Skip to main content

Hátsó oldal

–lt [Solt Ottilia]: A tudatminimum alatt


Egyetlen ismeretlen útitársammal csöndes egyetértésben alszunk a hajnali expressz fülkéjében. Hangzavarra és lökdösődésre riadunk hét óra tájt. Már szikrázik a napfény a Balaton fölött. Egy jó mázsányi asszonyság szinte rám ül: „az enyém a 72-es, tiéd a 76-os!” – terelgeti hozzá képest csenevész, amúgy jó karban lévő párját. Végül is kiderül, csak négyen nyomakodtak be kíméletlenül, akár aludni is hagyhattak volna, hisz békében elférünk a nyolc személyes fülkében. Két 60-as pár: hatalmas, ormótlan asszonyok, náluknál jóval kisebb férjekkel.

Iványi Gábor: Kijelölve


Valahonnan, sihederkori olvasmányélményeim aljáról felbukkan Mark Twain egy karcolata, mely szerint az író egyszer elindult volna egy képviselő-választáson. A kampány során, az ellene vezetett rágalomhadjáratban rongyokká tépett tisztessége maradékával botorkál fel az utolsó választási nagygyűlés emelvényére, melyet ekkor tíz különböző korú és színű rongyos gyerek rohamoz meg, átkarolják a lábát és ezt kiáltják: „Papa, papa!”

Egy gyönge pillanatában e sorok írója is ráállt, hogy engedi magát jelöltetni országgyűlési képviselőnek.


Eörsi István: A lábtörés jogáért


Kigyulladt egy Audi valamelyik nyugatnémet országúton. A mögötte robogó autó vezetője megállt, hogy a pórul jártak segítségére siessen. Ahogy kiugrott a kocsijából, egy harmadik autó elütötte. Két hónapig feküdt élet és halál között. Az első számú autó vezetője feleségestül és autóstul porrá égett.

Később perre került sor, mert a biztosítótársaság sokallotta a rokkantsági járulékot, amelyet a második autó nyomorék vezetője követelt. Ez tolószékében kifejezte reményét, hogy a bíróság méltányolni fogja az okot, amiért baleset áldozata lett.


Fencsik Flóra: Csurka, a vekker


„Ébresztő, magyarok!” – hallom ismét e szép, március eleji vasárnap reggelen, a Vasárnapi Újság című rádióműsorban. Nép-nemzeti gerincemet kihúzva ugrom ki az ágyból az ismerős férfihangra – nyilván nagy baj lehet megint, ismét kockán forog a haza sorsa.

Ezúttal Tiborc panaszába komponálta Csurka a dermesztő hírt, milyen újabb veszély leselkedik a magyarságra. A parlament legutóbbi ülése – mondja – már megint vérlázító döntést hozott. Ugyan mit? – fülelek riadtan. Netán az elnökválasztásról szóló puccsszerű alkotmánymódosítást?


Esélyegyenlőség


Esztergomi Kereskedelmi Vállalat 
UNIKER
5. sz.


–kobj: Nyílt levél

a Szegényeket Támogató Alaphoz


Kedves Barátaim!

Néztem a minap a Napzártát – és meghatódtam. Néhány pénztáros (avagy kincstárnok?) számolt be pártja anyagi helyzetéről. A legtöbb magát ellenzékinek mondó – párt képviselője gátlástalanul előadta, hogy 3-4, sőt némelyik 8-10 fizetett alkalmazottat is eltart. Szívszorító volt ezek után hallani, hogy az MSZP-nek (régi dicsőségük, hol késel az éji homályban?) alig 300 alkalmazott fizetésére telik.


Vég Gábor: Egy baloldali álma

(avagy egy szabad demokrata rémlátomása)


1991. március 25-én több százezres tömeget mozgósított a Baloldali Blokk.

Az MSZMP, az MSZP és a Magyar Néppárt vezérszónokai a Kossuth téren a dolgozó rétegek nevében követelték a polgári koalíciós kabinet lemondását, a szabadságjogokkal visszaélő liberális politikusok felelősségre vonását, a tűrhetetlen anarchia felszámolását.


–s.–n.: Igazolványt a köpködőknek!


Több párt képviselői panaszkodtak, hogy falra ragasztott plakátjaikat illetéktelen kezek letépkedik, illetlen szájak leköpdösik. Ez helytelen, ellenkezik a szabad választások elveivel. De az is ellenkezik az állampolgári szabadsággal, ha betiltjuk a köpködést, tépkedést. A megoldás: szabályozott mederbe terelni az emberi nyálat. A részletek kimunkálása az Országos Választási Bizottságra vár, de addig is ki kell osztani a pártok tagjai között a tépkedő- és köpködőigazolványokat.

Mezei György: Elképzelhető lenne, azonban figyelembe kell venni…


Ha az ember újságot olvas, néha azt hiheti, hogy nem kell, hogy valaki súgjon neki.

Volt, amikor azt írta az újság, hogy a munkásőrség vagyonát zárolták, sőt, hogy illetéktelenek el ne foglalják, ezért katonák őrzésére bízták. Majd lezajlott az országos parancsnokság épületének pályázata körüli sajtópolémia. Mint kiderült, a pályázat komolytalan, mert eleve eldöntött tény volt, hogy a gellérthegyi épületet a BM-nek passzolják át.

Jött a pályázatok második fordulója: Magyar Hírlapban keretes hirdetés a pályázható ingatlanok listájával.




Tükör által homályosan


Gondolom, így választás előtt az SZDSZ-nek sem árt, ha tükörbe néz. Például abba a tükörbe, amelyet a Magyar Fórum, a hasonló nevű, népszerű párt lapja tart elé. Öt számot választottunk ki, találomra. Az első ’89. november 11-i, az utolsó ’90. február 17-i keltezésű.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon