, hogy mi lesz itt a következő négy évben. De ezt a kérdést nem lehet valamirevaló biztonsággal megválaszolni. Az MSZP – noha a rá szavazók nyilván ismerni vélték, és benne látták a biztonságos, kipróbált alternatívát – titokzatos párt, „rejtélybe csomagolt találós kérdés”. Négy éven keresztül igyekezett kerülni a „pártpolitikai csatározásokat”, igyekezett minél kevesebbet elárulni magáról.


lt [Solt Ottilia]: Sikersztori

A jövendő MSZP-frakció szociológiájáról


Zalatnay István a Magyar Nemzet május 21-i számában így ír: „A jövendő kormány politikáját legnagyobb mértékben az ország gazdaságilag legrosszabb helyzetben lévő térségeiből jövő képviselők fogják meghatározni… amelyeknek számára a piacgazdasági átalakulás katasztrofális következményekkel járt… A választásokat az országnak a piacgazdaság által sújtott része nyerte meg azzal szemben, amelyik annak inkább előnyeit élvezi.”

Mindezt többé-kevésbé az MDF uralta parlamentre is el lehetett volna mondani, hiszen például BAZ megye 13 egyéni körzetéből 10-ben MDF-es nyert (plusz egy kisga


Révész Sándor: 1989 és az MSZP


Vitányi Iván 1991 óta következetes híve az MSZP és az SZDSZ szövetségének. E tárgyban az első cikke éppen a mi lapunkban jelent meg 1991 nyarán (Vitányi Iván: Van-e ellenzék, Beszélő, 1991/24.), lapzártáig az utolsó a választásokat követő szombaton a Népszabadságban.

Gábor György, Zolnay János: A közép esélyei


Egy évvel ezelőtt Bence Györggyel együtt interjút adtál a Mozgó Világnak. Akkor már érezhető volt, hogy a Fidesz, bizonyos értelmiségi körök és a sajtó jelentős részének kedvence, veszített népszerűségéből. A Fidesz mint liberális párt – mondtátok –, abban különbözik az SZDSZ-től, hogy nem terheli a népi-urbánus civakodás, s így a vidéki vállalkozói rétegek a Fidesztől inkább elfogadják a liberális alternatívát, mint az SZDSZ-től.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon