Skip to main content

Visszabeszélő

(Boda Emese), A Szerk.: [Olvasói észrevétel és szerkesztőségi válasz]


…ebben a formában nem reflektáltam még folyóiratban megjelent írásra, pontosabban egy szerkesztőség munkájára.

A 3. számban megjelent, a titokzatos levélíró hölgy (majd a szerkesztőség) kezei közül kikerülő levelet szeretném valahogy semmissé, visszamenőleg valamiképp meg nem történtté tenni.

Egy ilyen típusú levél visszautasítása és meg nem jelentetése számomra olyan evidens, és publikálása annyira abszurd, hogy tulajdonképp zavarbaejtő argumentálni egyáltalán.




(dr. Tütős Sándor): Tisztelt Szabó Ágnes!


Kollégáim szívesen adtak volna tájékoztatást (részben adtak is), ha agresszív, válogatás nélküli szavaiból (amelyekért tőlem munkaközösségének vezetője az Ön nevében kért elnézést) nem derült volna ki, hogy szakemberrel van dolguk. Ha a sértett érzékeny, az érthető, nehezen érthető azonban, ha a jogi képviselő mások méltóságát sértő szavakat használ.

Magyar Elemér: [Olvasói levél]


Kámán József úrnak, Budapest

Tisztelt katonai főügyész úr!

Tudomásomra jutott, hogy néhány hete a Belügyminisztérium belbiztonsági szervének a tevékenységéről államtitkot képező okiratok és adatok jutottak illetéktelen személyek kezébe.




S. [Solt Ottilia]: Anyai kötelesség

Bagatelle 2.


Sz. Anna romantikus lélek. 14 évvel ezelőtt romantikusan gyereket szült távozó kedvesétől, megfogadva erősen magának, hogy nem fogja zsarolni szerelmét, s soha, senkinek nem árulja el, ki is a gyerek apja. Mindeddig tartotta magát szilárd elhatározásához, hősiesen hajózva kis, hivatalnoki jövedelme törékeny ladikjában a cseperedő gyermekkel a megélhetés tengerén. A gyereket gondosan neveli, dacolva a filléres gondokkal, taníttatja idegen nyelvre, korcsolyázni és úszni, nyaraltatja, öltözteti. A gyerek kedves és sikeres, Sz.

(Fóris László dr.): Erkölcsi alap nélkül?!


Lehet-e erkölcsi alap nélkül társadalmat építeni? Nyilvánvalóan nem. Ha lehetne is átmenetileg, nem érdemes, mert az ilyen rendszer nem tartós, lélekcsonkító és a többségnek szenvedést jelenthet. Gondoljunk az elmúlt negyven évre! Olyan semmilyen morálon alapult, hogy jószerivel bárkitől bármit el lehetett venni, mert ideológiailag megmagyarázták, „megalapozták”: a nép nevében teszik. Testi-lelki erőszakot alkalmazva olyan törvényeket hoztak, amelyek alapján jogosnak tűnhetett a művelet. Apámat állása elvesztésével és Szibériával ijesztgették, ha nem ajánlja fel önként öt holdját.

Tisztelt Szerkesztő Úr!


Még 1982 tavaszán szerettem volna hozzájutni az akkor illegalitásban megjelenő Beszélőhöz, s ezért igyekeztem – jó barátom és harcostársam tájékoztatása alapján felkeresni Rajk Lászlót a Galamb utcai címen. Az épület előtt járkálva és fürkészve nemkívánatos személyek felől – egy férfi lépett ki a kapun. Ön volt az.

Kellő igazolás után – megmutatva személyi igazolványomat, a munkahelyi igazolványt és az ’56 előtti papírjaimat, melyek szerint akkor a Közl. Min. egyik központi hivatalának oszt.


Magyar Elemér: Ki fest (ördögöt) a falra?


Egerben a napokban, a Fekete Ló vendéglőben vadászvendégek mulattak. Bartha Alajos, volt MSZMP megyei első titkár, aktív honatya mellett, a helyi előkelőség körében nem kisebb személyiség hallgatta a cigánymuzsikát, mint Grósz Károly exfőtitkár. Láthatóan jól érezték magukat, most cseppet sem tartottak a fehérterrortól, vagy akár csak attól, hogy a tőlük egy ajtónyira a söntésben italozók megtámadhatják őket.

(Húbert Ferenc), Kőszeg Ferenc: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]


Kőszeg Ferenc úr!

A „Beszélő” 1990. január 29. Új folyam I. évfolyam 3. számában kommentár nélkül közöltek egy olyan olvasói (?) levelet, amely minden jóérzésű magyar embert legalább annyira felháborít, mint ebben a formában történt nyilvánosságra hozatala. A levélíró egyetlen mentsége az őszintesége – no meg a levélből is érezhető korlátai.


(Dr. Török Ernő): Tézisek a plakátszabadságról


Beismerem, hogy súlyosan vétettem az etikai kódex betűje és szelleme ellen. Egy MSZP-s plakát alól letéptem e mellékelt plakátkiegészítő pótplakátot. Eredeti szándékaim szerint emlékbe. Ugyanis gyűjtöm az első szabad választás relikviáit. A két sor többet mond annál, amit állít, mivel alig félreérthető módon a következőket szuggerálja:

a) A plakátokat olyan pártok szaggatják le, amelyek nevében a „demokrata” szó előfordul.


(Somlay Lajos), Eörsi János: MOSZ vagy módszer?


E. J. tudósítása a Munkástanácsok Országos Szövetsége megalakulásáról (Beszélő, március 3.) tudatosan vagy az ösztön szintjén – de hamis. Úgy tűnik nekünk, hogy tudatosan. E. J.-nek ugyanis lehetősége volt megismerni az előzményeket, az írásos dokumentumokat. Jelen volt az alakulásnál. Ehhez mérten híradása oly mértékben pontatlan, hogy az már az olvasók – a Beszélő olvasói – félretájékoztatásának minősül.

Egyben a Munkástanácsok mozgalmát lejáratni igyekvő kísérletnek.

E. J.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon