ezennel meghívlak titeket ebbe a kellemetes városba, amelynek viruló parkjai friss levegőt lehelnek még a legszűkebb utcákba is, ahol az ablakpárkányokról és erkélyekről dúsan burjánzó növényzet deríti a megfáradt polgár testét-lelkét. Kerékpárotokat fölösleges magatokkal cipelnetek, itt természetesen minden utcasarkon kölcsönözhettek.
Mi a különbség a diplomata és az úriasszony között? Ha a diplomata azt mondja, igen, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja, talán, az azt jelenti: nem. Ha azt mondja, nem – akkor nem diplomata. Az úriasszony épp fordítva. Ha azt mondja, nem, az azt jelenti: talán. Ha azt mondja, talán, az azt jelenti: igen. Ha azt mondja, igen – akkor nem úriasszony.
A Naptévé április 11-én hétfőn reggel egymás mellé ültette Horn Gyulát és Kuncze Gábort. Horn volt a széptevő, Kuncze a tartózkodó. Horn arról beszélt, ami összekötheti az MSZP-t és az SZDSZ-t.
Elfekvő törvényjavaslatok, félbehagyott viták, arcátlanul halogatott vizsgálatok vagy légszomjasan keresztülhajszolt döntések – ezt a rozsdatemetőt hagyja maga után a második magyar köztársaság első parlamentje. Azok a képviselők, akik nem akarnak újra indulni, jobbára már be sem járnak, újra meg újra veszélybe kerül a határozatképesség.
A törvényhozás tevékenykedése kezd a rég betelt pohárhoz hasonlítani. Fontosságát bizonyítandó újabb és újabb ötleteket vesz sürgősséggel napirendjére, pedig napjai meg vannak számlálva. Mostani álmos ülése (mely alatt e sorokat rovom) után még négyszer telepedik a szavazógomb mellé.
A lassan áttekinthetetlen papírkazalban van egy indítvány, mellyel a javaslattevők nemzeti emléknappá akarják nyilváníttatni azt a történelmi dátumot, mikor (vélhetőleg egy hájas férfitarkót ábrázoló zöldes plakáttól megriadva) az utolsó megszálló katona is világgá ment hazánkból.
A parlament kedden tárgyalja Magyarország csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. Bár a vitára lapzártánk után fog sor kerülni, annyit megkockáztathatunk, hogy különösebb izgalmakra nincs kilátás. A csatlakozást nyíltan elutasító Thürmer-pártnak – egyelőre – nincs képviselője az Országgyűlésben, a hasonló húrokat pengető, vagyis az ország „kiárusításával és „gyarmatosításával” rémisztgető szélsőjobb pedig a tagság egyértelmű megkérdőjelezésével eddig még nem mert előállni. Bölcs intéseket persze nyilván fogunk hallani.
A múlt heti hivatalos kampánykezdettel beindult a jelöltséghez szükséges kopogtatócédulák összegyűjtése. Ez 1990-ben aránylag könnyen ment, az emberek szívesen odaadták szelvényüket az akkor még ismeretlen pártok jelöltjeinek. Ma – megjósolható – sokan véreznek el ezen az első akadályon.
Már 4 éve voltak olyanok, akik az 1989-es választójogi törvény legsérülékenyebb pontjának épp a kötelező ajánlószelvény-gyűjtést tekintették.
Az oroszok egyre közelebb jönnek anélkül, hogy a németek egyre távolabb mennének – mondja Kállay miniszterelnök Darvas Szilárd remek Zilahy-paródiájában. A szocialisták előretörése meg a kormánypártok rugalmatlansága egy táborba hajtotta a két nagy és a két kisebb liberális pártot. Az SZDSZ–Fidesz-családregény most éppen az eljegyzésnél tart. A február 22-én aláirt négypárti megállapodás nemcsak annyival több a pontosan egy évvel korábban, 1993. február 24-én kelt SZDSZ–Fidesz-egyezménynél, hogy négypárti. A lényeges újdonság az eltelt időben rejlik.
Még mindig – vagy már megint – lövöldözgetnek a különböző frontokon a hajdani Jugoszláviában, de most először a délszláv konfliktus történetében mégis el lehet képzelni, hogy sor kerül egy olyan rendezésre, amely meghozza a békét. Nem Kant örök békéjét persze, csak egy törékeny, fogcsikorgatva elviselt békét: a háború hiányát valójában.
A békét kívülről fogják ráerőltetni a hadakozó felekre – mármint ha sikerrel járnak a külső hatalmak –, onnan, ahonnan az antiintervencionista iskola szerint nem is lehetne.
Hétről hétre feszült érdeklődéssel figyeljük, hogy felül tudja-e múlni magát Nahlik tévéalelnök úr kis igazmondója, a közszolgálati Magyar Televízió, ezen belül is Pálfy G. István főszerkesztő A Hétje. Február 20-án alighanem sikerült, legalábbis ami A Hét Kétegyházáról szóló blokkját illeti. Hát nem szégyenlősek, az biztos. Moldoványi Ákos műsorvezető és A Hét mesterriporterei képesek voltak vagy tíz percen keresztül úgy felidézni a tavalyelőtti kétegyházi eseményeket, hogy nem esett szó a tűzről.
Egy bonyolult dolog leegyszerűsítésével könnyebb örömet szerezni a publikumnak, mint egy leegyszerűsített dolog visszabonyolításával.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét