Skip to main content

Visszabeszélő

(Endrődy Pál): Tanulságok


Április 8., éjfél van. Nyugodtan mondhatjuk, sorsdöntő nap Magyarország életében.

Vesztettünk, hangzik el több SZDSZ-es nyilatkozótól. Nem! Győztünk! Győztünk, hiszen egy majd fél évszázados diktatúra ért véget ezen a napon. Győzött a nép. A vesztes a diktatúra lett.

– Annyit szenvedett ez a nép, annyi vereség érte (már a fociban is), annyira megalázták magyarságát, hogy egyszer már győzni szeretett volna. Győztünk is, de ezt a győzelmet is igyekeznek egyesek kisajátítani, hiszen az ellenfél eltűnt. Ellenfél pedig kell, hogy a győzelem ízét érezni lehessen.




(Lehel László), A Szerk.: Kedves Kis János!


A Beszélő 1990. február 12-i számában egy cikk jelent meg, melyben F. Havas Gábor beszélgetett Bajcsi István volt állambiztonsági tiszttel.

A cikkben Bajcsi István azt nyilatkozza, hogy a Petőfi Csarnokban is dolgozott SZT-tiszt. Az illető – az ő állítása szerint – az intézmény magas beosztású alkalmazottja.


(Dr. Domján Mihály): Reménytelen helyzet


Politikai pártok a történelem során gyakran szenvedtek súlyos választási vereséget, de az, amilyet a Magyarországi Szociáldemokrata Párt szenvedett március hó 25-én, példátlan a pártok történetében.

(Szabó Ágnes): Rendszerváltás?


Ülök a tv előtt. Hírek. Új törvény a 40 év alatt minden szempontból megnyomorított, megfélemlített, eltaposott emberek rehabilitálásáért. Újabb törvény! Mert már egyet hoztak. Az „Isten ments bántani” kormány már meghozta a kitelepítettek, internáltak anyagi kárpótlására szolgáló 104/1989. (X. 4.) MT rendeletét. Igen! Már az is teljes rehabilitációt ígér.

(Székely József): Miért nem nyertünk


A választásokat a szabad demokraták értékelhetik optimistán is: a kezdeti időszak 4-5 százaléknyi szintjéről indulva az SZDSZ 1990 márciusára maga mögött tudhatja a választók több mint 20 százalékát.

(Dr. Szíj Rezső, Dr. Sebestyén Béla): Féderer úr jóvátételt követel!?


Tisztelt Szerkesztőség!

1990. március 3-án a Beszélőben, majd március 11-én a Népszabadságban dr. Féderer Ferenc úr a hazai nemzetiségi problémákkal kapcsolatos írásokat tett közzé. Mivel ezek az írások hangnemüket tekintve gyűlölködők, és a történelmi tényeket is meghamisítják, társaságunk nemzetiségvédő csoportja szükségesnek vélte, hogy Féderer úr megnyilvánulásaival kapcsolatban állást foglaljon. Az állásfoglalás szövegét mellékeljük, és tisztelettel kérjük lapjukban való megjelentetését.

Dr. Szíj Rezső
a Herman Ottó Társaság elnöke

Dr.







(Szabó András György): Balítélet


Somlay Lajos, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke, a Beszélő III. 15-i számában megírta, hogy alapszabályuknak megfelelően a MOSZ elnökségében és választmányában csak a létező munkástanácsok képviselői kaphatnak helyet.

(Amon Zsolt), (Kocsis László): Mucsa vagy Európa? / Tisztelt Szerkesztőség!


Mucsa vagy Európa?

Egy nappal a választások előtt a Beszélő 1990. március 24-i számában Tamás Gáspár Miklós „Új reformkor vagy új Horthy-korszak” című írásában egy újabb választás elé állítja a kampány során amúgy is megviselt olvasót.


(Ráday Mihály): [Olvasói észrevétel]


Örültem és bosszankodtam olvasva a Beszélő ez évi 9. számának cikkeit. Örültem, mert a lapban ismét szóba került a Déli pályaudvar fölösleges volta. Egész „városvédő” pályafutásom ezzel a témával indult 1970. január 11-én a Magyar Nemzetben. (A cikk és az összes következménye olvasható a Városvédőbeszédek című könyv elején.) Éppen akkor építették át a Déli pályaudvart, és a munkát le lehetett volna állítani. Egyetlen sikerem akkor az volt, hogy a pályaudvar mellé tervezett toronyházat „fektetve” építették meg.

(Mendly Árpád és felesége): A Szabad Demokraták Szövetségének vezetősége részére


Alulírott MENDLY Árpád, Budapest IX. ker., Gabona utca 3. szám alatti lakos, segítséget kérek az ÁLLAM, a miskolci tanács, a Tefu Vállalat és a Skála Nagyáruház ellen, mert 1985 májusában négyszázezer forintért olyan kötvényt hoztak forgalomba, amiért a tanács, az állam és az igazgatóság teljes vagyonával felel.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon