Skip to main content

–szeg [Kőszeg Ferenc]

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Videoklip rendőrökkel


Rodney King, 25 éves, rablás miatt egy évi börtönre ítélt, majd feltételesen szabadlábra helyezett munkanélküli néger építőmunkást március 3-án Los Angeles közelében, a foothilli autópályán négy rendőr tartóztatta fel. King a rendőrök állítása szerint, miközben kiszállt a kocsiból, gyanúsan a zsebéhez kapott. Egy pillanat múlva a földön feküdt, s bár – mint utóbb kiderült – nem volt nála fegyver, a rendőrök gumibottal ütötték, és úgy összerugdosták, hogy eltört a csuklója, továbbá számos koponya- és mellkasi sérülést szenvedett.

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Handabanda és spanyolviasz


Nyomul a kormány. Hiába tiltakozik az ellenzék, hiába érvelnek szakértők, a koalíciós szavazógép elfogadja, amit belétápláltak. Nyomul a kormány, hiába lázong a sajtó, az államtól függő bankok megfinanszírozzák a kormány napilapját, a televízióban a módszeres kiszorítósdi kiszorítja a nézhető műsorokat is. Nyomul a kormány, a kétharmados többséggel elfogadott kerettörvényeket olyan részletes jogszabályokkal tölti ki, amelyek ellenkező értelművé fordítják az eredeti törvényt – mit számít, hogy belegebednek az önkormányzatok, megbénul a főváros.

–szeg [Kőszeg Ferenc]: A magyar háború


A Sivatagi Viharral egy időben a Váci utcán is végigsöpört a vihar. A rendőrök, egyenruhában és civilben, berontottak a Muskátliba, az Annába, és igazoltatták az arabokat, a búrokat, a vaskalaposakat és ami nációt még kávézáson értek. A tévé meg a sajtó büszkén jelentette, hogy bűnelkövetőket és hogy felszámolták.

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Végzetes egybeesés, avagy a vándorló tetemek


A Reform január 25-i száma tömegkivégzés áldozatainak a képét közli. A cikk, amelyet a két felvétel illusztrál, Tito partizánseregének 1944–45-ös rémtetteiről, a vajdasági magyarok ezreinek legyilkolásáról szól. Ugyanezek a holttesek láthatók az Így történt című fotóalbumban, amely a régi Magyar Hírlap kiadásában jelent meg 1935 körül. A Reform azt sugallja – bár a képekhez nincs szöveg –, hogy minden áldozat: magyar.

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Krassó (1933–1991)


Lehet, hogy mindig neki volt igaza?

’56 – mondta, amikor a későbbi ellenzék ’68-ra esküdött. Magyar október nélkül nincs magyar demokrácia. Kapitalizmus! – hirdette, amikor a marxizmus megújítása volt a hivatalos marxizmussal szembefordulók reménye. A kommunizmussal nem lehet „társadalmi szerződést” kötni – fejtegette –, de nem is érdemes. A kommunizmust meg kell dönteni, a kommunizmus össze fog omlani. Nem volt rendszerváltás, semmi sem változott – magyarázta már hörögve, fuldokolva.

Legkedvesebb írói műfaja a keresetlevél volt.




–szeg [Kőszeg Ferenc]: A csapda


Lapunk előző számában két cikkben is foglalkoztunk az utcai könyvterjesztés ügyével. Témánkhoz kapcsolódó írásként közöljük az egyik érintett, a Katalizátor Iroda nyílt levelét.

–szeg [Kőszeg Ferenc]: A holnap hírei, a tegnap árnyai


A régi Beszélő – jósnak bizonyult Az egykori állambiztonsági szervezet, ahogy Pallagi Ferenc mondta volt, arra rendezkedett be, hogy a kommunizmus kétezer évig fog tartani; mi, beszélősök ’81–82 fordulóján egyre inkább meg voltunk győződve róla, hogy a szovjet birodalom bomlási folyamata visszafordíthatatlan, és a kádári közmegegyezésnek vége.

–szeg [Kőszeg Ferenc]: A bécsi főpolgármester megkísértése


Helmut Zilk látogatása – SZDSZ-es szemmel

Zilk urat, Bécs szociáldemokrata főpolgármesterét májusban Kis János, az SZDSZ elnöke hívta meg Budapestre. A látogatásra október 10-én került sor, Demszky Gábor budapesti választási kampányának csúcspontján.

A bécsi vendégnek különrepülőgépével eredetileg fél egykor kellett volna Budapestre érkeznie.




(Lombos Miklós), –szeg [Kőszeg Ferenc]: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

(Külpolitikai helyhatározó, Beszélő, november 24.)


Az elnök védelmében

Mint lapjuk és Göncz Árpád köztársasági elnök régi tisztelője, elképedve olvastam a Katona Tamással készült interjút. Azon, az hogy MDF-es külügyi államtitkár Grósz Károlyhoz hasonlítja Gönczöt, nincs mit csodálkozni. Az MDF már többször tanújelét adta – legutóbb épp a taxisblokád idején –, hogy a kormány népszerűségének rohamos csökkenése közepette nincs igazán ínyére a köztársasági elnök változatlan népszerűsége. Érthetetlennek tartom viszont, hogy a Beszélő hajlandó mindezt kommentár nélkül leközölni.


–laki–, –szeg [Kőszeg Ferenc]: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

(Dr. Kardos Csaba levele; Beszélő, november 24.)


Jelentse fel, mi leközöljük!


Az Alvámos feljelentette a Fővámost. Tette ezt úgy, ahogy illik. Leírta, amit ilyenkor szokás –eltussolás, pia, nők –, majd elküldte a Fővámos felettesének, na meg a sajtónak, jelesül a Beszélőnek. Gyakori eset, szóra sem érdemes, egy olyan országban, ahol az ügyek ilyen bonyolítása régi népi játék.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon