Skip to main content

Belföld

Zolnay János: „Fűnyíró”

A Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa és a költségvetés
Libikóka vagy hinta


„A kormány fűnyíró módszert alkalmaz. Először vág, azután mér” – összegezte Vadász János a szeptember 5-i KIÉT-ülés tanulságait. A munkavállalói oldalt képviselő Vadász, aki a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) egyik vezetője, úgy véli, ha a parlament a közintézmények működési és bérköltségeit a jogszabályokban rögzített állami feladatokhoz rendelné, akkor nem „politikai” döntések, hanem „szakmai” szempontok garantálhatnák a közalkalmazottak egzisztenciális biztonságát. A szükséges egészségügyi, múzeumi, könyvtári stb.

zádori: „Az üléspont határozza meg az álláspontot”

Interjú Szabó Ivánnal, az örök másodikkal


Többen „sportszerűtlennek” minősítették Boross, Lezsák és Schamschula visszalépését Für javára. Ön is meglepődött. Miért?

Elegánsabb lett volna a kétfordulós választás. Előző nap az országos gyűlés hozott is egy olyan határozatot, hogy név szerint senkinek a javára nem lehet a jelöltségről lemondani. Mégis így történt, és ez nagyon rossz benyomást keltett a jelenlévőkben. A spontán taps, amely kitört akkor, amikor azt mondtam, hogy nem lépek vissza, a belső feszültség feloldódását jelentette.


Eörsi János: Újra együtt

Libikóka vagy hinta


A „terhek megosztásának” koncepcióját a Fidesz képviselte legkövetkezetesebben a választási kampány során, és utóbb publikált cikksorozatában ezt osztja a neves közgazdász, Kornai János is. Ennek az a lényege, hogy a kormány önkéntes bérkorlátozást kérne a szociális partnerektől, mindenekelőtt a szakszervezetektől. Alacsonyabb bérekkel versenyképesebbek vagyunk a külföldi piacokon.

Az eleve elrendelésről


Für Lajos: Barátaim, többen tudjátok, hogy én kálvinista vagyok, ezért hiszek a predestinációban, hiszek az eleve elrendelésben. És mert régi-régi MDF-es vagyok, ezért hiszek az országos gyűlés tisztességes döntésében.

zzs [Zádori Zsolt]: Zoknistoppolás, vagy új szűr szabása?

Az MDF VIII. országos gyűléséről


A Fórum frakciója a parlamentben – talán épp Szabó Iván frakcióvezetőnek is köszönhetően, de a két kormánypárt ügyetlenkedése kínálta lehetőségeket kitűnően kihasználva – úgy tűnik, megtalálta a helyét. A két lehetőség közül, hogy a vélt régi dicsőségein csámcsogó, az ország legkisebb óriás, vagy egy szorgalmas, éles szemű, az ország legnagyobb törpe frakciója legyen, a második, a szerencsésebbik, vagyis az utóbbi mellett döntött.

eö–rs–zzs [Eörsi János–Révész Sándor–Zádori Zsolt]: Krónika

Libikóka vagy hinta


1988


Megkezdődik a szakszervezeti rendszer átalakulása.

Május 16-án megalakul az első független szakszervezet, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ), majd ennek riválisa a Tudományos Dolgozók Szakszervezete (TUDOSZ), ősszel további független szakszervezetek létesülnek, megalakul a Szolidaritás Munkásszövetség, megszerveződnek az első munkástanácsok.



Libikóka vagy hinta


Az ÉT már elfogadta a TGM-et! E rejtélyes mondat annyit jelent, hogy az Érdekegyeztető Tanács egyetért a kormány által szorgalmazott Társadalmi-Gazdasági Megállapodás menetrendjével, tárgyalási témáival. Lapunk az érdekegyeztetés közelmúltját és mai buktatóit tekinti át. Az Újra együtt című írás az érdekkonfliktusok politikai összefüggéseit elemzi, a Még egy bukkanó… a munka világa szereplőinek hosszan tartó helykeresését mutatja be.

–lt [Solt Ottilia]: Budapest legújabb vőlegénye


Van benne egy kis provokatív íz, ahogy az MSZP merészen újra és újra előtérbe tolja Baráth Etelét, aki a rendszerváltás előtti utolsó kormány tagja volt a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium államtitkárának minőségében. A jeles építész és menedzser azonban nem e szerepköréből kifolyólag szimbolikus figura, inkább mint az Expo rámenős profilgazdája vált széles körben ismertté. Barsiné Pataky Etelka előtt ő volt 1990. március 1-jétől 1992.

Kőszeg Ferenc: Colombo és Derrick

Rendőrcivilesítés


„Jelentem: értettem! A rendőrségnél nincs vita, parancs van” – mondta Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány a parlament önkormányzati bizottsága tagjainak. Boross Péter belügyminiszter elégedett mosollyal bólogatott.

Tisztviselő, gumibottal

„Jogállamban a rendőrök nem katonák, hanem magasan képzett állami tisztviselők” – így az SZDSZ „kék könyve”, A rendszerváltás programja.




Z. J. [Zolnay János]: Nyugdíjelőleg temetésre

Nyugdíjviták a léthatáron


Az idős asszony nyugdíját a polgármester asszony intézte el. Ő szedte össze a jogosultsághoz szükséges munkáltatói igazolásokat.

A festői szépségű, százhatvan fős falu gyámolításra szorul. Az osztott tantermes iskolán kívül más közintézménye nincs, a vegyesbolt megszűnt, tömegközlekedés alig, a külvilággal csak egy segélykérő telefon köti össze. Az önkormányzat pályázati pénzforrások segítségével igyekszik biztosítani a létfeltételeket; így került a falu birtokába egy Toyota kisbusz, amellyel bevásárolnak, gyógyszereket hoznak, vagy éppen orvoshoz viszik a betegeket.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon