…még nem zárult le. A Kalasnyikov-affér, a Zwack–Bollobás-botrány után persze kiváló fantáziára van szüksége annak, aki újabb meglepetéseket remél, és még nagyobb csalódásokat jósol.
Bár Jeszenszky Géza újabb és újabb offenzívákba kezd, erőfeszítéseit a következőkben aligha fogja bárki is méltányolni, még ha azok véletlenül tényleges eredményekkel járnának is.
– Az új önkormányzatok tehát kész orvosi-szakmai szervezetekkel találták magukat szemben?
– Igen. Ugyanis a körzeti orvosok már a régi szisztémában is eléggé kiszolgáltatottnak érezték magukat. Ráadásul a tanácsi rendszer felbomlásával egyre bizonytalanabbá váló viszonyok veszélyeztették az egészségügyi alapellátást is. Ezért jött létre – szakmai és érdekvédelmi szervezetként – a kollégium. Közvetlenül ezt követően hoztuk létre a Körzeti Egészségügyi Dolgozók Független Szakszervezetét is, legutóbb pedig az Orvosi Kamara XIII. kerületi szervezetét.
Úgy tűnik, a román szélsőjobboldal – az elmúlt hónapokban elszenvedett sorozatos politikai vereségeit követően – hamar magára talált. Ezúttal a legnyomósabb érvhez folyamodott, a gazdaságihoz. Sikeresen: az önnön kommunista másnaposságától szabadulni képtelen kormányzat tálcán kínálja számára az újabb legitimációs lehetőségeket.
Még sokáig nem múlhat el március anélkül, hogy ne jutna eszünkbe az 1990-es marosvásárhelyi pogrom. Már csak azért sem, mert még mindig igen keveset tudunk mindarról, ami akkor és ott megtörtént.
Az idén Erdélyben – legalábbis eddig – nem került sor tömeges etnikai ellentétekre. E tény leginkább azokat igazolja, akik úgy vélték: tavaly még szüksége volt a román kormánynak arra, hogy pogromok, egyéni és kollektív megtorló akciók révén igyekezzék mind nagyobb politikai-nemzeti tőkét kovácsolni a maga számára.
Moszkva színeváltozása
A kelet-európai regionális konfliktusok éleződésének eredményeként a Szovjetunióban újra egyre határozottabb formát kezd ölteni a Nyugat-ellenesség, és propagandájukban a NATO ismét egyre inkább hasonlítani kezd ahhoz a képhez, amelyet egykoron Sztálinék alkottak róla. Ezzel egyidejűleg Európa keleti tájain ismét kénytelenek lesznek a semlegesség útját választani, melynek értelmében egyes országokat ugyan kiemelnek az ellenségként számon tartott tényezők közül, ugyanakkor mégis ellenfélként kezelik őket.
Az Úr ezerháromszázharmincötödik évében, Szent Márton ünnepe körül János cseh király és fia, Károly meg a lengyelek királya Magyarországra, Visegrád várába jött Károly királyhoz,hogy ott örök békeegyezséget kössenek. Ez meg is történt. A cseh király ebédjére Magyarország királyának bőkezűségéből mindennap kétezerötszáz kenyeret adtak, és a királyi étekből is bőségesen; a lovaknak pedig egy-egy napra huszonöt mérő abrakot. A lengyel király ebédjére pedig ezerötszáz kenyeret és élelmiszert bőségesen; borból száznyolcvan hordót mértek ki.
Németh Vova: Kezdetben bíztunk azokban a társadalmi változásokban, amelyek vállalkozópártiaknak tűntek Majd pedig az alakuló önkormányzatokban kezdtünk bízni, de az eredmény kiábrándító volt ez esetben is. Helyzetünk szempontjából a legelfogadhatatlanabb az, hogy igazából nem tudjuk, hogyan fajulhattak idáig a dolgok. Mindössze sejtelmeink lehetnek. Ügyünk úgy kezdődött, hogy még tavaly májusban az illetékes felügyeleti szervek kifogást emeltek a portálunk miatt, majd amiatt, hogy az alkalmazottak nem rendelkeznek megfelelő szakképesítéssel.
Kompromisszumok dicsérete
– Campeanu úr, Ön a Társadalmi Dialógus nevű ellenzéki értelmiségi tömörülés egyik alapító tagja. Részt vesz-e a militánsabb aktivistákat tömörítő Polgári Szövetség tevékenységében is?
– Nem. Ám minthogy a Polgári Szövetség vezetőségében igen sok olyan kollégám is jelen van, aki a Társadalmi Dialógus csoportnak is tagja, ezért sokan úgy gondolják, hogy az előbbi ez utóbbinak valamiféle fiókszervezete. Ez nem igaz. A szövetségben részt vevők valóban úgy vélik, valamilyen militáris lépésre van szükség.
A Varsó Szerződés halotti bizonyítványának aláírásakor senkinek sem állt el a lélegzete, a meghatottságnak nyomát sem lehetett látni, mindössze némi megkönnyebbülés jelezte, hogy sikerült a dolgot nagyobb konfliktusok, összecsapások nélkül megúszni.
A sajtócélozgatások még néhány nappal ezelőtt is arra engedtek következtetni, hogy a részt vevő felek – mindenekelőtt a csehek, a lengyelek és persze a magyarok – roppant erőfeszítéseket tesznek majd, hogy végérvényessé és bizonyos fokig látványossá tegyék a VSZ felszámolását.
Nem is oly rég még dicséretre méltó bátorságot láttunk abban, hogy a román hadügyminiszter kész volt a legnagyobb etnikai konfliktusok idején is találkozni magyar kollégájával. S hogy nemrég családjával egyetemben Magyarország vendége lehetett, az csak fokozta csodálatunkat. Így aztán igyekeztünk különösebb jelentőséget nem tulajdonítani annak, hogy a román kormány időközben sorozatosan engedni kényszerült a legkülönbözőbb nacionalista kísértéseknek.
Mindez persze nem akadályozhatja meg, hogy bizonyos kérdésekre – a magunk módján – választ keressünk.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 36 hét
8 év 9 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 14 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét