Áldozatok
solt, zádori: A láthatatlan légió – szerdán és vasárnapGyilkosságok Dél-Magyarországon
Zádori Zsolt: Egyház, két ház… négy ház
–al– [Angster László]: Szkinhedkaland első kézből
Szigeti István: Törvényerőre emelkedett az alázatSzirányi János a zenei főszerkesztőségről
Rádiótemetés
Révész Sándor: Egy kis hitel…Beszélgetés Mester Ákossal
Szőke Zsuzsa: Az önkorlátozó szövetségesInterjú Horn Gyulával
Zádori Zsolt: Nagy Újszövetség előtt?
R. S. [Révész Sándor]: Le vagyunk szemlézve
Blogok„Túl későn jöttünk”Zolnay János blogjaBeszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején? E-kikötőForradalom CsepelenEörsi LászlóA FORRADALOM ELSŐ NAPJAI A „kieg” ostroma 1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Beszélő a Facebookon |
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét