Skip to main content

–szeg [Kőszeg Ferenc]

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Azonnal!

Parlament, 1990. július 3.
Szerkesztőségünk képviselői tudósítanak


Szalay Gábor képviselő (SZDSZ) interpellációjára dr.

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Helsinki Moszkvában


Ebben az évben május 31-e és június 3-a között Moszkvában tartotta meg rendes évi közgyűlését a Nemzetközi Helsinki Emberjogi Szövetség. Erre – bár hosszabb huzakodás után – a szovjet hatóságok először adtak lehetőséget. Pedig a Szövetség létrehozói oroszok voltak: ők ismerték fel, hogy az 1975-ben elfogadott Helsinki Záróokmány, amelyet a szovjet vezetés a jaltai helyzet szerződéses szentesítésének tekintett, másra is felhasználható.

solt [Solt Ottilia], –szeg [Kőszeg Ferenc]: Parlament, 1990. június 26.

Szerkesztőségünk képviselői tudósítanak


Varsói Szerződés

Győzött a kormány: Újabb SZDSZ-javaslatot fogadott el

Május elején a pártok – a Fidesz kivételével – még kígyót-békát kiáltottak az SZDSZ-re, mert hebehurgya módon javasolta, szólítsa fel a parlament a kormányt, hogy kezdjen tárgyalásokat a Varsói Szerződésből való kilépésről.




–szeg [Kőszeg Ferenc]: Magyarország

Új rendszert kell kiépíteni
Parlamenti ellenzék – nálunk és más nemzeteknél


Magyarországon a parlamenten belüli demokráciát nem védik meggyökeresedett szokások, és egyelőre nincsenek korszerű jogszabályok sem. Most, amikor az erős ellenzék erős kormánykoalícóval áll szemben, különösen fontos, hogy a hiányzó szokásrendet a pártok ésszerű megegyezésekkel helyettesítsék. Nyilvánvalóan nem fogadható el, hogy a többségi pártok minden parlamenti tisztséget maguk között osszanak el.

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Három csoda


Az első szabad választás Magyarországon – akármit tartsunk is az eredményéről – három csoda élményével szolgált. Felsorolom őket.

1. Egymillió liberális

Az SZDSZ kereken egymillió szavazatot kapott a választás mindkét fordulójában. Az első forduló után még mondhatták némelyek: az SZDSZ-hívek csupán a következetes rendszerváltásra szavaznak, a kommunizmus ellen. A második forduló résztvevői azonban egyértelműen választottak: a demokratikus ellenzékből kinőtt szabadelvű tömegpártot választották.




–szeg [Kőszeg Ferenc]: A szavazókörtől az eredményhirdetésig


Induljunk ki a szavazókörből. A szavazókörben összeszámolják a leadott szavazatokat, és erről felvesznek egy jegyzőkönyvet. Itt jelen vannak a különböző pártok képviselői és a független jelöltek megbízottai – tehát a jegyzőkönyv biztosan a valóságot tartalmazza. Elgondolásunk szerint ezután a jegyzőkönyv első példányára rá kell ragasztani egy öntapadós címkét, amelyen egy kódjel végig lehetővé teszi a jegyzőkönyv azonosítását.

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Kell-e félni a németektől?

Válaszol Kurt Biedenkopf, a bonni parlament képviselője


Professzor úr, Ön meggyőző érvekkel bizonyította, hogy azok, akik fenyegető erőt látnak az egyesített Németországban, egy régi, idejétmúlt Németország-képet vetítenek rá a mai valóságra. Összefoglalná érveit a Beszélő olvasói számára?

Kurt Biedenkopf: A kérdést, hogy veszélyezteti-e egy ország a szomszédait, számos szempont alapján vizsgálhatjuk. A megítélés klasszikus szempontja az ország nagysága és a népesség száma. Az egyesített Németország sokkal kisebb lesz, mint az egykori Németország volt az első világháború vagy akár a második világháború előtt.


–szeg [Kőszeg Ferenc]: Egy nép – egy pénz


Fontolva zuhanás


Korábban egy szakértői tanács ajánlásokat dolgozott ki az NDK-beli gazdasági átalakulásról. A január 20-án elkészült állásfoglalás szerzői még úgy vélték, az első lépés az NDK márka konvertibilitásának megteremtése. Ehhez természetesen a gazdasági rendszer gyökeres átalakítására van szükség. Biedenkopf némi iróniával mutat rá, az NDK-ban nincs olyan kormányzati erő, amely ezt az átalakítást végre tudná hajtani. A jelenlegi kormány cselekvésképtelen, a március 18-i választások után létrejövő új kormány pedig híján lesz a tapasztalatoknak.

Vizinczey István, –szeg [Kőszeg Ferenc]: Sztálin tér, október 23.


1956. október 23-a estéjének leglátványosabb eseménye a Sztálin-szobor ledöntése volt. Krónikája a nap eseményeivel foglalkozó irodalomban viszonylag mégis szerény helyet foglal el. A szobor környéke távol esett a tüntetés útvonalától, a résztvevők számára a Parlamenthez és a rádióhoz képest mellékszíntér volt, és a szobordöntés nem ütközött semmiféle ellenállásba.

–szeg [Kőszeg Ferenc]: A forradalom hangja


Amikor az első beszélgetések folytak arról, szükséges-e, lehetséges-e szamizdat folyóiratot indítani, valaki felvetette: írott, sokszorosított folyóirat helyett forgalmazzunk magnókazettákat. „Khomeini is magnókazettákkal hódította meg Iránt.” A Beszélő anyagát, vitacikkeit, gondolom, senki sem lenne hajlandó végighallgatni; a jó öreg Gutenberg-galaxistól a második nyilvánosság sem vehet egykönnyen búcsút. De ahogy az írott szót nem helyettesítheti a rögzített beszéd, a hangot sem pótolhatja az írás.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon