Skip to main content

Eörsi János

Eörsi János: Munkástanácstalanság

1956 és 1990


Rácz a rendezvényt – amelynek elején egyórányi előadási időt kért és kapott – voltaképpen gesztusnak szánta: közölni kívánta, hogy, amennyiben a munkások is úgy akarják, hajlandó ismét az élére állni az ügynek. „A találkozó célja a munkából élő emberek jövőjének meghatározása” – hirdette meg. Arról a negyven százalékról van szó, akik nem mentek el szavazni, akiket tehát a pártok nem képviselnek, akik – és ez a félő – továbbra is ki lesznek rekesztve.

Eörsi János: Hidak – de hova?

Bírálat a világkiállításról


A napokban könyv formájában a boltokba kerül az a bizonyos világkiállítás-ellentanulmány, amellyel egy finom kormányzati odahatás következtében nem ismerkedhetett meg a parlament a Kiállítások Nemzetközi Irodájának (a BIE-nek) december 14-i döntése előtt. Somogyi László akkori kormánybiztos úgyszólván egyedül lehetett legény a gáton a novemberi ülésszakon, és a Ház elsöprő többséggel megszavazta, hogy úri módon megpályázzuk, amire se pénzünk, se felkészültségünk nincsen: az Expo ’95-öt.

Eörsi János: Átmenet Balinkán

Független szakszervezet!


Nagyon gondosan előkészített és célirányosan levezetett alakuló ülés zajlott le 13-án, vasárnap, reggel hat órai kezdettel a balinkai szénbányaüzem kultúrtermében. Célirányosnak kellett lenni, nehogy a testileg ugyan nem, de szellemben annál inkább jelen lévő cégbíró kifogást emelhessen a lefolytatott eljárással szemben.

Eörsi János: Népligeti utó(d)kampány


Akkor bezzeg nagy volt a tolongás, most viszont inkább a jó időt részesítették előnyben a vendégek. De hogy a koalíciós pártoktól senki nem jött el, az nemcsak a mérsékelt érdeklődés miatt volt kényelmetlen, hanem azért is, mert erősíteni látszott a gyanút, hogy a Liga az SZDSZ-hez áll közel.

Eörsi János: Az egyetértés ára

A Kék Szalag és az MDF


– Milyen formában vett részt a Kék Szalag Bizottságban a Magyar Demokrata Fórum?

Bod Péter Ákos: Tavaly ősszel, amikor a bizottság megalakult, lényegében a régi és mostani pénzügyi kormányzat emberei kerültek be az itthoniak közül, például Hetényi István volt pénzügyminiszter, aztán Surányi György államtitkár vagy Tardos Márton, akiről most, a választások után minden politikai pikantéria nélkül mondhatjuk, hogy voltaképpen ehhez a tanácsadói körhöz tartozott korábban is.


Eörsi János: Honnan jött az utánpótlás?

Második forduló


Ha fonák módon is, de megvalósul a szabad demokraták régi törekvése és álma: Magyarországnak erős, cselekvőképes kormánya lesz. Az április 9-i forduló után az MDF a vártnál jóval kényelmesebben alakíthat kormányt a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal együtt, hiszen a jobbközép összesen 229 képviselői helyet (59%-ot) szerzett.

(Somlay Lajos), Eörsi János: MOSZ vagy módszer?


E. J. tudósítása a Munkástanácsok Országos Szövetsége megalakulásáról (Beszélő, március 3.) tudatosan vagy az ösztön szintjén – de hamis. Úgy tűnik nekünk, hogy tudatosan. E. J.-nek ugyanis lehetősége volt megismerni az előzményeket, az írásos dokumentumokat. Jelen volt az alakulásnál. Ehhez mérten híradása oly mértékben pontatlan, hogy az már az olvasók – a Beszélő olvasói – félretájékoztatásának minősül.

Egyben a Munkástanácsok mozgalmát lejáratni igyekvő kísérletnek.

E. J.




Eörsi János: A félig megtört tabu

Földtörvény


A föld- és a tsz-törvény módosításával a parlament csaknem eljutott addig a pontig, ahonnan a továbblépés már csak „tulajdonreformmal”, vagyis a földtulajdonviszonyok megváltoztatásával lehetséges. Ezzel a megokolással is vetette el a kormány vezetésével a T. Ház a már régebb óta okvetetlenkedő Tallósy Frigyes és más képviselők javaslatát: a tulajdonreformra – mondták – már csak az új parlament vállalkozhat. A magunk részéről osztjuk Tallósy türelmetlenségét, ha konkrét javaslataival nem is értünk egyet.

Eörsi János: Nem engednek a 47-ből

Kisgazda seregszemle


Egy színikritikus vígan megél a néző szerepében. De a tüntetés tudósítója akarva-akaratlanul maga is tüntet: dagasztja jelenlétével a Hősök teréről a Parlament elé hömpölygő tömeget. Kényszeredetten – ámbár alapjában véve persze egyetértőleg – vigyorog az oroszok távozását sürgető, a „vörös bárók” országlását szidalmazó jelszavakat hallva. És amikor a hajdú-bihari küldöttség élén menetelő egyik helyi kisgazda pártvezetővel elegyedik szóba, maga is élére áll a megfelelő FKgP-csapat demonstrációjának.

Eörsi János: Kornai és az MSZP


A bomba, amit Tamás Gáspár Miklós még az ősszel emlegetett, felrobbant. A kanócot Lóránt Károly, saját bevallása szerint „tervhivatali bürokrata” gyújtotta meg az expártlap február 16-i számában, Kornai és a szabad demokraták című írása által.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon