Veres András: Magyar irodalmi kánon a hetvenes években
Elhangzott az MTA Irodalomtudományi Intézete alapításának 40. évfordulója alkalmából megrendezett kritikatörténeti konferencián 1996.
Kultúra
Felhívás
Válaszok Descartes-nak
Kedves X. Y!
Az idén ünnepelné négyszázadik születésnapját Descartes, már ha a gondolkodása tartott volna addig, hogy még ma is létezzék (és ráadásul még kedvet is érezne bárminek a megünnepléséhez). Ahhoz, hogy létezzék, csak egyetlen lehetőség kínálkozik: ha mi gondolkodunk róla.
Solt Ottilia: Nem Amerikából, Székelyföldről jöttünk…
A KAM „helyzet-könyvei”-ről
„Csíkszereda erdélyi viszonylatban is végvárnak tekinthető” – írta a Beszélőben a kolozsvári Cs. Gyímesi Éva 1992-ben, bemutatván a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja nevű, Biró A. Zoltán vezette szellemi műhelyt. „A végeken általában a nemzetnek azt a peremét értjük, ahova alig érnek el az információk.
Révész Sándor: A zsidó mint olyan és nem olyan
Szabó Róbert: A kommunista párt és a zsidóság, Windsor Kiadó, 1995
A bauxitért cserébe elvitte Földanyó a tavat a tapolcai barlangjáró ladikok alól. A tavasbarlang eltavatlanodott. Másfél évtizede megállt benne az evező. A barlangladikosok után a bauxitvájókat is a felszínre dobta az idő. A bányászok idefent szomorkodnak, Földanyó odalenn örvendezik, s örömében lassan visszasírja a tavat a barlangba. A tapolcai tavasbarlang most féltavasbarlang. Ez a féltavas állapot rejti a csónakázókör belső kanyarulatát.
Bene Sándor: Theatrum politicum
„Országot színpadul, hercegeket rá,
S nézni királyokat, az áradó színt!”
Shakespeare-rel legföljebb költői ráérzése íratta le ezeket a sorokat az V.
Tandori Dezső: Kegyetlen árva
Zoli, rovatotok/rovatunk engem
rámenésre tanít, oké, legyen, a Holmi. Persze,
vagy mondjam, persze, Rakovszky Zsuzsa verse
(Holmi, mondom, 1996 májusa) a világ minden-
kori legszebb költeményeinek egyike, meg kell
tőle veszni, avval együtt azonban, hogy ott
vagyunk (nem olyan rosszul) a Takács Zsuzsával
mi magunk is (Tandori Dezső), nekem (lásd
„engem”) Lator László művei nyűgöztek le elemien.
Bene Sándor: Idegen köntös, vendéghaj
„Ez most nem az »U Fleku« lesz” – csattant fel a ruhavásárlásra segítségül mellém szegődött (francia szakos!) egyetemi évfolyamtársnőm a cipőbolt kirakata előtt. (Kezdtem tudniillik elveszíteni a türelmemet a megfelelő színárnyalatú lábbeli kiválasztásának kálváriájában, s javasoltam volna holmi közös poharazást.)
A jelenet megértéséhez szükséges a körülmények legalább vázlatos ismerete. A lakonikus eligazítás a budapesti Belváros elegáns bevásárló utcájában hangzott el a nyolcvanas évek végén.
Lator László: Mert szomjúhozva mert kétségbeesve
mert szomjúhozva mert kétségbeesve
mert minden áldott este minden este
mielőtt a tisztátlan ritka álom
goromba szőrzsákjába durva
szövésű semmijébe hullna
szétzüllő napom szomjúhozva várom
hogy mégis az innenső partra vesse
az esztelen remény hogy mégse mégse
egy nyüzsgő óceán hullámverése
hogy itt álljon hogy itt előttem álljon
ki testemben testeden tévedezve
mert szomjúhozva mert kétségbeesve
hogy szóljon hogy mi ez mit kell csinálnom
amíg még itt még innen a halálon
végre megjött de rám felém se nézett
pedig a lé
Pályi András: Adam Michnik könyve elé
Kedves Barátaim!
Annak ellenére, hogy azok közé tartozom, akik már a szamizdatos időkben Adam Michnik eszméinek és írásainak becsempészésével foglalkoztak, hogy tudomásom szerint 1989 júniusában én készítettem vele az első legális interjút a HVG-ben, hogy az alatt a négy esztendő alatt, amíg a varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatója voltam, ő kétszer is nagy sikerrel föllépett az intézetben, s nem is akármilyen alkalomból: Kis János és Konrád György könyvpremierjének volt a házigazdája (s azt talán nem kell külön ecsetelnem, hogy ez többé-kevésbé az a négy év volt, amikor sok
Závada Pál: Jadviga-napló
„Sárlucsok, gyalázat”
Anyám szilvalekvárt főz a kiskonyhában. Kendőtlenül, megbomlott hajjal, ingvállra vetkezetten hajlong a hőségben a kutkába állított nagyrézüst fölött. A még pompás, fejedelemnői termet paraszti condrákban. Előrecsúszok a tetőcserép pereméig.
Ő odabent sötétbarna, szinte bőrbevonatúvá érett keményfa dorongkanalat markol két kézre, s lassan kavarja a már sűrűsödő, gőzölő pépet. A cselédasszonyt az imént küldte ki a tanyára, a hosszú főzést őneki kell már saját kezűleg bevégeznie. Keze fejével törli arcáról, nyakáról a verejtéket, csapja hátra előreomló haját.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét