Skip to main content

Bikácsy Gergely

Bikácsy Gergely: Az Apokalipszis gyermekei

Leningrád cowboys menni Amerika?


Jurij Zaharov orosz rendező leningrádi srácokkal beszélget, akik a puccs idején, húszan-harmincan barikádokat védtek. „Ha megindulnak a tankok, akárcsak egyetlenegy, elsöpörték volna a gyenge és rögtönzött barikádunkat” – mondja józanul egyikük. Rendkívül tanulságos és érdekes filmet láthattunk február végén a magyar televízióban (a rendező egyébként nemrég Pesten járt, szóba került, hogy nálunk rendezhetne). Puccs után s tán újabb puccsok előtt: meglepő, mennyire mérsékeltek, tisztánlátóak a leningrádi barikád védői, hogy mennyire hiányzik belőlük a túlhabzó, felszínes lelkesedés.

Bikácsy Gergely: Gondolkodó képek

avagy a Közjáték


Minden reggel és este négy-öt perc csupán, annyi, mint egy arcpirító reklám, s talán csak a rövid műsor vége felé kezdünk ráébredni, hogy más minőséget látunk, mint eddig egész nap, csak akkorra tisztul ki a fejünk Híradótól, A Héttől, mikorra ezek a furcsa képek és szövegek épp véget érnek.

Lassan a tévé műsornapjának legizgalmasabb öt perce lesz a Közjáték. Szinte követelőzve kívánkozik a játékosan filozofikus műsor jellemzéséül Weöres Sándor címe az eddig látott programok közül: A teljesség felé.


Bikácsy Gergely: Az áldozat füstje

Árnyék a havon


A huszonharmadik Magyar Filmszemle Szabó István Édes Emma, drága Böbe című filmjével zárult. Maradjunk azonban most még a nyitónapi díszelőadásnál: annál is inkább, mert múlt heti cikkemben tévesen tulajdonítottam a szemlepremiert Salamon András Zsötemjének (amiért az olvasók és az érintett alkotók elnézését kérem).

Bikácsy Gergely: Na most mi van?


Tehetséges bemutatkozás a Zsötem. Salamon András nevét eddig alig ismerhettük, most pedig elnyerte a legjobb első film kritikusi díját, és a Zsötem vetítésével nyílik meg a Magyar Játékfilmszemle. A filmet bemutatása hetében zsúfolt nézőtéren láttam, holott nézőterek ma már csak amerikai akciófilmeken vagy az Örökmozgó Wenders- és Kurosawa-premierjein telnek meg.

Vetítése alatt ellentmondásos érzések kerülgettek.


Bikácsy Gergely: Az abszolút film krónikája


Kassák Lajos ismertette „Az abszolút film” címmel annak idején Ruttmann híres avantgárd jellegű remekét, a Berlin, egy nagyváros szimfóniáját. Kassák kifejezése talán illik általában is a nehezen definiálható, „avantgárd” vagy „kísérleti” filmművészetre. Most, a könyvhétre megjelent F.I.L.M.

Bikácsy Gergely: Két április


1957-ben április 21–22-re esett húsvét.

A hatalom is ünnepre készült: a leghamisabb, legálságosabb május elsejére, a szép régi munkásmozgalmi nap megcsúfolására (ha még nem csúfolta volna meg eléggé Hitler és Sztálin állama). Az a májusi nap máig szomorúan tanulságos: a forradalom leverése után alig fél évvel a Hősök terén két-háromszázezer ember ünnepelte a Kádár-kormányt. „Kis ország vagyunk, nekünk csak egy csőcselékünk van” – mondta állítólag maga Kádár egy csodálkozó nyugati újságírónak, aki az októberi százezrekre emlékeztette.


Bikácsy Gergely: Török induló, tortával

Jancsó Miklós: Isten hátrafelé megy


Hosszú folyosó

Klasszikus zenemű nyikorog-csikorog egy szál hegedűn az új Jancsó-film valamelyik hosszú folyosóján. A film maga azonban csöppet sem „klasszikus”. Tulajdonképpen nincs is stílusa: egy hajdan jelentős formaművész, a filmnyelv egyik forradalmasítója és megújítója botladozik e stílustalan zűrzavar folyosóin. A vásznon látható hegedülő alak valamiképpen a régebbi Jancsó-filmekben éneklő és gitározó narrátor (Cseh Tamás) utóda is lehetne, de épp az ellentéte: Bocskay-ruhás, vitézkötéses, anakronisztikusan idétlen figura.


Bikácsy Gergely: A hattyú és a görény

Rainer M. János: Az író helye
Hatszemközt a sárkánnyal


Tárgyszerű és „hűvös” észrevételeim ezért néhány sorra szorítkozhatnak: Rainer M. János hidegvérű szakszerűséggel számol be a torz kapcsolatról. Afféle „pozitivista” módszerrel, mintegy lexikálisán, felsoroló jelleggel, nyugodtan és tárgyilagosan halad előre. Jó arányérzékkel foglalja össze, amit érdemes, saját kommentárt, észrevételt, netán érzelmet alig enged meg magának. A hattyúdalt szeretem és érdekel, a hattyúdalt fogadó (vagy megrendelő) görénymorgás nemcsak viszolyogtat: fikarcnyit sem érdekel.

Bikácsy Gergely: A Vörös Félhold üzenete


Eddig úgy tudtam, a Vörös Félhold nem más, mint a mohamedán országok vöröskeresztje. Most okosabb vagyok: a vörös félhold a kommunizmus daloló holnapjainak csábító üzenete is.

Vendégem volt néhány napig egy Párizsban tanuló török egyetemista leányzó. Őt hívták „Vörös Holdacskának”. Szülei, jómódú értelmiségiek agyalták ki számára ezt az egyébként nem létező nevet: Alayça. S ez a vörös hold kínzó fényével fura kérdéseket sugárzott.

Alayça gyors felfogású, értelmesnek látszó húszéves lány.




Bikácsy Gergely: A némák szava

Magyar rekviem


Utólag, a vetítés után bizonyos idővel válik csak bizonytalanná a néző: igazán jó filmet látott? Makk Károly alkotása a vetítés alatt hatalmában tart: feszültsége van, jó ritmusa, és a fekete, kegyetlen jeleneteket izgalmasan ellenpontozza humorral, könnyes érzelemmel, lélegzetvételnyi viharszünetekkel. 1958 őszén vagyunk, a halálraítéltek cellájában. A film hat hőse közül befejezéskor csak egyetlenegy van életben, az idős professzor. A filmet keretbe zárja a közönyös hullaszállítók hajnali koporsórakodása.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon