Skip to main content

Hátsó oldal

Andor Mihály: Türelmetlenségek


Mintha semmi nem változott volna. Nem lett több a demokrácia éltetője, a türelem, csak új fundamentalisták jöttek. Filmet akarnak betiltatni, abortusztilalmat elrendelni, kötelező hittant vagy erkölcstant bevezetni.

Elhiszem, hogy a „Krisztus utolsó megkísérlése” sértette a keresztény hívők érzékenységét. De miért ne nézhetnék meg azok, akik nem keresztény hívők? Vagy attól félnek egyesek, hogy véletlenül néhány hívő is betéved a moziba? De hát ott az egyház, ez a roppant szellemi és erkölcsi hatalom!


Eörsi János: Meg lettem dicsérve


A Világkiállítási Programiroda nevű kormányhivatal munkatársa, dr. Hargitai József egyetért velem. Mégpedig nem amiatt, amit leírtam – higgyék el: nem úgy gondoltam én, hogy Greskovitsék sikerrel kijárták a marxista–leninista fogalmazó-tanfolyamot –, hanem mert használtam egy szót. A kulcsszó: szocializmus – fejtegette még ellenzéki író korában a csehszlovák elnök, és ez, úgy látszik, változatlanul időszerű. Igaz, a szocializmus (marxizmus, trockizmus, kommunizmus stb.) nem az egyetértési kényszer Jolly Jokere többé, mint Havelnél, hanem a denunciálásé.

K. C. Gy. [Kálmán C. György]: „A pártpolitikai csatározások színtere”


Imádom ezt a kifejezést. Karrierje, mint a termékszerkezet-váltásé, később a közmegegyezésé, majd az Európához való felzárkózásé „fényesen ível” (ez is szép) felfelé.

Belső szerkezetét tekintve (szemantika) finomságokban gazdag, elemzéssel alig visszaadható a megszorítások egész sora, amelyet e kifejezés felvonultat: „csatározások”, és nem, mondjuk, csaták, mert apró-cseprők, kis csoportok között folynak és végeláthatatlanok.


Such György: A jó szakemberekre márpedig szükség van


Antall József miniszterelnök és kormányának több tagja számos alkalommal kifejtette, hogy az államigazgatásban nincs helye semmiféle bélistázásnak, sőt a jó szakemberekre nagyobb szükség van, mint valaha.

Révész Sándor: Ellenzékben a kulturális bizottság


Higgyék el: a kormány ádáz ellenségei ülnek az Országgyűlés kulturális bizottságában, a televízió szerkesztősége jót akar. Ellenkező esetben a tévé az esküjüket mormoló minisztereket mutatta volna, és nem a kontinens két legjobb klubcsapatát, ahogy ezeknek olasz, portugál, holland, svéd és brazil csillagai egymással küzdenek a Práter gyepén.

A kulturális bizottság felhívta a műsorszerkesztőség figyelmét arra, hogy az „Országgyűlés eseményeinek hű közvetítésére nagyobb gondot fordítson”.


Kisbali László: Erkölcsi menetgyakorlat, lételméleti kiképzés?


A bevezetendő hittan helyett erkölcstant vagy vallástörténetet tanulhatnának azok a gyerekek, akiket szüleik nem íratnak be hitoktatásra. Legalábbis erről beszélt 1990. május 25-én a Naptévé adásában a kultuszminiszter, kifejezésre juttatva egyúttal abbéli meggyőződését is, hogy bizonyára a nem hívő szülők is szeretnék, ha gyermeküket valamiféle „kiképzésben” (sic!) részesítenék az emberi lét végső vagy nagy kérdéseiről.

H. L.: Chilei gyógyír a Szovjetunió panaszaira?


Az egyre súlyosbodó kormányzati és gazdasági nehézségekkel küzdő szovjet vezetés legfőbb dilemmája, miként térhetne át országuk a tervutasításos gazdaságról a piacgazdaságra. Ismeretes, hogy ez a fajta útkeresés példa nélkül álló a történelemben; Gorbacsov tanácsadói ezért különös figyelmet szentelnek a lengyel, illetve a magyar váltás tanulmányozásának.

A probléma megoldásának lehetőségeit március végén új alternatívával gazdagította bizonyos Jurij Koroljov a Moszkovszkije Novosztyi hasábjain.


A Szabad Demokraták Szövetsége tiltakozik…


Szovjet Szocialista Köztársaságok
Szövetsége
Nagykövetsége
Budapest

A Szabad Demokraták Szövetsége tiltakozik amiatt, hogy a szovjet hatóságok a mai napon két képviselőjét a Seremetyjevo repülőtéren feltartóztatták, nem engedték Tallinnba továbbutazni, és visszaküldték Magyarországra.

A hatóságok arra hivatkoztak, hogy a Bécsi Konvenció értelmében bárkitől megtagadhatják a beutazási engedélyt. Ez annál meghökkentőbb, mert képviselőink éppen a helsinki folyamatról és az európai átalakulásról tartott konferencián vettek volna részt.







Krasztev Péter: Kiűzetésünk pontos története

avagy rövid küzdelmünk a kísér(t)ővel


Aki már járt a moszkvai Seremetyjevo repülőtéren, bizonyára ismeri azt a leginkább „pepsi feeling”-nek nevezhető érzést, mely a legnagyobb ország legnagyobb repülőterének legkülönlegesebb duty free shopja előtt elsétáló utast a hatalmába keríti. Nyugat a javából, súgja egy belső hang: pompa, csillogás, a hosszú folyosón elszórtan magukra hagyott személyi számítógépek (a fejlődés mérföldkövei, mintegy).

Az útleveles fiúval hosszasan fixírozzuk egymást. Nehezen hiszi, hogy abból a borzas huligánból az útlevélképen, magamfajta konszolidált, zakós úriember sikerülhet.


Vass István: Közlemény


Március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján (MDF-szórólap szövege) megtartotta eljegyzését egy tősgyökeres népi származású, színmagyar, demokrata, nemzeti érzelmekkel gazdagon megáldott, keresztény hitvallású, nyugodt, erős legény… illetve párt, és egy szép, de csalfa leány: a hatalom.

Azóta immár a házasság szent kötelékét is magukra véve, megmosolyogni való szűz ártatlansággal próbálgatják a mézeshetek édes örömeit.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon