Skip to main content

Ara-Kovács Attila

Ara-Kovács Attila: Belgrád és Bukarest

Bosznia-Hercegovina, Crna Gora, Horvátország, Macedónia, Szerbia, Szlovénia


Igaz ugyan, hogy közvetlenül az összecsapásokat megelőzően a belgrádi Danas ismét a horvátoknak küldött, romániai eredetű géppisztoly-szállítmányokról cikkezett, mégsem ez keltette fel a megfigyelők érdeklődését. Sokkal inkább azok a bukaresti jelzések, melyek ottani hivatalos körök kétértelmű magatartására utaltak a délszláv államalakulat felbomlásával kapcsolatban.

Ara-Kovács Attila: Új tartalmú szuverenitás felé?

A Fidesz külügyi koncepciója


A Fidesz külügyi koncepciójának talán az a legnagyobb szerkezeti hibája, hogy egyidejűleg és egyenlő mellékben fűti a hatalmat nélkülözni kénytelen nagypolitikai és a liberalizmus terén gyakorta kizárólagosságra törekvő pártpolitikai ambíció.

Ara-Kovács Attila: Párhuzamos kapcsolatok

Interjú Szokai Imrével, a Külügyminisztérium helyettes államtitkárával


Beszélő: Ön korábban is hivatásszerűen foglalkozott a kisebbségi ügyekkel. Mennyi beleszólása van ma ezek alakításába, s hogyan ítéli meg az egykori és mai külpolitika magatartását a környező államokkal kapcsolatban?

Szokai Imre: E tekintetben azt kell pontosan látni, hogy egy ilyen beosztású embernek, mint amilyen én voltam és vagyok, milyen beleszólása lehet a politika irányításába. Az persze mindenkeppen igaz, hogy a környező államok problematikájával már kezdő külügyes korom óta foglalkozom.


Ara-Kovács Attila: Az idő ellenünk dolgozik

Beszélgetés Simon Wiesenthallal


Az Európa Könyvkiadó az idei könyvhétre megjelentette Wiesenthal: Az igazság malmai című memoárkötetét, pótolva ezzel több évtized mulasztását. Igaz, 1970-ben már magyarul is hozzáférhetővé vált a szerző A gyilkosok közöttünk járnak című leleplező, náciellenes munkája, de mintegy csak suba alatt.

Ara-Kovács Attila: Tömbrehabilitáció

Beszélgetés Valki Lászlóval


Beszélő: A Külügyminisztérium ismételten arra az álláspontra helyezkedett, hogy semmilyen esélye sincs a NATO-hoz történő csatlakozásnak. Nem mond ennek ellent a szervezet külügyminisztereinek legutóbbi határozata, miszerint a tizenhat tagállam biztonsága elválaszthatatlan Európa többi államának biztonságától? A „biztonsági partnerség” kialakulása vajon nem tekinthető-e első lépésnek a csatlakozás felé vezető úton?

Valki László: Örömmel olvastam a határozatot, mert az arra utalt, hogy valami azért változott a NATO gondolkodásmódjában.


Ara-Kovács Attila: Brüsszel, Budapest: ’56


Beszélő: Az emigránsszervezetek intézményei rendre hazatértek. Értelmezhetem-e úgy, hogy az ’56-os forradalmat kutató intézet létrejöttével a brüsszeli Nagy Imre Intézet is hazatelepült?

Bak János: Király Béla, az 1989. június 16-i temetésen mondott beszédébe – egyebek mellett – azt is belefűzte, hogy a Nagy Imre Intézetet haza kell hozni. Mi, néhányan az egykori munkatársak közül, másnap azonnal elhatároztuk, hogy eleget teszünk ennek a programnak, annál is inkább, mert tulajdonképpen ma is vállaljuk az egykori intézet célkitűzéseit.


Ara-Kovács Attila: Hány lépés előre, hány lépés hátra?

Az RMDSZ második kongresszusa


A nagy kérdés persze, hogy e széttagolódás, „pluralizálódás”, vajon nem osztja-e meg az erdélyi magyarokat. És vajon nem fogja-e akaratlanul is támogatni a román szélsőségesek azon vádját, hogy „az etnikai egység” politikai mozgalmak sajátja nem lehet, sőt épp ellentétes a társadalmi rétegződés természetes adottságaival.

De persze egyéb kérdések is felmerülnek, melyeket főképp az RMDSZ most hétvégén, Marosvásárhelyen megtartott kongresszusa aktualizált.


Ara-Kovács Attila: A külügyek állása

Jeszenszky Géza miniszter nyilatkozik lapunknak


A mai magyar külpolitikát gyakran summázzák akként, hogy az csak konzerválni próbálja elődje sikersorozatát, máskor meg azt állítják, hogy épp e sikersorozat rovására próbál saját politikai arculatra szert tenni. Mi az Ön véleménye erről?

Mind az első, mind a második summázat igaz bizonyos értelemben, csak az elsőben a „konzerválni”, a másodikban a „rovására” szót hagynám ki, s a „továbbvinni” és „elismerése mellett” szavakra cserélném ezeket.


Ara-Kovács Attila: Közép-Európának nincsen párja

Gazdasági szakemberek tanácskozása a Hiltonban


Hogy jön-e a nyugati tőke Magyarországra vagy sem, egyre kevésbé kérdéses, ugyanakkor az a veszély fenyeget, hogy idővel senki sem tud majd reális képet alkotni a beruházások igazi intenzitásáról, mértékéről. Magyar részről már hetek óta befektetési apályról beszélnek.

Ara-Kovács Attila: Le a maszkokkal!


Beszélő: Tekinthető-e az adások betiltása a diktatórikus megoldások újabb jelének? Annak hogy Bukarest nem tűri tovább a kritikai hangvételt?

Nicolae Moranciu: A helyzet már a kezdetektől fogva igen keménynek bizonyult. Ennek megfelelően mindig is voltak problémáink. Immáron negyedik alkalommal kísérelték meg, hogy elnémítsanak bennünket. Úgy tűnik azonban, hogy ez utóbbi a legkomolyabb fenyegetés. És egyben a legnyilvánvalóbb jogsértés a kormányzat részéről, hisz nincs jogi alapja a betiltásnak.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon