Skip to main content

Visszabeszélő

Vári György: Tájékoztatás

A rend és a tények kedvéért: Kőbányai János helyreigazításában tényekre hivatkozik, a tények azonban makacs dolgok. Kőbányai azt írja, „adataim” „valósághiányban szenvednek”, ezért kell kiigazítanom.

Szakolczai Attila: Piroska és farkasai

Eörsi László szerint mítoszrombolás Jankó Piroskáról írt tanulmányom, ezt a címen kívül kétszer is állítja. De vajon mi az a mítosz, vagyis emberfeletti történelmi esemény, amelyet szerinte rombolni törekedtem, és amelyet ő védelmébe vesz? Magam nem tekintem, ennélfogva nem neveztem mítosznak sem a Jankó Piroskának tulajdonított cselekményt, sem az ellene folytatott eljárást, mivel, tisztában lévén a szó jelentésével, sem a vád tárgyává tett borzalmas bűncselekményt, sem a Jankó elleni embertelen eljárást nem tekintem emberfelettinek. Mítoszról tehát az én szövegemben nincs szó, legfeljebb Eörsi olvasatában.

Eörsi László: Koncepciós mítoszrombolás II.

A januári számban Koncepciós mítoszrombolás című vitairatomban – úgy vélem, teljesen tárgyszerűen – arról írtam, hogy Szakolczai Attila Szegény Jankó Piroska című tanulmányának tartalmával, következtetéseivel miben nem értek egyet. Az ő válasza viszont az antipátiájáról szól, kérdés, hogy a nyilvánosságot ez mennyire érdekli. Így aztán a vita alapkérdései lényegüket vesztik, de egyébként sem hiszem, hogy az olvasók akár 0,1 százaléka – a Jankó-ügy alapos ismerete nélkül – követni tudná okfejtéseit.

Kőbányai János: Bocsánatkérés? Kösz…

Nem kívánom a Beszélő 2009. november–decemberi számában megjelent Vári György Összeordítások című dolgozatának azt a fogását kommentálni, hogy „bocsánatkérés” ürügyén a szerző felsorolja benne az összes személyem és munkám (ügyem) iránti ellenszenvét, mégpedig úgy – erre a „megkövetés” formája kitűnő (ál)alkalom és forma –, hogy azt alátámasztó tények, idézetek, vagy legalább a valósággal köszönő viszonyba került összefoglalás nélkül teszi meg.

Gera Judit, Varga Orsolya: Rendőrterrorral a műfordítók ellen

Válasz Balogh Tamásnak

Nagy érdeklődéssel olvastuk a Beszélő 2009. május 14-i számában Balogh Tamás Játék a késsel című könyvrecenzióját és fordításkritikáját Bordewijk Karakter c. regényéről, mely a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg 2008-ban, a holland nyelvű irodalmat bemutató Akcentusok című sorozat darabjaként. Nagy örömünkre szolgál, hogy mind a sorozat egésze, mind a sorozat darabjai külön-külön nagy és többnyire pozitív visszhangot keltenek.

Balogh Tamás: Válasz Varga Orsolyának és Gera Juditnak

Örültem, amikor megtudtam, hogy a Karakter megjelent magyarul, mert egyik „kedves” holland regényem ez; mindig is sajnáltam, hogy a magyar közönség csak a könyv – egyébként nem rossz – filmváltozatát ismerheti. Jó fél évvel ezelőtti recenziómban a könyvről (az eredeti szövegről) szerettem volna írni, megítélésem szerint arról is írtam; a fordítás kérdésére kényszerűségből tértem ki öthasábos írásom végén.

Eörsi László: A kevesebb több lett volna

Hozzászólás Szerbhorváth György: Che, a gasztrogerilla c. cikkéhez

Nem kétséges, hogy Che Guevara a közelmúlt egyik legellentmondásosabb személyisége, akivel kapcsolatban sokan a szuperlatívuszokkal sem fukarkodnak, és akit mások a végletekig deheroizálnak. Ez utóbbiakhoz tartozik Szerbhorváth György is. Írása meggyőzőbb lehetett volna, ha kicsit visszafogottabb.

Arató János: Ne írjuk át a történelmet!

Hozzászólás Szerbhorváth György: Che, a gasztrogerilla c. cikkéhez

Szerbhorváth György: Che, a gasztrogerilla című cikke ihletett erre a címre. Azt akarom mondani, hogy ne írjuk át a történelmet, mint Orwell 1984-ének a sztálinista diktatúra karikatúrájaként is jellemezhető birodalmaiban teszik.

Szerbhorváth György: Ne írjuk át a jelent sem!

Khmm, elnézést: meglehet, tévedek, és Che Guevara tényleg nem ítélte el az 1956-os forradalmat. Ezen információt készpénznek vettem, amikor ezt olvastam a magyar wikipédia Che Guevara-szócikkében: „Kelet-európai útja során Magyarországon is járt, és találkozott Kádár Jánossal is. Az 1956-os »ellenforradalmat« elítélte.”

Pető Iván: Levél Mink Andrásnak

Hozzászólás a 2008. októberi Beszélő-beszélgetéshez

Kedves András!

A Beszélő ez évi 10. számában, a Szent-Iványi Istvánnal folytatott beszélgetésben azt mondjátok kérdezőtársaddal, Révész Sándorral: „Az elvfeladásban fő bűnösnek tekinthető pragmatikus csoporttal – Magyar Bálint, Kuncze, Pető stb. – szemben Bauer Tamás, Fodor Gábor és a hozzájuk közel állók képviselték a szabadelvű következetességet…

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon