Skip to main content

Ara-Kovács Attila

Ara-Kovács Attila: Az integráció dicsérete

Beszélő-beszélgetés Valki Lászlóval
Budapest, Helsinki


– Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet parlamentjének múlt heti budapesti újjáalakulása és az e heti helsinki csúcs tanulságai alapján állítható-e, hogy konszenzus született volna a jövendő stratégiai célokat illetően?

– Nem tudnám megmondani, hogy léteznek-e ilyen stratégiai célok, de ha léteznek is, valószínűleg minden résztvevő szemében máshogyan festenek.


Ara-Kovács Attila: Kínai vándorutak


A kínaiakkal szembeni honi fellépés ugyanakkor nem áll példa nélkül. Mi több, azok az országok, ahova a korábbi évtizedekben százezrével, milliószámra áramoltak az emberek, az utóbbi években rendre becsukták kapuikat a kínaiak előtt, limitálták az ázsiai negyedek befogadóképességét, és ma elég drasztikus módszerekkel toloncolják vissza azokat, akik az elrettentő példák ellenére mégis megpróbálkoznak a bevándorlással.

Kik is azok a bevándorlók?

Az 1989-es Tienanmen téri vérengzést követően Kínában nemcsak a politikai légkör romlott meg vészesen.




Ara-Kovács Attila: Nincs kedvezmény Bukarest számára


Lawrence Eagleburger amerikai külügyminiszter a múlt hét közepén Romániában járt.

Ara-Kovács Attila: Törzsi tantárgyak demokratikus órarendje

Választások Romániában


A választás, elenyésző számú szabálytalanságtól eltekintve, rendben és törvényesen zajlott le, így az ellenzéket igen váratlanul érte a Front közel 60 százalékos győzelme. Igaz, Temesvár és a fontosabb dél-erdélyi városok a jelenlegi vezetés ellen szavaztak; a Demokratikus Konvenció itt szinte minden fontosabb helyet megszerzett.

Ara-Kovács Attila: Hetedhátország


Katonapolitikai szempontból eddig Szerbia volt a térség egyetlen „ütőképes” állama. Nem véletlen hát, hogy a korábbi egyensúly felbomlásának vesztesei a belgrádi erő szétforgácsolódása láttán saját befolyásukat is végveszélyben látják. Új helyzetbe került az a néhány szomszédos ország is, amelyek számára eddig – balkáni viszonylatban – ugyancsak Szerbia jelentette a nagyon is biztos hátországot.

Ara-Kovács Attila: Lassan a gyorshadtesttel

Beszélő-beszélgetés Valki Lászlóval


Beszélő: A BT-csúcson magyar részről is elhangzott az a javaslat, hogy állítsanak fel békefenntartó gyorshadtestet. Milyen valószínűsége lehet egy ilyen döntésnek?

Valki László: Nehéz most megmondani, milyen ennek a valószínűsége. Lényeges az lenne, hogy legalább az Egyesült Államok, helyesebben szólva mindenekelőtt az Egyesült Államok egyetértsen a hadtest felállításával. Ám amennyire a sajtóból érzékelni lehetett, Bush elnök nem válaszolt kedvezően erre a javaslatra. Egyébként, gondolom, az indokai eléggé kézenfekvőek.


Ara-Kovács Attila: Rosszkedvünk tele

Beszélő-beszélgetés Bodor Pál íróval, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökével


Beszélő: Nem emlékeztet téged a mai helyzet életed egyik korábbi korszakára? Úgy tudom, régebben Romániából kaptál fenyegető leveleket, most a feladók elsősorban magyarországiak…

Régebben és most is a szélsőjobboldali, magyargyűlölő köröktől kaptam odaátról névtelen leveleket – no meg aláírt vezércikkeket. A bukaresti Romania Mare, a Romanul, az Azi, a Saptamana, a kolozsvári Vatra Romaneasca című folyóirat különösen A hisztéria szükségállapota című könyvem ürügyén bőségesen, dühtől fuldokolva támadott.


Ara-Kovács Attila: „Nem nagy kunszt robbantásos merényletet elkövetni”


Beszélő: Bécsben, némi malíciával úgy fogalmaznak, hogy a nyugat-keleti hírszerzés fő találkozópontja ma már nem az osztrák főváros, inkább Budapest…

Dr. Gálszécsy András: Azt hiszem, az ősi császárváros azért még ma sem panaszkodhat. De Magyarország nyitottsága kétségtelenül lehetővé teszi, hogy ilyen jellegű börze itt is kialakuljon.

Az együttműködés sémái

Beszélő: Tudjuk, hogy a rendőrség jelentékeny segítséget kapott az elmúlt két esztendő során külföldről. Számíthattak-e hasonló támogatásra a titkosszolgálatok?

G.








Ara-Kovács Attila: Alkotmányos önkény?


Sokan úgy vélekedtek, hogy Románia legújabb alkotmányát legalább oly lelkesedéssel szavazza majd meg a lakosság, miként az 1990-es választásokon a Nemzeti Megmentési Front ma is tartó uralmát. A múlt vasárnapi referendumon azonban a lakosságnak alig kétharmada járult az urnák elé – főként azokon a vidékeken, például a Székelyföldön mentek el sokan szavazni, ahol a szavazókedvet eleve az alkotmánnyal szembeni indulat motiválta. Az alkotmányt szentesítő és oly keveseket boldogító Igen így is megszületett.

Ara-Kovács Attila: Molotov-koktél és Szent István-ének

Csángóföld


Minthogy a kormány és az ellenzék végül is megállapodott abban, hogy a december 15-ére tervezett helyhatósági választásokat január végére halasztják, egy csapásra szelídülni látszik a szavazatszerzésért folytatott háborúskodás, s némileg csillapult a kisebbségellenes hisztéria is. Valójában persze a parlament csupán azon igyekszik az utóbbi napokban, hogy kevésbé teátrális témát találjon, s ne mindig a magyarokkal ijesztgesse a közvéleményt.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon