Skip to main content

Belföld

Andorka Rudolf, Kamarás István, Mészöly Miklós: Milyen is volt a parlament?


Mészöly Miklós:

De mortuis nil nisi bene – a ciklus kimúlt. E közmondás kíméletes tanácsa aligha lenne elfogadható a mi esetünkben, miután keményen meghatározó történelem az, ami az elmúlt négy évben történt. Politológusok, hivatásos „tényfeltárók”, történészek kimerítően dokumentált elemzéseinek ideje nyilván menthetetlenül el kell következzen – kérdezhetnénk hát, hogy érdemben mit tehet ehhez hozzá (szakszerű betekintés híján) az egyszerű állampolgár. Gondolom, a legfontosabbat: azt a többletet, ami életszerűen összegez s megítél.


Kőszeg Ferenc, Neményi László: Nem az számít, amit az újságok írnak

Beszélgetés Charles Gatival


Beszélő: Kormánykörökben gyakran elhangzik a vád, hogy az ellenzéki sajtó – mint legutóbb a rádiós elbocsátások kapcsán – hisztériakeltésével árt az ország érdekeinek. Ön az amerikai külügyminisztérium politikai tervezőosztályán tapasztalatokat szerezhetett arról, hogy miként születnek értékelések az egyes országok politikai helyzetéről. Mennyit árt az ellenzéki média?

Charles Gati: Nem az számít, amit az újságok írnak, hanem az, ami történt.


Zádori Zsolt: Szkinhedek az ország jó híréért

Egy érintetlen paragrafus


A Btk. 156. paragrafusa szerint minden népi, nemzeti, faji, vallási vagy felekezeti csoportok ellen elkövetett erőszakos cselekmény esetén súlyos büntetés róható ki. A Martin Luther King Egyesület (MLKE) szerint 1993. január 1-je és 1994. március 18-a között a bőrfejűek csak Budapesten tizenhatszor támadtak meg bőrszínük miatt távoli külföldi állampolgárokat. A rendőrség 13-ról jegyzőkönyvet vett fel, az ügyészség pedig a 156. paragrafus alapján több esetben vádat emelt.

Révész Sándor: A szabály az szabáj

Helyesírási gyakorlatok a Magyar Rádióban


Információink szerint Szabó Iván pénzügyminiszter a sorsdöntő kormányülés előtti napokban magánbeszélgetésekben többször is megerősítette, hogy Csúcs László nem kap pénzt a kormánytól a tömeges elbocsátások végrehajtására. Kapott. Mert, amit a pénzügyminiszter mond, az vagy úgy van, vagy másképp.

A jobboldalon két csoport veszélyezteti a kormány törekvéseit.


Révész Sándor: Szorítkozzunk, Uraim!

Boross Péter az Országgyűlésben


Válasz Horváth Aladár interpellációjára Borgulya Gyula rendőr őrnagy hírhedt Pesti Hírlap-beli interjújával kapcsolatban, 1991. december 3.

„Olyan kérdéskör ez, ahol jelentős érzékenységek vannak – nagy hangsúllyal mondom – mindkét oldalon. Azóta meglehetősen elleptek bennünket a pro és kontra reagálások. Én úgy hiszem, hogy legalább ebben, ha már másban nem, de még talán több kérdésben is túl sok a tűzrakó újabban nálunk, és sokkal kevesebb a tűzoltó!


Zádori Zsolt: Go West!


– Go West! – adta meg az irányt az MSZP elnöke, Horn Gyula múlt pénteken budapesti kampánynyitó nagygyűlésükön. Az esemény atmoszférája már kétségkívül nyugatiasnak hatott. Mazsorettek, dixieland, sok-sok léggömb, zászló, sapka, szegfű. Szükség is volt az élénk színekre, ellensúlyozandó a szocialista képviselők régről ismert zakóinak szürkeségét. A zsúfolásig megtelt csarnokba bevonuló jelölteket előrehozott győzelmi ováció fogadta.

Kőszeg Ferenc: 3,2 nevem volt

Egy magyar konzervatív


Romantikus világutazó

1992. február 29-i számunkban bemutattuk egy belügyi irat facsimiléjét. Kiderült belőle, hogy az 1945-ben született Lovas Istvánt 1965-ben összeesküvésben való részvétel és hazatérés megtagadása (az NDK-ba szökött, ott fogták el) 3 év és 2 hónap börtönre, továbbá 300 Ft vagyonelkobzásra ítélték. 1976-ban kivándorolt Kanadába. Az irat befejező mondata: „Nem utazhat be az MNK területére.”

1975-ben feleségül vett egy kanadai nőt. Hiába hivatkozott azonban a frissen aláírt Helsinki Záróokmányra, kiutazását nem engedélyezték.




Neményi László: Az eltévedt Lovas

Neményi László
Egy magyar konzervatív


Lovas István sajátos és karakteres alakja a honi kormánypárti újságírásnak. Önmagát is zavarba ejtő módon termékeny, talán ezért is használ ennyi álnevet.

Neményi László: AWACS-ügyek, amerikai külpolitika

Neményi László


Helyes döntést hozott-e Boross Péter miniszterelnök, amikor február elején levélben arra kérte Manfred Wörner NATO-főtitkárt, hogy vonják ki az AWACS gépeket a magyar légtérből a NATO ultimátumát esetleg követő Szarajevó környéki harci cselekmények idejére?


A két adatsor összevetéséből többféleképpen következtethetünk. Lehet, hogy Allportnak nincsen igaza? Az előítéletes attitűd nem alkot konzisztens rendszert? De az is lehet, hogy a politikai, akár kormányzati szereplő nem annyira fontos a magyar lakosságnak, mint mondjuk a szomszédja. A politikus akár cigány és zsidó is lehet, az ezzel kapcsolatos érzelmek nem annyira intenzívek. Nem következik viszont a meglepően toleráns liberális véleményekből választói magatartás.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon