Skip to main content

Ara-Kovács Attila

Ara-Kovács Attila: Feketén Ausztriában


Most, hogy Ausztriában a lengyelekkel és románokkal szemben újra bevezették a vízumkényszert, szóba került, hogy szélesebb körben is korlátozzák a beutazást. A választási kampány során még olyan követelés is elhangzott, hogy a magyar állampolgárok számára is írják elő a 48 órán belüli bejelentkezési kötelezettséget.

A kelet-európai turistákkal szembeni új keletű indulatokat csak részben magyarázza az a tény, hogy a közeljövőben szovjet invázióra is számítani lehet: az osztrákok szemében nagyobb veszélyeket rejt az illegális munkavállalók számának növekedése.


Ara-Kovács Attila: Egy langyos nap éjszakája


Elment talán az eszem? A korán elérkező estében – mely éppoly melegnek tűnik ma, mint a tegnap volt március 25-i – az utcákat járom, s igyekszem leolvasni az emberek arcáról elszántságukat, a dacot, mely olyannyi grimaszra adott okot az elmúlt fél év során. Elment tehát az eszem? – gondolom néhány sikertelen próbálkozás után, minthogy semmilyen eredményre sem jutok.

Ara-Kovács Attila: Zsidónak lenni Besszarábiában…


Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy Moldáviában még mindig több mint félszázezer zsidó él. Félszázezer azt követően, hogy részben a sztálini terror, de főként az 1941–1944 közötti román megszállás mindent elkövetett, hogy végérvényesen kiirtsa őket…

Besszarábia ugyan a Holocaust számon tartott mártírvidékeinek egyike, az ott történtekről azonban éppoly keveset lehet tudni még ma is, akárcsak akkor, amikor még államérdeknek számított a tömegmészárlások eltussolása.


Ara-Kovács Attila: Katonás esélyegyenlőtlenség

A román gazdaság kétszáz napja


Ma már persze mindenki tudja, hogy ezekből az ígéretekből semmi sem lett, s különösen akkor szembeötlő e pálfordulás, ha a társadalom jelenlegi állapotát döntően és elsődlegesen meghatározó gazdaságról beszélünk. Mi történt tehát – tehetjük fel a kérdést –, mi történt gazdasági szempontból 1990 első felében Romániában? Nos, igen egyszerű a válasz: jelenleg a munkásság legalább 60%-a fizetésének csak felét kapja meg.

Ara-Kovács Attila, Zaválnij Georgij: Örmény népfelkelők között

Hányadán állunk?


– Parancsnok úr, az önök fegyveres szervezete kitől akarja Örményországot megvédeni, a Vörös Hadseregtől vagy a környező államoktól?

– Szervezetünk általános védelmet kell biztosítson Örményországnak, bárhonnan jöjjön is a támadás, bárki is veszélyeztesse hazánk függetlenségét. E téren nagy tapasztalatokkal rendelkezünk. A század elején Örményországban úgynevezett fedain, azaz önkéntes fegyveres csapatok működtek, illetve létezett védelmi feladatokra szakosodott fedain mozgalom is.


Ara-Kovács Attila: A háborúnak vége, ugye?


Amikor a román csapatok 1919-ben, 1944–45-ben, majd pedig 1956-ban megint csak bevonultak Magyarországra, akkor Románia mindannyiszor megnyerte velünk szemben a maga „furcsa háborúját”.

Ara-Kovács Attila: Peer Gynt hagymája

avagy a szuverenitás ellentmondásai


A Szovjetunió tagköztársaságai igen különböző módon élik meg az előttük rendre-másra megnyíló, korlátozott szabadság lehetőségeit. A függetlenség gyakorlati megvalósítását illetően igyekeznek inkább bátorító példákat követni – leszámítva az örökkön renitens Litvániát –, semmint, hogy maguk törjenek utat a bizonytalan ismeretlen felé. Persze nem is annyira kiszámíthatatlan, mi mindennel járhat együtt egy esetleges, Moszkvával szakító gesztus.

Ara-Kovács Attila: Pánázsai piknik?


A múlt nyári, Habsburg Ottó kezdeményezte vasfüggönyszaggatás meg a most május 10-én meghirdetett romániai irredenta – de csak jelképes – Besszarábia-visszafoglalás keveredhetett azoknak az agyában, akik a mostani június 3-i trianoni emléknapot hasonló határátjárogatással akarták emlékezetessé tenni. Szó se róla, az ötlet – Bukarestből nézve – nem volt rossz.

Ara-Kovács Attila: Az emberi jogok diszkrét bája

Koppenhágai zárszámadás


Volt egy-két dolog, ami némelyeket az első pillanattól kezdve szkeptikussá tett. Az itteni célkitűzések között például ismét csak olyan általános emberjogi kérdések megoldása szerepelt, melyeknek mechanizmusát a korábbi bécsi és párizsi értekezlet már nagyjából kialakította.

Ara-Kovács Attila, Zaválnij Georgij: „A birodalom problémái birodalmi keretek közt nem oldhatók meg…”


Beszélő
: Önöknek nem kevés keserű tapasztalatot tartogattak az elmúlt hónapok. Rendre bebizonyosodott, hogy kevesen állnak Litvánia mellé. Hogyan ítélik meg mindennek tudatában esélyeiket arra, hogy hazájukat megszabadítsák a bolsevizmustól?

Voka: Nos, azt hiszem, azoknak a kelet-európai országoknak, amelyeket a sors az utóbbi jó néhány évben összekötött, segíteniük kell egymást, minthogy – morális tekintetben legalábbis – a későbbiekben is egymásra leszünk utalva.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon