Skip to main content

Bán Zoltán András

Bán Zoltán András: „Egyáltalán nem így képzeltem el!”

Könyvek négyszemközt


A címben idézett keserű-bohócos felkiáltást Kálnoky saját sírfeliratának szánta, mégpedig kannibál vagy pápua nyelvű műfordításban. Mennyire jellemző e clownerie az öreg Kálnokyra! Hiszen ismeretes, hogy „T. S. Eliot eme halhatatlan verssorát” J. Alfred Prufrock szerelmes éneke című költeményéből éppen ő fordította kongeniálisan, és tette így az angol pályatárs versét saját életműve egyik halhatatlan remeklésévé.

Bán Zoltán András: Kívül az irodalmi szervizjátékon

Marno Jánossal beszélget Bán Zoltán András


Az első könyved megjelenésekor harmincnyolc éves voltál, de publikálni is csak egy pár évvel korábban kezdtél. Mégis mit csináltál addig? Az érettségitől az első publikálásig?

Egyedül voltam, írtam. Most elmondjam, hogy addig mi volt? Jelentkeztem az egyetemre, filozófia szakra. Nem vettek fel, a felvételiztető tanár kinevetett. Hogy képzelem én, ezzel a háttérrel?

Milyen háttérrel?

A családot kitelepítették, deklasszálódtunk.






Bán Zoltán András: Korszerűtlen tárca Márai ürügyén

Könyvek négyszemközt


Szívem szerint egy kávéházban olvastam volna végig ezt a könyvet, két vagy három ülésre, kora délutántól alkonyatig. Talán megbocsátható szentimentalizmussal utánozva a helyzetet, melyben e kötet írásainak java készült: pamutpuha cigarettafüstben, egy fekete (vagy egy kapuciner), lázasabb pillanatokban egy kiskonyak társaságában, néha felpillantva a papírról, ki-kinézve az értelmetlen utcai forgatagba (bár bealkonyult), aztán vissza a szöveghez, rábólintva egy találó jelzőre, elkomorodva egy sutább mondatfűzésen.

Bán Zoltán András: Egy eléggé szűk ketrecbe zárt író

Kertész Imrével beszélget Bán Zoltán András


Fél évig Bécsben voltál egy ösztöndíjjal, és Wittgensteint fordítottál, a Vermischte Bemerkungen című könyvét, amit halála után állítottak össze a feljegyzéseiből.

Ez az összeállítás Wittgenstein életbölcselete: esszéista, moralista, művészi és vallásos életét érintő gondolataiból a legszebb könyve lett, amely egészen új oldalát mutatja meg. Négy hónapig dolgoztam mondhatni éjjel-nappal, ültem a lakásban, Bécset meg sem néztem, fordítottam, fordítottam és hiába.


Bán Zoltán András: Rövid séta egy koponya körül

Könyvek négyszemközt


Fokozatosan feledkeztünk meg Karinthyról. Róla, aki a Nyugat nagy gárdájának sportoló népszerűségű képviselője volt, kinek egy ország figyelte lélegzetvisszafojtva agyműtétjét, hogy aztán halála után szinte hónapok alatt törölje ki emlékezetéből személyét és életművét. Volt később némi Karinthy-reneszánsz az ötvenes-hatvanas években – a humorista redivivusa volt ez mindenekelőtt.

Bán Zoltán András: König Lehar népe

Könyvek négyszemközt


Az anekdotával Karl Kraus ajándékozott meg bennünket. A nagy osztrák szitokmester, aki – Freudhoz hasonlóan – hitt a sajtóhiba ördögében, a következő színházi hirdetést látta egy szentgalleni újságban: „König Lehár – szomorújáték 5 felvonásban W. Shakespeare-től.” Kraus szerint: e sajtóhiba a kor mércéje. Nem nevetséges, inkább kétségbeejtő. Önmagában egy shakespeare-i szomorújáték.

Bán Zoltán András: A kispanaszfal előtt

Könyvek négyszemközt


„Szegény” – ez Szép Ernő művészetének egyik alapszava. Szegény, mert pénztelen, üres zsebű nimolista, hullaképű hitelezők üldözöttje, örök vesztese lóversenyeknek és kártyacsatáknak, rendelése: kávé és egy kifli, csak nagy ritkán chartreuse vagy pláne armagnac, ha mégis, felíratja a főpincérrel a többihez. Szegény, de álmai szecessziósan gazdagok: veszett nőstények, fess dámák, grófnék és baronesse-ek egy posillipói reneszánsz palotácska budoárjában, ám ébren inkább fürge kis kokottok, „hülyönc” masamódok, graciőz grizettek ágyaiban volt otthonos.

Bán Zoltán András: Leírások, nagyjelenetek és élőképek

Adalékanyagok Szomory Dezső prózájának élvezéséhez

A következőkben Szomory Dezső prózájának néhány alapvonását fogom teljesen szubjektív, noha azt remélem, nem teljesen önkényes módon bemutatni. Kiinduló, a Genette-féle narratológiával csak összekacsintó, de annak szemszögéből „tudományosan” aligha megalapozható tézisem a következő: Szomory érett prózájának két alapvető elbeszélői alakzata, a bevett magyar fordítással szólva, „lendülete” („mouvement”) a leírás és a jelenet. Ezt legkivált a Harry Russel-Dorsan a francia hadszíntérről és A párizsi regény egyes nüanszainak felidézésével próbálom majd alátámasztani, noha például drámáinak részletező színleírásai, utasításai ugyancsak megérnének pártucatnyi elemző mondatot.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon