Skip to main content

Bikácsy Gergely

Bikácsy Gergely: Finnek, törökök, filmek

Moziegér


Hírek szerint új filmjének premierjére nemsokára Budapestre érkezik Aki Kaurismäki, a legismertebb finn rendező. A nyugati kritikusok és nézők a hatvanas években, a lengyel, cseh és magyar filmiskolák eredményei láttán hökkentek meg: számunkra hasonló meglepetéssel szolgáltak tíz-tizenkét éve a török–kurd Güney nemzetközi sikerei (török film nyerte Cannes-ban az Aranypálmát, hihetetlen esemény volt!). Mostanában a finn filmektől, a Kaurismäki fivérek alkotásaitól hüledezünk.

Bikácsy Gergely: Verne Gyula saruja

Moziegér


Bizonyára véletlen egybeesés csupán, hogy a magyar tévé harmadszor ismétli néhány éven belül a Végső visszaszámlálást, épp a Kossuth moziban zajló fantasztikus filmfesztivál idejében (ahol persze szintén vetítik Don Taylor 1980-as darabját).

Ebben a filmben a szupermodern Nimitz repülőgép-anyahajó egy elektromos vihar folytán visszakerül az időben 1941 decemberébe, amikor a japánok épp Pearl Harbourt készülnek bombázni. Kirk Douglas, a hajó kapitánya merész döntésre kényszerül… Bevallom, szeretem ezt a derék és ízléses filmet.


Bikácsy Gergely: A Semmi krampuszai

Moziegér


Új utakat keres a magyar film. A régi utak fordulatait s hangulatát jól ismerő néző kicsit tanácstalan. Ez már a februári filmszemle legérdekesebb elsőfilmjeinek fogadtatásakor is érződött, s most, két fiatal, nemrég indult rendező majdnem egyidejű premierjén is bizonytalanul szemléljük az új ösvények bosszantó vagy lelkesítő horizontját.

Sopsits Árpád már előző, a hagyományos, dokumentumihletésű, realista fogantatású filmjével, a Céllövöldével is nemzetközi sikert aratott.


Bikácsy Gergely: Proli-Amerika

Szilágyi Lenkével beszélget Bikácsy Gergely


Amerika nekem teljesen idegen. Nem voltam ott soha, ez csak előítélet. Te most jártál ott először, benned nem volt előtte ilyesféle érzés?

De igen, volt. És be is igazolódott. Hogy ellenszenves. A kultúra teljes hiánya. A határtalan hülyeség népünnepélye reggeltől estig. Először elrohantam múzeumokba New Yorkban azzal, hogy most itt minden lesz, amit nem láthatok otthon. És aztán undort kaptam az egésztől.

A múzeumoktól?

Igen. Mert az volt az érzésem, hogy nincs igazi értéke a dolgoknak. Csak az, ami pénzben kifejezhető.






Bikácsy Gergely: Hó, rózsa, tenger

Moziegér


Haragot szült a szellem tunyasága.

A Közjáték, a televízió e bátor és kísérletező adása dühödt türelmetlenséget váltott ki azokban, akik napi öt percet sem engedélyeznének a másnak, az újnak, a szokatlannak. Mégis azt hiszem, a Közjáték igazi örömre ad alkalmat, s máris ablakot vágott a butaság és az unalom betonfalán. A műsor nemrég első bemutatóját tartotta a Szindbád moziban, ahol mostantól kezdve rendszeresen programra tűzik majd legjobb darabjait.


Bikácsy Gergely: A tékozló fiú visszatérése

Moziegér


„A személyi kultusz elleni harchoz – ha arról van szó – feltétlenül hozzátartozik a szocializmus tisztult perspektívájának ábrázolása is, mert enélkül maga a harc is veszedelmessé válhat.”

1969 januárjából valók e sokatmondó intelmek. Alig hinnénk, hogy egy film kapcsán íródtak, hogy nem vezércikk, hanem kritikarészlet. A cseh új hullám egyik legérdekesebb filmjét, A tékozló fiú visszatérését mutatták be ekkor, néhány éves késéssel nálunk. Kényes időszakban: Prágát már megszállták, de a „normalizálás” csak holnap, csak tavasszal indul.


Bikácsy Gergely: Nyári mikulások

Moziegér


„Minden magyar ember Pista – aki mégsem, azt azzá kell tenni” – hallottam egyszer az ismert és alpárian nőgyalázó mondás mintájára. Vajon vetítik-e most valahol a Veri az ördög a feleségét, András Ferenc legjobb filmjét 1977-ből, melyben minden férfi szereplőt nagyapától unokáig Pistának hívnak, és a Pisták meg a Pistánék óriási sütés-főzéssel, vendégséggel ünneplik az István-napot? Új kenyér ünnepe? Alkotmány napja? Azt csak a rádió meg a tévé mondta így, s ők bizony, bár másképp hívták e napot, bólogatva nézték a tévét a zsíros ebéd meg vacsora előtt, alatt, közben, után.

Bikácsy Gergely: Cassavetes és a húsbanda

Moziegér


Lengyel József Naplójában egy helyütt bosszankodva ír arról, hogy külföldön Jancsó és Mészáros Márta tanácsára megnézte Cassavetes Húsbanda című filmjét, s nem érti Jancsóék lelkesedését.

Bármilyen izgalmas cím a Húsbanda, sajnos ilyen filmje nincs Cassavetesnek: Lengyel József a Husbandst, a Férjeket látta külföldi útján. Az már a magyar könyvkiadás és szöveggondozás, a lektorok meg a szerkesztők szégyene, hogy a Napló így jelent meg.

Cassavetes első műve 1963-ban világszerte, nálunk is nagy feltűnést keltett.




Bikácsy Gergely: A kulcstulajdonos

Milan Kundera: A regény művészete


Kundera olyan gondolkodó, amilyent talán a francia felvilágosodás nagybetűs Észben hívő utópistái képzeltek előre, a huszadik századba talán, vagy Platón képzelt magának ezredévekkel későbbre. Szókratész nem: az ő tanítványokkal körbevett sétái bizonyára érzelmesebbek voltak. Kundera nevet az érzelmeken. Az ő regényhőseinek inkább gondolataik vannak, meg biológiai vágyaik.

„Az, hogy elbeszélő művészete ennyire elvont, vajon nem jár-e azzal a kockázattal, hogy hősei nem lesznek eléggé elevenek?” – kérdi tőle egy tisztán látó amerikai kritikus.


Bikácsy Gergely: Káderlap a túlvilágról

Örkény István: Levelek egy percben (Szépirodalmi Kiadó, 1992)


Nemrég a téli nagy árleszállításnál két Örkény-könyv is a pultokra került. Elegyes írásokat tartalmaztak. Volt Tatárfutás, melyen öt évig dolgozott, remekművet sejtett benne, aztán kedvetlenül tette félre (joggal), s akadt benne regénytöredék, mely viszont rendkívül érdekes: nagy kár, hogy nem fejezte be (Önéletrajzom töredékekben – befejezetlen regények, 1983). Örkény persze nem a regény, hanem a rövid próza nagy megújítója és mestere volt. Meg más rövid műfajoknak is mestere.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon